március 1-10

március 10.

Reggelt fitten ébredtem és nekiláttam takarítani, mosogatni, porszívózni, mert vendéget várok a hétvégére. :) Mire mindennel végeztem gyors smink, öltözés és loholás marketing órára. Ma 2 előadásom volt 5 órán keresztül ugyanazzal a tanárral, szünet nélkül, de szerencsére pár perccel korábban fejezte be az órát, így elszaladtunk az egyik török csoporttársammal a kantinba, a kávét csak "take away" formában vettük és az óra alatt iszogattuk. Elmentem boltba még pár dolgot venni, majd itthon befejeztem a takarítást. Utána hajmosás, körömlakkozás, "mit vegyek föl az operába?" Végül magassarkúra, szoknyára és az itt vásárol fölsőmre esett a választásom. Az Opera szerencsére a szó szoros értelmében az utca végén van, úgyhogy időben odatipegtem. Megkaptuk a jegyeinket és felcsattogtunk a 4. emeletre az utolsó előtti sorba, jó meredek volt, félig egy oszlop is volt előttem, de a lényeget láttam.

Pár szó az előadásról:

A Don Carlost láttuk, jó, hogy előte elolvastam miről szól nagyvonalakban, de így sem volt könnyű persze megérteni. A nagyobb problémám természetesen a díszlet hiánya volt, amihez már kezdek kicsit hozzászokni. Azt hiszem lehet általánosítani, hogy Kelet-Európában sok díszletet használnak, Nyugaton pedig - mint az Aidában megfigyeltük Németországban - az össz díszlet egy IKEA kanapé volt. A Don Carloshoz képest az, túldíszített volt. Itt ugyanis csak fehér fal volt, rengeteg ajtóval, az elején pedig egy kályha.... Természetesen az ágyjelenet itt sem maradt el, de kultúráltabb volt a színpad közepén lévő matracon. A szünet egy órás volt, mert közben a színészek előadtak egy másik darabot, magas asztalok mellett énekeltek pohárral a kezükben. A darab így végül fél 7-től fél 12-ig tartott. Annak ellenére, hogy nehéz volt megérteni jó volt, nagyon  tetszett, örülök, hogy itt is voltam Operában. 

március 9.

Délelőtt környezet management óra volt, amire csak "hobbiból" mentem be, erre amikor rájött a tanárnő teljesen le volt nyűgözve. Én pedig a kantinban elfogyasztott lazactól, ami bundába volt csomagolva, de  utána a tiramisu nem volt annyira tuti, így el is határoztam, hogy a héten  fogok gyártani egy jobbat. A hirtelen jött operalátogatásnak volt ám még egy ára, délután segítettünk a koordinátorunknak székeket pakolni 4 teremben. Az opera előtt tartanak egy előadást a külföldieknek, akik Európa színházait járják, de mivel volt több jegy, így mehettünk mi is színházba velük. Miután jól kigyúrt lett a karunk a sok pakolástól, gyalog jöttem haza a kis utcákban, az idő nagyon szép volt és útközben sok új helyet fedeztem föl. Itthon aztán aludtam 2 órát, miután meglehetősen bambán ébredtem, az egyetlen motiváció az elindulásra az volt, hogy csokizóba mentünk :). A hely szuper, kis edényekben van olvasztott csokoládé és rá lehet bökni, hogy melyiket szeretném. Végül az édes fekete csokira böktem, forró kávéval. A csokizó után sétáltunk egyet a városban. Este 7 volt, de még világos, nagyon örültem, hogy hosszabbodnak a nappalok. Elsétáltunk a városi parkba is, ha jobb idő lesz szerintem gyakran fogok arra járni.

március 8.

Uraim, tessék emlékezni, ma Nőnap van és be kell valljam, semmi meglepödés nem ért... de köszönöm azoknak akik köszöntöttek :)

Az angol óra kicsit önbizalom romboló volt számomra, egyik csoporttársam brillírozott, végülis elég sok olyan dolog volt, amit én eddig még nem tanultam, de majd most megtanulom és máshol brillírozok vele remélem. A hétvégén raviloit ettem 2 napig, mert elég sok volt a dobozban. Ma óra után elmentünk a kantinba enni, na ki találja ki mi volt az ebéd?? Azaz. Ravioli. Egész finom volt, úgyhogy nem éltem meg tragédiaként, ráadául megszereztem az utolsó isteni csokis sütit. Nagyon jó volt, sajnos nem fotóztam le, de csokis piskóta, csokikrémmel, kakaóporral a tetején és csokiforgáccsal .... hmmmm, gondolom most mindenki nyúl a csokisdoboz után :) Délután holland órán gyakoroltuk a különböző zöldségek neveit memóriakártyával, nagyon izgi volt, hogy vajon hol rejtőzik a zeller :). Itthon időm maradék részét tanulgatással töltöttem. Este pedig kaptam egy emailt a koordinátorunktól, hogy szerdán lehet menni Operába, Don Carlost nézni (5 felvonás, upsz),nagyon örülök neki, terveztem már színházazást, de nem könnyű megszervezni, úgyhogy azt hiszem ez a tökéletes befejezése a napnak. :)

március 7.

10 órányi alvás után kipihenve ébredtem. A nap nagy része tanulással telt, így most este elégedetten blogolok. Délután jutalomképpen - hogy terv szerint haladtam a tanulással - sétálni indultam. Gyönyörű volt a folyópart, bár szemlátomást 4 méterrel alacsonyabb volt a vízszint, nem tudom miért. Van egy nagyon érdekes úszómű, amin lehet sétálni és ezt tudják állítani víz szintjének megfelelően, de azt hiszem jobb, ha képpel szemléltetem:

Leültem egy padra, a nap kellemesen sütött, de ereje nincs még persze, annál inkább a szélnek. De ha sikerül találni egy szélvédett helyet, akkor nagyon kellemes az idő. A főtér is egyszeriben megelt asztalokkal, székekkel, nem is volt üres hely, mindenki vidáman élvezte a napsütést. 

Végül a szokásos vasárnap is nyitva tartó kávézómba mentem. Leültem egy asztalhoz kötelező irodalmat olvasni. Körülöttem csupa diák gondterhelt arccal angolul csevegve, laptopokkal és jegyzethalommal körülvéve. Azt hiszem eredményesen telt a hétvége, sikerült valamennyire utolérni magamat.

március 6.

A délelőtt nagyon hasznos ügyintézéssel telt. Ennek egyik oka az volt, hogy gondosan listát készítettem. Először is elmentem a közeli templomba, amit nyitva találtam. Itt meg kell jegyeznem, hogy ha a templom előtt egy Alfa Romeo parkol, akkor nyitva van a templom, gondolom a pap jár ezzel :).Múltkor le volt zárva egy része, így  most láttam csak, hogy az egyik mellékhajóban van egy olyan szobor, amit Svájcban, Einsiedelnben láttunk.

Ezután elmentem a mobil szolgáltatóhoz, feltölteni a telefonkártyámat, majd a pályaudvarra egy pékségbe tonhalas szendvicset enni, erre már 3 hete vágytam. Nagyon élveztem a délelőttöt, a nap sütött, igaz a szél fújt, de hangulatos volt a főutca. Majd irány a bolt, pár dolgot venni kellett, mert vasárnap zárva van. Épp az almákat válogatom, amikor valaki rámköszön. Ez a valaki a lakótársam volt, aki eddig cipőt próbált keresni magának sikertelenül. Így a vásárlást együtt fejeztük be. Hazafele próbáltuk átverekedni magunkat a tömegen, mindenki kezében 2-3 zacskó, a különbözü világmárkák nevével fémjelezve, az enyémben a bevásárlószatyor és egy giga kiszerelésű WC papír :). Délután pihentem, tanultam, este pedig elmentünk az egyik csoport társunkhoz filmet nézni. A címére nem emlékszem de jó film volt, sokat nevettünk, chipset és marcipános sütit ettünk, valamint söröztünk. 

Szegény srác eléggé a világ végén lakik, úgyhogy nagyon örült nekünk. Újfent megállapítottam, hogy minden relatív, nagyon jó kis lakásban lakom, nem panaszkodom.

március 5.

Mint említettem, korán kellett kelni, így egy kis üvegbe kávét főztem, bedobtam egy almát a táskámba és indultam is. Óra után el kellett mennem a koordinátorunkhoz az egyik török lánnyal. Mivel nem volt az irodájában, közölték velünk, hogy egy óra múlva jöjjünk vissza, ez a tipikus "várni sok, valamit csinálni kevés idő", végül elmentünk a kantinba kávézni és mozzarellás szendvicset enni. Miután elintéztük az irodában a dolgunkat hazajöttem és ledőltem aludni. Pont elaludtam, mikor csöngetnek, felébredtem, de gondoltam, biztos csak álmodtam, de ekkor újra csöngetnek. Mire feltápászkodtam és kimentem, mondanom se kell, hogy senki sem volt az ajtóban, csak a folyosón egy cetli. Ügyesen megfejtettem, hogy csomagot kaptam a postáról. Eszembe jutott, hogy otthon mennyivel macerásabb elmenni a postára, ki tudja mikor van ott a csomag stb, így felkaptam a kabátomat és papucsban kirohantam az utcára a postás autó után :). Abban 2 fiatal srác ült, majd miután lobogtattam a papírt, ők az útlevelem után érdeklődtek, na mondom az nincs, most ugrottam ki az ágyból, erre a válasz cask annyi volt, hogy "itt írd alá" :). Boldogan hazajöttem a csomagocskámmal, amit kedves barátnőmtől kaptam és azonnal kibontottam. Tartalma: 2 májkrém, 2 zacskós tészta, 1 szakácskönyv, 1 kedves rajz a feladókról és 1 császármorzsa. Mivel ez utóbbit kicsit megviselte az utazás és kiszakadt a sarka, kénytelen voltam este megcsinálni :). Szerencsére volt még baracklekvárom otthonról. Íme az eredmény:

március 4.

A reggel email írással kezdődött, itt is Boldog szülinapot kívánok az ünnepeltnek :).

Egy német óránk volt, a tanárnő szokásosan fél órát !!!! késett. Na jó van egy kislánya, meg dugó volt, nade állandóan késik, kicsit bosszantó. Órán ismételtünk, a házim is nagyjából jó lett. Utána lakótársat elkísértem könyvtárba, hazajöttünk, raviolit főztem, reszelt sajttal, majd aludtam egy jót. Este átjött pár csoporttársunk, kicsit késtek, amíg vártunk rájuk olvastam a Flanders Today nevű újságot

majd éjfél körül nekiindultunk felfedezni az a szórakozóhelyet, amit pár hete meg szerettünk volna ismerni, csak mindig volt valami más program, itt pedig csak csütörtökönként van nagy buli, úgyhogy ekkor érdemes menni. A hely tetszett, nem volt annyira füstös és zsúfolt, mint a többi. Fél 3-kor viszont haza fele vettem az irány, másnap fél 7-kor kelnem.

március 3.

A marketing óra csak 10-kor kezdődik, így a reggel kényelmesen telt, útközben még a postára is el tudtam menni. Az előadás 3 órás, de nagyon élveztem, amikor pedig kérdezett a Tanár Úr, egész értelmesen válaszoltam a magyarok vásárlási szokásaival kapcsolatban és hogy mikor kötnék életbiztosítást. Utána még 2 óra volt ugyanezzel a tanárral, úgyhogy abszolút megérdemeltük az ebédet a suliban, ami rántott sajt volt :) majd ettem egy sütit, ránézésre eszterházi volt, a tésztája inkább olyan volt mint a krémesé, de ízlett. Transporteconomics-on mindenki használja a könyvét (belga diákokkal vagyok, egy török csoportársammal vagyunk csak külföldiek ezen az órán - nagyon szuper) csak nekünk nincs, 70 euro..... Végül a tanár úr megszánt minket és odaadta az övét, ami előző kiadás de változatlan és mondta, le is fénymásolhatjuk vagy használhatjuk és a szemeszter végén visszaadhatjuk vagy meg is tarthatjuk, szerintem ez nagyon rendes volt tőle, teljesen le voltunk döbbenve. Délután elmentem gyömbért és citromot venni, kicsit fáj a torkom, így ipari mennyiségű teát főztem, német leckét csináltam "skypos segítséggel" majd aludtam.

március 2.

Fél 7-kor keltem, te jó ég azért ettől el vagyok szokva. "Halkan zacskóztam", majd elmentem suliba, próbáltam nem felébreszteni lakótársat, aki még a tegnapi 9 órás utazást próbálta kipihenni. Ma volt először Personality update óránk, 9-12-ig. Hihetetlen, mennyire fárasztó volt, sokan kellett állni és egyfolytában koncentrálni a gyakorlatokra, illetve arra, hogy a másik mit mond. Óra után a csoporttársaimmal sétáltunk egyet, ragyogó napsütés volt - az első igazán szép nap itt!! Majd elmentünk a pályaudvar környékére kávézni és sütizni. Nagyon jól éreztük magunkat, minden finom volt, a társaság pedig jó. Hazafele elmentem bérletet venni a villamosra, mert észre sem vettem, eltelt egy hónap és bizony lejárt.

Délután jött a tulaj, végre el tudtuk intézni a szerződést, eddig hiányzott a diákigazolvány szám, de mostmár ez is megvan. Kis pihi után elmentem a folyópartra, ami szokatlanul hullámzott, persze rögtön leszűrtem, hogy ez nem átlagos hullámzás, hanem itt bizony egy hajó járt. Kicsit várakoztam és végül láttam pár hajót, persze ezek inkább uszályok, teherhajók voltak, a HSZ szerint azt hiszem tolt kötelékek :) 

Hazafele vettem kávét meg pár apróságot. Az este csendesen, olvasgatással "gépezéssel" telt.

máricus 1.

Reggel időben érkeztem angolra, ez eddig nem igazán sikerült. Az órát élveztem és volt egy pár jó hozzászólásom. A suliban ebédeltem a csoporttársaimmal, közben pedig tanultam a holland tesztre. Szerencsére nem volt túl nehéz - de ehhez persze kellett az, hogy sokat tanultam rá. Hazafele azon gondolkodtam, mit fogok ide írni, hiszen gyakorlatilag semmi sem történt ma.

Ám ekkor beléptem az ajtón és egy borítékot találtam, rajta a nevemmel :). Egyik kedves barátnőm küldött nekem 2 képeslapot Budapestről. Nagyon örültem neki, megállapítottam, hogy képeken egész szép a városunk. Majd a megszokott mozdulattal kinyitottam a laptopomat és ekkor észrevettem, hogy nincs internet. Hoppá, márpedig holnapra van feladatom, amit nem ártana megcsinálni. Na első gondoltom volt, hogy szólok a szomszéd francia lánynak, aki a csoporttársam, de nem válaszolt az sms-emre. Délután 5-kor mihez kezdjek, hova menjek, ahol van internet?? Végül átcsattogtam egy török csoporttársamhoz, hogy nála letöltsem a tanulnivalót, feltegyem a pendrive-omra, majd itthon kinyomtassa. No természetesen miután ezzel végeztünk csacsogtunk, kaptam török teát és süteményt (puff) és egy igazi török esküvő képeit nézegettük. Egyszer csak sms, a lakótársam jelezte, hogy 2 óra múlva itt van, úgyhogy én is hazafele vettem az irányt. Miután elkezdtem csinálni a házit természetesen visszajött az internet, kb. 6 órányi kimaradás után, de ha nincs ez a kis probléma, akkor nem telt volna ilyen jól az este. Végül lakótárs is megérkezett, egy bőröndnyi ennivalóval, úgyhogy sajttortával ünnepeltük megérkezését éjfél után :)

február 27-28.

február 28.

Délelőtt a lányok főztek nekem igazi török kávét, nagyon finom volt, közben megcsodáltuk a tegnap készített fotókat és jókat derültünk egyiken-másikon. 

Miután elmentek kicsit tanultam, majd nekiláttam azt hiszem 15 pár zoknit kimosni, ez persze kellemes a hasznossal, mert mire ezzel végeztem úgy kiázott a kezem, hogy máris neki tudtam látni manikűrözni :) .

Egész nap esett az eső, így esernyővel felszerelkezve indultam neki a városi sétámnak, de amint kiléptem az ajtón megállapítottam, hogy nyugodtan eltehetem, olyan szélvihar van, hogy kapucnival többre megyek. Nagy nehezen evickéltem az utcán, egy építkezésen levő ponyvát úgy csapkodott a szél, mintha lobogna a fokk vitorla :). Nagy nehezen találtam egy kávézót, ami nyitva van vasárnap. A műzlis muffintársaságában jót tanultam, majd hazajöttem.

A napot és a hónapot blogolással, valamint a tegnapról maradt fél pohár borral zárom. Hihetlen, holnap lesz egy hónapja, hogy itt vagyok. Nagyon jól érzem magam, köszönöm mindenkinek a támogatást, 

egészségünkre!!!!!

február 27.

Maratoni alvás - tegnap jól kifáradtunk, majd fél 12-kor elmentem a kávézómba tanulni és végre isteni sütit ettem. A vendégek között megtalálható volt mindenféle emberke, ott voltak például a reggeli mellett csicsergő barátnők, a komótosan ebédelő kedves idős házaspár és a kávé mellett ücsörgő diáklány :). Nagyon tetszik, hogy az idősek itt szépen felöltöznek és elmennek sütizni, beszélgetni. Miután befejeztem a jegyzeteim és az emberek tanulmányozását hazamentem, kicsit rendbeszedtem a lakást, mert este buli lesz :).

A sétálóutcában találkoztam 2 török lánnyal és majd 2 órán keresztül "shoppingoltunk", amit egy kis "mekizéssel" koronáztunk meg, miközben boldogan nézegettük szerzeményeinket. Itthon boroztunk és próbáltuk csoporttársainkat toborozni az estére. 

Este egy Jazz Clubba mentünk. A koncert múltkor jobb volt, de a hangulat fergeteges volt így is. Sokan voltunk, jókat nevettünk, én pedig gyümölcsös sört ittam.

A koncert után a 2 török lánnyal "pizsiparti" volt, mivel nálam aludtak :)

BRUGGE 02.26.

Időben kelés, mert 9-kor találkozó a pályaudvaron. Az idő valahogy csak eltelt hipp-hopp szendvicsgyártással és táska összepakolással, így az ajtóban azon gondolkodtam, hogy is fogok időben odaérni és ekkor, lássatok csodát teljes valójában ott állt előttem a bejáratnál az egyik francia csoporttársam, aki épp indulóban volt a bicajával. Kiderül szomszédok vagyunk, majd felajánlotta, hogy felpattanhatok a csomagtartóra :). Persze végignevettük az utat - úgy éreztem magam, mint majom a köszörűkövön - szemerkélt az eső, majd jött a macskakő a relaxáló rázkódással, de ennek hála időben értünk oda. Vonatunk késett egy kicsit, de volt hely, így kényelmesen elhelyezkedtünk.

Bruggébe megérkezve fogadott minket a koordinátorunk. Teljesen lenyűgözött mind a város, mind a Tanárnő tudása. Miközben sétáltunk egyfolytában mesélt mindenféle királyokról, legendákról, csatákról. Az alábbiakban pár dolgot mesélek Bruggéről.

Ahogy megérkeztünk, feltűnt a sok bicaj a pályaudvaron. Ennek oka, hogy kicsi és lapos a város, így a legegyszerűbb így közlekedni. Reggel az emberek csak felpattannak, irány a pályaudvar, kikötik a cangát és vonattal mennek más városba dolgozni. Este, amint megérkeznek és eszükbe jut, hogy hopp, nincs otthon kenyér, csak pár lépés az állomás melletti bolt, ahol be tudnak vásárolni, majd haza kerékpároznak.

Vajon hány éves lehet ez az épület? 200-300?

Nos igazából Brugge törekszik arra, hogy megtartsa a középkori város látszatát, azonban ez az épület kb. 50 éves. Nem látni modern épületet, mindegyik ebben a stílusban épül.

Az alábbi képen látható házak, olyanok, mint egy kis falu a városban. Régen, amikor a férfiak elmentek a Szent Földre harcolni, sokan nem tértek vissza közülük, így sok nő egyedül maradt. Mivel nehezen tudták fenntartani magukat egyedül, így összeköltöztek és ilyen házakban laktak. Most némelyikben szociálisan hátrányos helyzetűek laknak, vagy kiadják diákoknak.

Ez a Mi Asszonyunk templom, Michaelangelo szobrával.

Pár kép még a városról és a városháza, ahol véget ért kirándulásunk.

Este 7-re értünk haza, átfagyva az egész napos hideg széltől, de remek hangulatban. Este végre sikerült betöltenem egy filmet, amin jókat kacagtam és közben levest ettem, amit nagy ügyesen előző nap főztem. :)

február 20-25.

febr. 25.

A német teszt 12 pontjából 11-et értem el, nekem lett a legjobb :) - gondoltam ezzel elbüszkélkedek, hátha nem lesz több ilyen alkalom. Nagy boldogan hazaballagtam, útközben betértem egy pékségbe, de nem volt tonhalas szendvics, pedig napok óta erre vágyom, így itthon csináltam egy rántottát jobb híján, majd egy hársfás-kamillás-mézes tea után aludtam másfél órát. Azt hiszem ez jót tett a kezdődő náthámnak.

A telefonom kíméletlenül ébresztett, összeszedtem magam, majd visszamentem a suliba egy órára, amire nem kell járnom, csak eddig érdekesnek gondoltam, így bejárok, különben sem volt sok programom mára. Délután elmentem az "Inno"-ba, ez a már emlegetett Skála szerű áruház és több mint 2 órán keresztül hatékonyan olvastam egy kötelező olvasmányt az éttermében.

Hazafele eleredt az eső, úgyhogy átöltöztem "játszós ruhába" és elmentem bevásárolni. Vettem raviolit a hétvégére, csoki mousse-t (puding szerűség) ha esetleg rosszabb lenne a kedvem a napokban - bár azt hiszem ilyen nem lesz . Továbbá beszereztem pár bagettet és sonkát, mert a holnapi utazásra kell pár szendót gyártanom. Eddig nem említettem, szóval holnap Brugge-be megyünk kirándulni egy napra a koordinátorunkkal. Számomra ez kötelező, mert felvettem egy órát a flamandokkal kapcsolatban és ez a kirándulás ennek az órának a része. A későbiekben még több ilyen lesz. Az estém maradék részét leves főzéssel töltöttem, skype és készülés Bruggé-re :)

febr. 24.

A 3 órás marketing óra éppen elegendő ahhoz, hogy az ember mindent végiggondoljon, ami eddig foglalkoztatta. Bár azt hiszem most már egyre jobban kezd érdekelni ez a tárgy, csak ha a tanár belelkesedik egy sztori közben, egyre gyorsabban beszél, amit csak akkor vesz észre, amikor senki sem nevet a poénján, mert nem lehet követni és mindenkinek elkalandoznak a gondolatai, de ezeket leszámítva jó volt az óra. A 10 perces szünetre kaptunk feladatot, mégpedig a "kutatás fejlesztés miként jelenne meg egy fitneszteremben" című válaszra a mi csoportunk (török, spanyol, magyar) az én javaslatomra a bébiszitter szolgálat elterjesztését javasolta a tanár úr nagy megelégedettségére. :)

Óra után elmentünk a koordinátorunk irodájába, megkaptam a várva várt diákigazolványt és leadtam a "learning agreement" - tárgyelfogadós listát, amit a koordinátor remélem elfaxol Budapestre. Így kijelenthetem, hogy a tárgyfelvételes hacacáré lezáródott. A délután többi részében programoztam 2 csoporttársammal. Elmentünk a pályaudvarra nekik vonajegyet venni, mert pénteken utazunk, majd ittunk egy kávét és sajttortát ettünk. 

Utunkat az Opera felé vettük, ahol próbáltuk megérdeklődni a műsort, de a pénztárosnő elénktolt egy holland nyelvű programot, majd folytatta a trécselést a barátnőjével.... Pillanatnyi mérgességünket hamar feledtették a bevásárlóutca csábító leárazásai. Be is vetettük magunkat pár üzletbe, végül mi lányok 2-2 fölső vettünk :).

Hazajöttem, lepakoltam és megállapítottam, hogy gyönyörűen süt a nap és még van egy órám napnyugtáig. Így a holnapi német teszthez való tanulnivalót felpakoltam és elsétáltam a folyópartra. Gyönyörű volt a Schelde, a messzi kikötőben lévő hajók árbócán megcsillant a Nap, a folyó csendesen fodrozódott. Nyoma sem volt az eddig szinte állandóan jelen levő szélnek, így letelepedtem egy padra, almát ettem és szavakat tanultam. 6-kor végignéztem, amint a Nap lenyugszik a túlparton és arra, gondoltam, hogy én is odébb húznám a székemet, mint a Kis herceg, hogy tovább nézhessem a Napot. Mire hazaértem már besötétedett, tanultam még egy kicst, majd egy bögre kakaóval betelepedtem az ágyikómba, hogy filmet nézzek. A film nem indult, a laptopom lefagyott, így gyorsan megittam a kakaót és bevágtam a szundit, ami utólag meggondolva nem volt rossz ötlet, mert kicsit fájt a torkom.

február 23.

Negyed 7-kor éredtem, lakótárs már fönt volt. Egy óra alatt összepakolt és megpróbálta összeszedni magát az utazásra. Miután fél 8-kor elment (jövő héten hétfő este jön vissza), úgy döntöttem visszafekszem aludni, csak 1-re kellett mennem suliba. Reggeli után szokásos Skypolás...... egyszer csak kopognak. Jellemző, egyedül vagyok pizsamában és pont ilyenkor jön valaki. Gondoltam csak elmegy az illető, de mikor másodszor is kopogott..... lehet, hogy fontos amit akar. Kiderült, hogy a landlord (tulaj) jött a bérleti szerződés miatt. Sajnos közölnöm kellett vele, hogy még mindig nincs diákigazolványunk, így nem tudom ráírni a hallgatói azonosító kódot. Reméljük a héten már megkapjuk az igazolványokat. Rendes volt a tulaj, felhozott nekem a pincéből egy széket, hogy használhatjuk, így már van 2 rendes íróasztali székünk. (Később rájöttem, mennyire koszos a szék, megpróbáltam kiporszívózni, de még mindig nem az igazi, nem tudom mit csináljak vele). Délben a suliban ettem makarónit, majd személyiségfejlesztés órára mentünk. Fél órát vártunk a tanárra, de nem jött. Lehet, hogy valahol volt egy rejtett kamera és következő órán elemezni fogjuk, ki hogyan viseli a várakozást? :). Aztán kiderült, hogy elmarad a mai óra, no sebaj lett egy szabad délutánon. Hazafele megpróbáltam keresni egy helyet, ahol le lehet ülni tanulni, mert otthon lenni egész délután nem a legjobb. Felfedeztem így a főutcán egy bevásárlóközpontot, olyasmi mint a Skála. Fölmentem a 4. emeletre a kávézóba és ettem egy ananászos tortát. A hely jónak bizonyult, hatékonyan tudtam tanulni. Miután hazamentem takarítottam, majd maratoni skypolást tartottam kb. 3 órán keresztül, nagyon jó volt beszélgetni mindenkivel, kicsit bekapcsolódni az én nagy és okos Bátyán szülinapi ünneplésébe és látni a "kicsipiciket" :). Este elmentünk egy ír sörözőbe, legnagyobb meglepetésünkre olyan csend volt mint a könyvtárakban, kiderült meccs van :). Jót beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam. Éjfélkor asztalt bontottunk, másnap suliba kell menni.

február 22.

Esik az eső, nem jön a villamos - hétfő reggel van. Késve estünk be az órára, aztán kiderült nem maradtunk le semmiről, számítógépes problémák miatt fél óra vacakolás következett. Az angol óra jól telt, tényleg sok hasznos dolgot tanultunk. Meg kell állapítanom, nincs mese az idegen nyelv oktatásához itt máshogy állnak hozzá. Nem arról szól, hogy mit nem tudsz - majd megmondja más, következő alkalommal pedig te fogod tudni. Óra után elmentünk a kantinba enni, na sajnos elég vacak volt az ebéd, eddig pedig mindig finom volt, de most a rizs nem volt megfőzve rendesen.... délután a lakótársam rosszul volt, pedig nem is evett velem a suliban, na de erről később. Ebéd után holland óra jött, szerencsére nem írtunk tesztet, majd csak következő alkalommal, de az óra nagyon jó hangulatban telt. Kicsit nehéz de jó nyelv ez a holland. Hazajőve ágyban találtam a lakótársamat, szegény egész délután feküdt, elrontotta valamivel a gyomrát. A legrosszabb az egészben, hogy holnap megy haza, betegen pedig nem a legjobb utazgatni. Délután aludtam, pakolásztam és megkaptam a választ a koordinátoromtól és a tanszéktől, hogy felvehetem azokat a tárgyakat, amiket szeretnék, juhé :). Este elmentem a Profba (lakótársnak hagytam termoszban teát meg egy kis ropit) "karneváli bulira", ami végülis alulmúlta várakozásomat, mondanom se kell, hogy senki se volt beöltözve - szerencsére én sem jártam úgy, mint dr. Szöszi a nyuszijelmezében :)

február 21.

A nap csendesen telt, itthon voltunk, tanulgattunk. Délutánra tele lett a fejem, így elmentem sétálni. Az utcákon nem volt tömeg, az emberek nem nézelődtek, célirányosan siettek dolgukra. Az üzletek zárva, akkor mégis mit csinálnak az emberek? A tereken és a parton jobbnál jobb éttermek, elengánsan megterített asztalokkal. Bizony ám, itt vasárnap este csinosan felöltözve sokan vacsoráznak házon kívül. Bepillantva az ablakon a 3 hetes kisbabától az idős néniig minden féle korosztály megfordul,  a közös hogy - csinosak és jókedvűek. Mégis ő volt a kedvenc vendégem:

Útközben megcsodáltam még a csokiboltok kirakatát, hm. nagyon jól néznek ki még mindig, majd továbbsétáltam a partra. Az idő szeles volt és kicsit alkonyodott már a Schelde pedig fodrozódott. A párkányra könyökölve hallgattam amint a hullámok nekicsapódnak a falnak. Jó lenne már vitorlázni menni.

Este írtam a koordinátoromnak és tanszékvezetőnek a tárgyelfogadással kapcsolatban. Na hát ez nem egy egyszerű történet. Végül szépen megfogalmazva táblázatba vettem, hogy mit szeretnék megváltoztatni mire és legyenek oly drágák elfogadni ezt nekem. Majd a másik régóta halogatott dolgot - az utalást is elvégeztem. Este 10-kor nyugovóra tértünk...... 11-kor megkérdezem a forgolódó lakótársamat, hogy alszik-e, a válasz nevetés közepette egy "nem" volt. Nem jöttünk rá, hogy miért de egyikünk sem tudott aludni, - pedig én aznap a párnahuzatomat kimostam, kivasaltam és közben azon gondolkodtam, hogy a blogbejegyzés  a következő lesz: "és édesdeden aludtam a friss, illatos párnámon" így teáztunk, ropiztunk és beszélgettünk majd egy órán át. :)

február 20.

Délelőtt mindenki útnak indult, lakótárs kikísérte a lengyel ismerősét a pályaudvarra, mert ment vissza Hollandiába tanulni. Én pedig elindultam a sétáló utcán. Közben kaptam egy felhatalmazó sms-t a Nyuszitól, hogy betérhetek a Mac boltba iPodot venni, tanulmányaim sikeres előrehaladásának érdekében, nem kell várnom Húsvétig :). Először feltérképeztem az árakat, de mindenütt ugyanannyi, így végül bementem a Mac boltba és ékes angol tudásomat elővéve megvettem az én gyönyörű iPodomat. Ezt itt is szeretném megköszönni Nyuszinak. :). Utána még sétálgattam, betértem a boltba és ettem egy csokis gofrit. Délután kis alvás, este zöldborsófőzelék gyártás - azt hiszem most egy hónapra lekerül a menüről, bár még nem unom. Este hivatalosak voltunk egy srácnak a búcsúbulijára, bár csak egyszer találkoztunk vele, de akkor meghívott minket. A buli egy galériában volt - utólag én nem nevezném annak, inkább csak pár rajz volt a falon, de szép volt a hely, a zene jó volt, a bor finom. Kicsit fura volt, hogy nem ismertem senkit, csak a 3 csoporttársamat, akikkel mentem. A végére azért hozzáteszem, hogy szóba elegyedett velem egy srác, akiről kiderült, hogy pakisztánból való, pár perc múlva pedig azt is megtudtam, hogy övé a galéria :) Na nem kell tovább gondolni a történetet, ezt csak humorként jegyeztem le.

ui.: módosítottam a brüsszeli bejegyzésen, utánanéztem, hogy mik láthatók a képen.

BRÜSSZEL 02.19.

Reggel megpróbáltam "halkan zacskózni", vagyis csendben felkeltem, megreggeliztem, míg lakótársam és vendége aludtak, majd elindultam BRÜSSZELBE. Nagy nehezen megtaláltam a vonatot és 45 perc alatt begördültem a főpályaudvarra. Itt várt már rám kedves bátyám volt osztálytársnője, aki az idegenvezetőm volt ma. Nagyon kedvesen fogadott, sétáltunk a városban,  megmutatta a fő látnivalókat, csináltam sok fényképet. Egy hangulatos csokiboltban megkávéztunk és jót beszélgettünk. A város számomra abszolút pozitív csalódás volt, nyüzsgő nagyvárosra számítottam, tömegre és nagy üveges felhőkarcolókra. E helyett  az épületek többsége egy-egy remekmű és ezek összhatása páratlan. Őszintén szólva nem is mertem semmire számítani, mert az hiszem ez (is) az a város, amiről megoszlanak a vélemények. Bár ha belegondolunk, hogy Brüsszel - Belgium, és  az Európai Unió fővárosa, akkor csak nem lehet egy csúnya város.

Az alábbiakban láthattok pár képet Brüsszelről - ígéretemhez híven megpróbáltam utánanézni a pontos neveknek.

Első állomásunk volt a Cathedrale des Saints Michael et Gudule templom:

A Galeries Royales de Saint-Hubert egy zárt, árkádos bevásárlóutca az eső miatt, majdnem olyan, mint a londoni Covent Garden:

Csipkebolt Brüsszelben:

A Manneken-Pis (pisilő kisfiú) és az "ellenszobor", a pisilő kislány:

A királyi palota. A király nem itt lakik, bár állítólag, ha fel van húzva a zászló akkor itthon van.... talán látott az ablakból :)

Túránk lassan a végére ért, mivel kedves idegenvezetőm babát vár, így fárasztó volt neki az egész napos gyaloglás, de én sem ellenkeztem, amikor beültünk egy pékségbe szendvicset enni és kicsit ücsörögni. Nagyon jól éreztem magam, a város tényleg nagyon tetszett és jól elbeszélgettünk. Hazafele a vonatút csak 20 perc volt, mire elhelyezkedtem a meleg vonaton már szálhattam is le. Átfagyva értem haza, sajnos egész nap fújt a szél és lógott az eső lába, így boldogan kucorodtam be kedvenc fotelomba egy nagy bögre meleg mézes teával és a laptopommal. Innen természetesen 10-kor ki lettem robbantva, elindultunk a Profba, de a szokásos cseresznyés sör után éjfélkor asztalt bontottunk mind a négyen és hazafele vettük az irányt.

február 18.

február18.

Miután kipihentem az elmúlt napok fáradalmait, próbáltam ezeket szavakba is önteni blog formájában felkelés után. Hozzátartozik még a tegnapi naphoz, hogy megérkezett a lakótársam egyik barátja Hollandiából, úgyhogy ő pár napot itt fog tölteni nálunk. Így napközben ők járták a várost és lengyelül társalogtak, lakótársam nagy örömére. Na azért engem sem kell félteni, én is nekiindultam a városnak. Először elmentem a pályaudvarra, vettem vonatjegyet holnapra, mert megyek Brüsszelbe :). 

Hazafele sétáltam a főutcán, csokis goffrit ettem, majd megejtettem a heti bevásárlást - ez utóbbival csak az a baj, hogy haza is kell cipelni, amit "jaj de jó, erre is szükségem van" címmel vásárolok. Ebédre főztem egy zöldséglevest, életemben először de finom lett friss bagettel. Miután végeztem újra elindultam a városnak, mégpedig felfedezni egy eddig ismeretlen zugát - a kikötőt. Bár fújt a szél és hideg volt körbesétáltam és gyönyörködtem a kicsinek nem nevezhető tengeri hajókban. 

Este zöldborsófőzeléket gyártottam, kicsit rendbeszedtem a lakást, mert 10-re jöttek a csoporttársaink. Jó hangulatban gyülekeztünk, beszélgettünk, iszogattunk, majd éjfélkor elindultunk egy új szórakozóhelyet felfedezni. A hely természetesen füstös volt és zsúfolt, egy órát megpróbáltam táncolni és jól érezni magam, de már eléggé fáradt voltam és másnap megyek Brüsszelbe, úgyhogy kicsit aludni is kellene. A lányok egy része elhagyta a szórakozóhelyet és elindultunk hazafele egy török csoporttársunkkal. Rendesek voltak, mert hazakísértek, a lakótársam még maradt a hollandiából jött ismerősével egy kicsit tovább. Hazaérvén ettem egy kis zöldborsófőzeléket :), majd nyugovóra tértem.

HOLLANDIA 02.15-17.

február 15.

A reggel nagy szaladgálással telt, én a bolt felé vettem az irányt pár bagettért, amit tegnap nem sikerült megvenni, a lakótársam pedig a bank felé szaladt, mert a kártyája blokkolva lett valami pin-kód probléma miatt. Remélem nem fog rendszeres lenni, hogy az utazásaim előtt valami hivatalos probléma akad.... Hazajőve gyors "szendó" gyártás, aztán irány a vonat, ami 10-kor indult. Hátizsákkal, kis táskával megpakolva, kimelegedve éppen időben estünk be a pályaudvarra, ahol a többiek már vártak minket ..... "be on time" - légy pontos :).

A vonaton végigsétáltunk helyet keresve - ami sajnos nehezen ment, de legalább volt idő tanulmányozni az embereket. Jól öltözöttek voltak, itt-ott egy-egy MacBook, iPhone és társai, de látszólag munkába menő emberkékből állt az utazóközönség, meg kalandor diákokból :), de nem voltak rosszul öltözött hontalanok, mint amire számítottam eddigi tapasztalataim alapján.

Első állomásunk Rotterdam volt. Gondoltuk, hogy kihasználjuk a csomagmegőrző komfotját az állomáson és ott hagyjuk a hátizsákjainkat. Na a végére meggyűlt a bajunk vele, mert kártyával lehet csak fizetni, nem pont az csukódik be, amiben a cuccaink vannak és hasonló apróságok de aztán egy lány segített nekünk, úgyhogy neki tudtunk indulni a városnak a hátizsákjaink nélkül, egy meleg kávéval a kezünkben. 

Antwerpen nyugalma után furcsa volt a sok építkezés, felhőkarcolók, üveges épületek. Sétáltunk a városban, megkerestük  Rotterdami Erasmus szobrát, láttunk régi fa hajókat egy kikötőben, aztán pár fotó után folytattuk utunkat.

Amszterdamban megrohantuk az információs irodát. Kiderült, hogy a várostérképért fizetni kell, a hotelünk pedig nem a városközpontban van, hanem onnan 10 megállónyira..... Na kalandra fel, vettünk 48 órás tömegközlekedéses jegyet (ez utólag nagyon jó döntés volt), majd elindultunk a szállásunk felé, ahol természetesen folytatódott a kaland. Több mint egy órát kellett várni a fiatal, dinamiusnak hirdetett recepciósra, aki nagy nehezen odaadta a szobakulcsot és közölte, hogy a honlap szerinti ingyen törölköző 5 euróba kerül. Na ezután elfoglaltuk a 10 ágyas szobánkat nyolcan és "bosszúból" megettük maradék szendvicseinket a szobában, mely a házirend 4. pontja szerint nem megengedett :). Miután jóllaktunk és kicsit pihentünk, villamosra fel. Sétáltunk a kivilágított városban, pizzát ettünk egy étteremben, megnéztük a piros lámpás negyedet - hát mit ne mondjak teljesen le voltunk döbbenve mi lányok, de a srácok is zavarban voltak, amint a kirakatra pillantottak. Ezután beültünk a Mekibe, egy meleg kávéra és almás tortára, valami fantasztikus volt e kettő együtt. Pár magyar csoporttárunk is a városban volt, ők külön programoztak napközben, de este öszefutottunk velük egy sörözőben. Miután elfogyasztottunk Heineken-ünket az utolsó villamossal visszamentünk a szállásunkra. Az éjszaka lassan telt, óránként felébredtem, mert 2 idegen aludt még velünk egy szobában. Na ez elsőre teljesen sokkolt, gyorsan berámoltam összes értékemet a kispárnám alá, de jó volt, hogy egy 8 fős csoport tagjaként voltam ott, igazából nem volt félnivaló, csak még nem voltam hostelban, szokatlan volt számomra ez a helyzet.

február 16.

Elfogyasztottuk az ingyen reggelinket, mely kenyérből, sajtból, nutellából és lekvárból állt, volt még tea, kávé és narancslé. Azt hiszem csak ott tűnt szánalmasnak a választék, így leírva egész jól hangzik, na és mindez ingyen volt - nem úgy, mint a törölköző.

Volt még egy óránk, amíg a múzeum kinyit, gondoltuk addig visszafekszünk aludni. Azt hiszem mindenki legédesebb álmai közepén volt, amikor nem túl kedves hangnemre ébredek, kinyitom álmos szemeimet és nini a recepciós áll a szoba közepén és közli, hogy 10 óra van, ideje elhagyni a szobát. Na köszönjük szépen, összeszedtük magunkat és levonultunk a recepcióra. Fél óra helyett több mint egy órát vártunk, hogy kitakarítsák azt a szobát, ahol a második éjszakát fogjuk tölteni, de csak nem sikerült nekik ezt időben megtenni, így ott hagytuk cuccainkat a recepción és elindultunk a Van Gogh múzeumba. Kis sorban állás, de megérte, nagyon szép volt, láttam a napraforgós képet, illetve volt egy hajós ami nagyon tetszett még. A fapapucsos sajnos nem volt itt, pár kép utazik a világban, de azokat pár éve láttam Budapesten, úgyhogy nem volt akkora tragédia. Utána fotózkodtunk az I AMsterdam feliratnál, majd ebédeltünk. 

Délután elsétáltunk Anne Frank házához, gyönyörködtünk a csatornákban, csónakokban és a rengeteg bicikliben. 

A havas szeles idő elől bemenekültünk egy Segafredoba egy jó kávéra. Majd újabb kaland - egyik útitársunk elvesztett 30 eurót valahol.  Na visszamentünk a szállásra, hátha ott van - nem volt, majd elmentünk vissza a Mekibe, mert szerinte ott maradt - megkérdezte, de hát persze, hogy nem találták meg. Este egy nagyon hangulatos térre mentünk, ott sétálgattunk a kis kivilágított utcákban, újra pizzát ettünk, de valami csuda extra volt, több mint egy órát kellett várni rá......, majd elmentünk egy Coffeeshopba. Nagyon hangulatos volt, lehetett teát, kávét, forró csokit inni és persze lehetett füvet venni, de kultúrált volt a hely, nem kell aggódni én nem próbáltam ki :).

Éjfél körül hazavillamosuztunk, jól elfáradtunk, de fájt a hasunk a sok nevetéstől. Ez az éjszaka jobban telt, 2 csoporttársunk hazament, így 6an maradtunk, de úgy volt csak férőhely, hogy 2 szobában  3-3 szabad ágy. A biztonság kedvéért keveredtünk fiúk-lányok, úgyhogy én a lakótársammal és egy spanyol sráccal aludtam több idegennel, de ezúttal csupa fiatal volt a szobatársunk, nagy bőröndökkel és csendben aludtak egész éjjel.

február 17.

Reggel napsütésre ébredtünk végre, reggeli után hátizsákokkal felpakolva elindultunk búcsú sétára a városba. Útközben vettünk kávét elvitelre, úgyhogy igazán kellemes volt a meleg kávét szorongatva, napsütésben sétálni a hangulatos utcákban. 

Dél körül az állomásra értünk és elmentünk Hágába. Fél óra alatt meg is érkeztünk a csendes emeletes vonattal. Sétáltunk a főutcán, kebabot ettünk - a törökök ajánlották, hogy ez majdnem olyan mint az eredeti, tényleg nagyon finom volt, közben egyfolytában Starbucks kávéról álmodtunk, de miután több embert megkérdeztünk, kiderült, hogy tévedett a vasutas és nincs a városban Starbucks kávézó. 

No sebaj, vissza az állomásra és egy átszállással délután 4-re megérkeztünk Antwerpenbe. 

Mondanom sem kell, hogy a vonaton mindenki hatalmasat aludt és amikor megérkeztünk az állomásra, megállapítottuk, hogy "otthon" vagyunk :). Örömünket fokozta, hogy a pályaudvaron lévő Starbucks-ba betereltek minket, mert aznap ingyen kávét osztogattak - bármilyet lehetett választani. Azt nem tudom pontosan miért, de valami tréninget tartanak, így pár napig ingyen kávé van. Szegény pincérek azt se tudták, hova kapjanak, annyi vendég volt és többször elnézést kértek, hogy lassú a kiszolgálás, nade kérem ingyen Starbucks kávé, amiért 5 percet kell várni, hát soha nagyobb gondunk ne legyen. Közben még azt is megtudtam, hogy jövőre Magyarországon is lesz Starbucks :). Azt hiszem ez volt a tökéletes befejezése annak a hollandiai kirándulásnak, melyen 8 hallgató 4 országból vett részt és 3 nap alatt 3 várost látogatott meg.