az első napok

január 31.

Bimm-bamm, ding-dong ..... hát így kezdődik egy átlagos nap itt Antwerpenben, ha történetesen vasárnap van és történetesen 20m-re egy hatalmas templom tartózkodik. Ezt - ha jól emlékszem - 9-kor és fél 10-kor ismételgette, úgyhogy ez utóbbi után úgy döntöttem, hogy ideje felkelni, visszaalvásnak esélye sincs. Ezt az elhatározásomat a táskám mélyéről jelentkezősms is megerősítette. A feladó egy magyar lány volt, akit tegnap este a nagy "keressünk Erasmusosokat" programom keretében ismertem meg "fészbukon". Miután összeszedtük magunkat a lakótársammal elmentünk felkeresni az egyetemünk nemzetközi intézetét, ahol holnap reggel várnak majd ránk nagy szeretettel. Kis eltévedések után sikerül megtalálni. Az épület nem nagy, lehet, hogy csak egy iroda? Na holnap meglátjuk. Miután megcsodáltuk a helyet, óránkra pillantva sietősre vettük lépteinket, mert 1-re beszéltük meg a reggel jelentkezőmagyar lánnyal a találkozót a pályaudvarnál. Elmentünk a boltba először és megcsodáltuk a helyi sör kínálatot. Bár még nem vagyok szakértő, szemet szúrt a málnás sör, úgyhogy mindannyian vettünk egy kis üveggel és elballagtunk honfitársam lakása felé.

A délután kellemesen telt. Később találkoztam Anyuékkal a pályaudvarnál. A szállodájuk szomszédságában felfedeztek egy gyorsétterem szerűséget, ahol vettünk egy nagy adag sültkrumplit. Gondosan elcsomagoltattuk és felmentünk a hotelba.

Miután megettük aludtunk egyet, majd beszélgettünk az élet nagy dolgairól, miközben a törött mécses darabjait próbáltuk a helyére tenni...... Nem könnyű a leválás, az idegen országban lét és a félig meddig egyedüllét. Vajon hogy fogom érezni magam? Milyenek lesznek az emberek? Mennyire fognak hiányozni a megszokott dolgok? Jól esett beszélgetni ezekről és kicsit szomorkodni Anyuék vállán :). Mire hazaértem kicsit megnyugodnom, a lakótársam pedig örömmel fogadott. Estére sikerült egy találkozót megszervezni a többi magyar lánnyal, akik több óra késéssel érkeztek meg nagy nehezen előző éjszaka a hatalmas havazás miatt. Egy jó kis pubban találkoztunk velük, ahol is az ő török lakótársuknak volt a búcsúbulija. Hát igen, az utazás 2 sírással jár, egyszer az elején, egyszer a végén. Ja a pubban természetesen sört ittunk, azt hiszem listát fogok készíteni majd azokról, amiket kibróbáltam. Hazafele jó hideg volt, a szél is fújt, ráadásul kicsit elbeszélgettük az utat és egy hosszabb úton jöttünk haza. Végül e mozgalmas napot egy meleg teával és hajmosással zártam 1 óra körül. Ezek után szerencsére végigaludtam az éjszakát (itt először) és másnap álmosan vettem tudomást az ébresztőóráról....

január 30.

Az első igazi nap Antwerpenben.

A reggeli készülődés azt hiszem 3x annyi időbe telt mint szokott ... semmit se találok egyenlőre. Próbálok mindenesetre valami rendszert vinni a dolgokba. Azzal nyugtatom magam, hogy a kipakolás könnyebben szokott menni mint a bepakolás, legalábbis nincs az a stressz amit az Excel táblázat nyomott rám, hogy minden meglegyen. Szóval egy kis rámolás után 10kor elindultunk térképpel és útikönyvvel felvértezve nyakunkba venni a várost.

Először találkoztunk Anyuékkal, nekik sikerült még otthonról foglalni egy jó kis szállodát, 10 perc sétányira a lakásunktól. A lakótársam már pár napja itt van, úgyhogy megmutatta azokat a helyeket, amiket eddig felfedezett. Az első benyomásaim jók a városról, többször emlékeztetett Zürichre. Nem nyüzsgő nagyváros felhőkarcolókkal, inkább sok kicsi keskeny ház, szinte minden telek be van építve - legalábbis itt a belvárosban. Tényleg ezt nem is írtam eddig, hogy bent lakunk az abszolút centrumban, ennek ellenére nagyon csendes a lakás, pedig a villamos közvetlenül a ház előtt áll meg. Szóval sok szép régi díszes épület van és sok ember hömpölyög az utcákon, mondjuk hétvége van, hol legyenek szegények. A város hangulatát remélem majd a később mellékelt képek visszaadják. Úgyhogy sétálgattunk, nézelődtünk és vettünk egy sim kártyát nekem, így mostmár nekem is két telefonom van, mint a fontos embereknek :) aztán beültünk egy jópofa kávézóba. Utunkat a Schelde folyó partja felé vettük. Mondanom se kell, hogy fújt a szél a parton, de persze én szeretem a szelet :). Mire ideértük a fél napos városnézés után nagy nehezen megtaláltam a táskám aljáról a fényképezőgépemet (szörnyű mennyi mindent cipelek magammal), úgyhogy sikerült csinálni pár képet. Megnéztük a folyóparton a várat, valamint vettem képeslapokat. Hazafele bementünk a boltba, így ezt is fel tudtam kicsit fedezni. Itthon bedurrantottuk a konyhát Anyuval egy kis jó féle disznótorossal - jó magyar módjára :), a lakótársam pedig megkóstoltatott velünk egy tipikus lengyel ételt, a "pierogi"-t. Ez olyan derelye-féleség, szóval van egy tészta amibe különböző töltelékeket tesznek. No persze az elején mindenki a hazait eszi, aztán jönnek a helyi dolgok. Húúúúú jut is eszembe tele a hűtő Túró Rudival - mert hogy abból is hoztam egy párat, arra számítva, hogy lesz mélyhűtő és párat le tudok fagyasztani rosszabb napokra, de mivel csak sima hűtő van, így kénytelen vagyok feláldozni magam így este 10 után és enni egyet :) ........ na miután megkínáltam a lakótársamat, azt hiszem egy kosztossal több let rá :) A délután amúgy csendesen telt, pakolásztam, összekészítettem a papírokat hétfőre az egyetemre, kis küzdelem a nyomtatóval és sikerült kinyomtatni pár dolgot.

A délután fő eseménye természetesen az volt, hogy elkezdtem blogolni :). Az elején gondolom nagyon részletes leszek, amikor nem lesz sok esemény, később ez valószínűleg fordítottam lesz arányos. Ezen kívül próbáltunk a lakótársammal közösségi oldalakon különböző Erasmusos fórumokat keresni - több kevesebb sikerrel. Biztos vannak a csoportunkból már itt emberkék, de nem könnyű megtalálni őket, na de majd hétfőn megismerünk mindenkit. Mindenesetre jó, hogy nem egyedül lakom, nem kell majd az első napon az egyetemen egyedül lézengenem, meg itthon is tudom gyakorolni az angolt.

út Belgiumig

Nos, elkészült a blogom. :)

Mostantól itt (is) fogok jelentkezni, úgyhogy tudtok olvasni rólam.

január 27.

Elindultunk ........ám a tervezettnél egy nappal később érkeztem meg.

A sztorit inkább elfelejteném, dióhéjban csak annyit, hogy egy benzinkútnál még a határ előtt ellopták Apu irattárcáját, nyílván azt hitték, hogy az a pénztárcája. Pénzt így nem vittek el szerencsére, csak az összes iratát..... Jelen helyzetben mi sem bosszantóbb. Se személyi se jogosítvány. Miután felmértük a helyzetet - hogy így azért nem kéne nekivágni egész Európát átutazni - fordulás haza. Ennek persze Mucó volt az egyetlen haszonélvezője, aki az ágyacskámban töltötte az éjszakát a legnagyobb megelégedésére, amit kellemes dorombolással hálált meg. A délutánt így a rendőrségen töltöttük és az önkormányzaton. Nem tudtunk mindent elintézni, így hazamentünk, palacsintát sütöttünk és még egy búcsú estét töltöttem otthon.

január 28.

A reggelt az önkormányzaton kezdtük - mi sem kellemesebb, majd újra mindent betuszkoltunk a síboxba (csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon praktikus) nagy nehezen és elindultunk.

Egész nap havazott, meg fújt a szél. Apu remekül vezetett ebben a sofőrt próbáló időben, mi Anyuval inkább csak szemléltük az eseményeket. Az út fárasztó volt, kb. 1000 km egy nap alatt, több megállóval és egy Landzeit-es ebéddel este 11-re érkeztünk meg Kaiserslauternbe a rokonainkhoz. Nagyon örültek nekünk, kaptunk házi pirított mandulát meg mindenféle finomságot, miután koccintottunk a megérkezésre, majd elsétáltunk a kis szállodánkba kipihenni a nap fáradalmait és erőt gyűjteni másnapra.

január 29.

A reggelit Péter nagybátyáméknál kaptunk, közben a felesége összekészített egy pár dolgot "szegény gyereknek". Így megtelt egy doboz a pöttyös lábosoktól kezdve a házi lekvárokon át mindenfélével. Utunkat Saarbrücken felé folytattuk. (Apu másfél évet lakott itt, így kicsit nosztalgiáztunk). E kis szüet után most már tényleg irány Belgium. A mai napra is volt még hátra 300km, úgyhogy ideje volt indulni. Az idő hol havas, hol esős, de mindig szeles volt.

Délután 5 után érkeztünk meg végülis az antwerpeni lakásba, 1355km-re Budapesttől. Legnagyobb meglepetésemre ki volt írva a lengyel lakótársam és az én nevem is a csengőre. Pár perc múlva már bent találtam magam a lakásban, körülvéve 48kg csomaggal - milyen jó, hogy nem repülővel jöttem, így hogy hoztam volna olyan fontos dolgokat magammal mint a fürdőszobai kilépő, szennyestartó és hasonlók. Tudom-tudom e nélkül is lehetett volna jönni, de kell egy kis komfort - legalábbis az elején :). Szóval hirtelen azt se tudtam, hol kezdjem a kipakolást. Aztán belejöttem, hogy a ruháim egy részének a konyhában lesz a helye, a galérián pedig lehajtott fejjel kell közlekedni, mert kicsi a belmagasság, a lakásból pedig a kilátást a szemben lévő házaknak a hátsó fala jelenti. Van a konyhából ugyan egy kis kijárat egy 2 négyzetméteres, hát nem is tudom mire - nevezzük belső udvarnak - ott van 2 szék meg egy asztal, na oda le lehet ülni majd ha jobb az idő levegőzni.

Este összedobtuk az útról maradt szendvicseket és jólesően elfogyasztottuk egy kis pezsgő kíséretében.

Ezután hamar nyugovóra tértem. A szomszédban hatalmas buli volt, azt hiszem fölöttünk. Náluk kicsit recseg a padló és mivel mi a galérián alszunk, ezt egészen jól lehetett tanulmányozni. A buli hajnali 2-re lecsendesedett, talán továbbmentek valamerre. Én vegyes érzésekkel próbáltam átaludni az éjszakát. Azt hiszem az volt a legnagyobb baj, hogy egész éjjel gondolkodtam azon, hogy mit hogy mondanék angolul. Ebbe azért még rendesen bele kell jönni. Elég jól elkommunikálunk a lakótársammal, de azért fárasztó még angolul beszélni, mindent végiggondolni, hogy hogyan is mondjam. A másik amin gondolkodtam az természetesen az volt, vajon milyen is lesz ez az 5 hónap itt. Nincs okom panaszkodni mert a lakótársam jó fej, a lakás egész jó, na de hát mégiscsak. Az idő az elején rém lassan múlik, ezt eddigi útjaim tapasztalatából le tudtam vonni hamar. Főleg most még csak a lakótársamat ismerem, meg Anyuék vannak itt pár napot, ami azért valljuk be nem rossz az elején :). Annak ellenére, hogy 19 éves vagyok, eddig a leghosszabb idő amit távol voltam otthonról az a 3 hetes londoni utam volt. Ezen kívül nem voltam kollégista sem, úgyhogy szokni kell az új helyzetet, hogy távol otthonról, távol a családtól és távol a barátoktól, bár az, hogy van internet a lakásban azt hiszem sokat fog javítani a helyzeten. Na ilyen gondolatok közepette nem csoda, hogy nem telt könnyen az éjszaka.....