HOLLANDIA 02.15-17.

február 15.

A reggel nagy szaladgálással telt, én a bolt felé vettem az irányt pár bagettért, amit tegnap nem sikerült megvenni, a lakótársam pedig a bank felé szaladt, mert a kártyája blokkolva lett valami pin-kód probléma miatt. Remélem nem fog rendszeres lenni, hogy az utazásaim előtt valami hivatalos probléma akad.... Hazajőve gyors "szendó" gyártás, aztán irány a vonat, ami 10-kor indult. Hátizsákkal, kis táskával megpakolva, kimelegedve éppen időben estünk be a pályaudvarra, ahol a többiek már vártak minket ..... "be on time" - légy pontos :).

A vonaton végigsétáltunk helyet keresve - ami sajnos nehezen ment, de legalább volt idő tanulmányozni az embereket. Jól öltözöttek voltak, itt-ott egy-egy MacBook, iPhone és társai, de látszólag munkába menő emberkékből állt az utazóközönség, meg kalandor diákokból :), de nem voltak rosszul öltözött hontalanok, mint amire számítottam eddigi tapasztalataim alapján.

Első állomásunk Rotterdam volt. Gondoltuk, hogy kihasználjuk a csomagmegőrző komfotját az állomáson és ott hagyjuk a hátizsákjainkat. Na a végére meggyűlt a bajunk vele, mert kártyával lehet csak fizetni, nem pont az csukódik be, amiben a cuccaink vannak és hasonló apróságok de aztán egy lány segített nekünk, úgyhogy neki tudtunk indulni a városnak a hátizsákjaink nélkül, egy meleg kávéval a kezünkben. 

Antwerpen nyugalma után furcsa volt a sok építkezés, felhőkarcolók, üveges épületek. Sétáltunk a városban, megkerestük  Rotterdami Erasmus szobrát, láttunk régi fa hajókat egy kikötőben, aztán pár fotó után folytattuk utunkat.

Amszterdamban megrohantuk az információs irodát. Kiderült, hogy a várostérképért fizetni kell, a hotelünk pedig nem a városközpontban van, hanem onnan 10 megállónyira..... Na kalandra fel, vettünk 48 órás tömegközlekedéses jegyet (ez utólag nagyon jó döntés volt), majd elindultunk a szállásunk felé, ahol természetesen folytatódott a kaland. Több mint egy órát kellett várni a fiatal, dinamiusnak hirdetett recepciósra, aki nagy nehezen odaadta a szobakulcsot és közölte, hogy a honlap szerinti ingyen törölköző 5 euróba kerül. Na ezután elfoglaltuk a 10 ágyas szobánkat nyolcan és "bosszúból" megettük maradék szendvicseinket a szobában, mely a házirend 4. pontja szerint nem megengedett :). Miután jóllaktunk és kicsit pihentünk, villamosra fel. Sétáltunk a kivilágított városban, pizzát ettünk egy étteremben, megnéztük a piros lámpás negyedet - hát mit ne mondjak teljesen le voltunk döbbenve mi lányok, de a srácok is zavarban voltak, amint a kirakatra pillantottak. Ezután beültünk a Mekibe, egy meleg kávéra és almás tortára, valami fantasztikus volt e kettő együtt. Pár magyar csoporttárunk is a városban volt, ők külön programoztak napközben, de este öszefutottunk velük egy sörözőben. Miután elfogyasztottunk Heineken-ünket az utolsó villamossal visszamentünk a szállásunkra. Az éjszaka lassan telt, óránként felébredtem, mert 2 idegen aludt még velünk egy szobában. Na ez elsőre teljesen sokkolt, gyorsan berámoltam összes értékemet a kispárnám alá, de jó volt, hogy egy 8 fős csoport tagjaként voltam ott, igazából nem volt félnivaló, csak még nem voltam hostelban, szokatlan volt számomra ez a helyzet.

február 16.

Elfogyasztottuk az ingyen reggelinket, mely kenyérből, sajtból, nutellából és lekvárból állt, volt még tea, kávé és narancslé. Azt hiszem csak ott tűnt szánalmasnak a választék, így leírva egész jól hangzik, na és mindez ingyen volt - nem úgy, mint a törölköző.

Volt még egy óránk, amíg a múzeum kinyit, gondoltuk addig visszafekszünk aludni. Azt hiszem mindenki legédesebb álmai közepén volt, amikor nem túl kedves hangnemre ébredek, kinyitom álmos szemeimet és nini a recepciós áll a szoba közepén és közli, hogy 10 óra van, ideje elhagyni a szobát. Na köszönjük szépen, összeszedtük magunkat és levonultunk a recepcióra. Fél óra helyett több mint egy órát vártunk, hogy kitakarítsák azt a szobát, ahol a második éjszakát fogjuk tölteni, de csak nem sikerült nekik ezt időben megtenni, így ott hagytuk cuccainkat a recepción és elindultunk a Van Gogh múzeumba. Kis sorban állás, de megérte, nagyon szép volt, láttam a napraforgós képet, illetve volt egy hajós ami nagyon tetszett még. A fapapucsos sajnos nem volt itt, pár kép utazik a világban, de azokat pár éve láttam Budapesten, úgyhogy nem volt akkora tragédia. Utána fotózkodtunk az I AMsterdam feliratnál, majd ebédeltünk. 

Délután elsétáltunk Anne Frank házához, gyönyörködtünk a csatornákban, csónakokban és a rengeteg bicikliben. 

A havas szeles idő elől bemenekültünk egy Segafredoba egy jó kávéra. Majd újabb kaland - egyik útitársunk elvesztett 30 eurót valahol.  Na visszamentünk a szállásra, hátha ott van - nem volt, majd elmentünk vissza a Mekibe, mert szerinte ott maradt - megkérdezte, de hát persze, hogy nem találták meg. Este egy nagyon hangulatos térre mentünk, ott sétálgattunk a kis kivilágított utcákban, újra pizzát ettünk, de valami csuda extra volt, több mint egy órát kellett várni rá......, majd elmentünk egy Coffeeshopba. Nagyon hangulatos volt, lehetett teát, kávét, forró csokit inni és persze lehetett füvet venni, de kultúrált volt a hely, nem kell aggódni én nem próbáltam ki :).

Éjfél körül hazavillamosuztunk, jól elfáradtunk, de fájt a hasunk a sok nevetéstől. Ez az éjszaka jobban telt, 2 csoporttársunk hazament, így 6an maradtunk, de úgy volt csak férőhely, hogy 2 szobában  3-3 szabad ágy. A biztonság kedvéért keveredtünk fiúk-lányok, úgyhogy én a lakótársammal és egy spanyol sráccal aludtam több idegennel, de ezúttal csupa fiatal volt a szobatársunk, nagy bőröndökkel és csendben aludtak egész éjjel.

február 17.

Reggel napsütésre ébredtünk végre, reggeli után hátizsákokkal felpakolva elindultunk búcsú sétára a városba. Útközben vettünk kávét elvitelre, úgyhogy igazán kellemes volt a meleg kávét szorongatva, napsütésben sétálni a hangulatos utcákban. 

Dél körül az állomásra értünk és elmentünk Hágába. Fél óra alatt meg is érkeztünk a csendes emeletes vonattal. Sétáltunk a főutcán, kebabot ettünk - a törökök ajánlották, hogy ez majdnem olyan mint az eredeti, tényleg nagyon finom volt, közben egyfolytában Starbucks kávéról álmodtunk, de miután több embert megkérdeztünk, kiderült, hogy tévedett a vasutas és nincs a városban Starbucks kávézó. 

No sebaj, vissza az állomásra és egy átszállással délután 4-re megérkeztünk Antwerpenbe. 

Mondanom sem kell, hogy a vonaton mindenki hatalmasat aludt és amikor megérkeztünk az állomásra, megállapítottuk, hogy "otthon" vagyunk :). Örömünket fokozta, hogy a pályaudvaron lévő Starbucks-ba betereltek minket, mert aznap ingyen kávét osztogattak - bármilyet lehetett választani. Azt nem tudom pontosan miért, de valami tréninget tartanak, így pár napig ingyen kávé van. Szegény pincérek azt se tudták, hova kapjanak, annyi vendég volt és többször elnézést kértek, hogy lassú a kiszolgálás, nade kérem ingyen Starbucks kávé, amiért 5 percet kell várni, hát soha nagyobb gondunk ne legyen. Közben még azt is megtudtam, hogy jövőre Magyarországon is lesz Starbucks :). Azt hiszem ez volt a tökéletes befejezése annak a hollandiai kirándulásnak, melyen 8 hallgató 4 országból vett részt és 3 nap alatt 3 várost látogatott meg.