MAGYAR VACSI 04.19.

Nem is  tudom hol kezdjem, a lényeg az, hogy nagy kihívás volt. Kb. egy hónapja gondolkodom, hogy mit is főzzek. Vendégeim törökök, spanyolok és a lengyel lakótársam. Különböző kultúrák, különböző ízlésekkel. Mindenesetre az egyik török srác volt Magyarországon és mondta, hogy szeretne gulyáslevest enni, tehát ennyi volt adva, a többit ehhez kellett igazítanom. Így sajnos a pörköltet tarhonyával fel kellett adnom és a hortobágyit is... na de akkor mi is legyen. Hosszas hosszas töprengés után ezeket készítettem:

körözöttel töltött paprika friss bagettel

gulyásleves házi nokedlivel és krumplis pogácsával

kapros túrós palacsinta sajttal, tejföllel

paradicsomos húsgolyó petrezselymes krumplival

túrógombóc tejföllel, porcukorral

Elkészítés:

A hozzávalókat pénteken kigondoltam, szombaton megvásároltam a nagy részét, vasárnap elkezdtem főzni és hétfőn folytattam a főzést.

Krumplis pogácsa

4 nagy krumplit feltettem főni, sós vízben, kb. 50 perc alatt főtt meg. Konyhai mérleg híján bevetettem a normál személymérleget. Rááltam a krumplival majd a liszttel, hogy ki tudjam mérni a fél kg-ot. A vajat és a krumplit a nokedliszaggató hátán, ami recés lereszeltem. Ezeket összekevertem 2 tojással. A fél kocka élesztőt 1 kanál tejföllel elkevertem. A masszát elkezdtem gyúrni kis sóval és cukorral.

Na ez a hivatalos a verzió. A tojást majdnem kihagytam, amikor a deszkán gyúrtam akkor tűnt fel, hogy valami hiányzik így gyorsan rácsaptam, az élesztő pedig egyenesen találkozott a cukorral és a tojásal, amit elvileg nem szeret, de gyönyörűen megkelt szerencsére.

Szépen gyúrogattam, természetesen minden úszott a masszában és totál reménytelennek tűnt, de ez még csak a kezdet. Mikor összegyúrtam betettem a hűtőbe lefóliázva.

Anyu a főzéseim alatt végig velem volt a konyhában skypon, a krumplis pogácsát ő is megcsinálta közben otthon. Hol írogattunk, hol beszéltünk, hogy hogyan is legyen a dolog. Lelkesen küldte a recepteket és az ötleteket, de még a boltban a hús vásárlásnál is segített. Ezer köszönet Anya !!! :)

Pár óra múlva újra átgyúrtam, kilapogattam  és meghajtogattam. Alulról középre, fentről le, balról jobbra, jobbról alá! Nem mindegy :). Majd irány a spanyolok rezidenciája, ahol sütöttem. Felpakoltam a masszát, egy tojást, sót, konyharuhát, sütőpapírt és elindultam. Ott gyúródeszka hján a fém munkalapon dolgoztam. 2X áthajtogattam a tésztát, majd elkezdtem kilapogatni és késsel vékonyan megvagdalni. Egy feles pohárral pedig kiszaggatam, tojással megkentem és megsóztem. Irány az előmelegített sütő. 15-20 perc alatt gyönyörűen megsültek, végül 4 tálcára való lett. Közben az egyik spanyol csoporttársam segített rakosgatni. A rezidenciából pedig páran előkerültek az illatokra és kóstolgatták. Miuátn végeztem és elpakoltam a fent említett csoporttársamnak van itt autója és át kellett vinnie másik helyre parkolni, így hazahoztak kocsival, szuper volt :). Ekkor már este fél10 volt.

Gulyásleves

Szombat este fél10.

Felkockáztam fél kg pulykahúst és elkezdtem hagymás olajon sütögetni. Amikor pörlölődött hozzáadtam fél liter vizet és a pörkölt alapport. Majd átöntöttem a felét egy másik lábosba, így 2 db 1 literesben folytattam a főzést. Mindegyikbe tettem egy-egy felkockázott krumplit, 1-1 karikára vágott sárgarépát és fél-fél pörkölt kockát. Később pirospaprika krém és gulyáskrém is került bele. Kb. egy óra alatt megfőtt. Kiraktam éjjalre lefóliázva a "kertbe".

Körözött

Szombat este 11.

Fél kg tehéntúrót elkevertem 20 dkg vajjal és pár kanál tejföllel. Pirospaprikát, folyékony pirospaprikát és őrölt köménymagot tettem bele. Tálaláshoz színes kaliforniai paprikába tettem, amit felszeleteltem.

Nokedli

Éjfél.

1 tojást felvertem, bele 1 kanál liszt, majd ha szép sima mehet bele több, kis só, olaj. Lobogó sós vízben kiszaggattam.

Mire mindennel végeztem és elpakoltam hajnali 1-kor mentem aludni.

Paradicsomos húsgombóc

Hétfő délután 4.

80 dkg darált marhahúst, egy csésze rizzsel, sóval, 1 tojással elkevertem. Jól összegyúrtam, majd vizes kézzel gombócokat csináltam, amit lobogó vízben megfőztem. Ebbe előzőleg tettem  egy fél húsleveskockát és babárlvelet.  Annyi gombóc lett, hogy egyszerre csak fél adagot főztem az egy liter vízben. Közben ügyelni kell, hogy ne lobogjon nagyon a víz, mert széteshetnek, szerencsére ez nem történt meg. Mindkét adagot 50 percig főztem. A paradicsom szószhoz fél liter sűrített paradicsomot és ivólevet összekevertem, majd a gombócok főzőlevével higítottam. A mártást gazdagították és sűrítették a gombócból lehulló rizs és husi darabok. Sózni kellett, mert a paradicsom elég édes volt. Hagytam, hogy egyet rottyanjon, majd levettem a tűzről és tálba tettem a gombócokkal. 6 szem krumplit főztem, amit felkockázva petrezselyemmel tálaltam.

Kapros-túrós palacsinta

Amíg az egyik lapon főttek a gombóckák, a másikon készült a palacsinta.

Kb. 40 dkg liszt, só, 2 tojás, 3 dl tej, fél dl olaj és víz hozzáadásával csináltam, de ez most kivételesen "érzésre" ment. Kb 13 lett, az elsőt - mivel nem volt elég meleg a serpenyő- szemlesütve megettem baracklekvárral. A töltelékhez 40 dkg túrót elkevertem fagyasztott kaporral, sóval, tejföllel és joghurttal. Amikor készen lettek a palacsinták, megtöltöttem és nem felgöngyölve, hanem 4-be hajtva tálaltam. Egy nagy tányérra 4-et tettem, hogy kört formázzon és tálalás előtt tejföllel és sajttal szórtam meg, majd a mikróban megmelegítettem.

Túrógombóc

Ezt bizony porból csináltam, úgyhogy csak vízzel kellett felhigítani és lobogó vízben kifőzni a gombócokat. Tálalás előtt prézlit csináltam és tejföllel, porcukorral tálaltam.

Röviden ennyi. Mindesetre büszke vagyok magamra, mert sokszor voltam hely edény és felszerelés hiányában. Vasánap kb. 6 órát, hétfőn 4 órát dolgoztam. Amikor negyedszer mostam el ugynazt, akkor kicsit mérges voltam, hogy mennyire nincs edényem és állandóan öntögetni kell a dolgokat, hogy valami felszabaduljon.

A vacsora

Fél 9-re vártam a többieket. Egy órával előtte jutottam el odáig, hogy kilépek a konyhából, hajat mosok és kicsit "pihenek". Lakótársam segített teríteni és átrendezni az asztalokat és székeket. Mikor az első vendégek jöttem még a konyhában voltam, soha véget nem érőnek látszott a küzdelem, de az utolsó felvonás még csak most kezdődött. Végül 10en voltunk. 

Egyöntetűen mindenkinek ízlett minden. Legnagyobb sikere a gulyáslevesnek volt, a körözöttet is nagyon szerették. Sorrendet nem tudok mondani, tényleg ízlett nekik minden :). A hangulat jó volt, mindenki beszélgetett és iszogatott. A Fütyülős pálinkának is sikere volt. Én természetesen nem élveztem annyira az estét, nagyon aggódtam, hogy minden meglegyen és a fogások közben azon járt az eszem, hogy mi a következő feladatom. A legjobb pillanat,  amikor a desszert közben pár másodpercre csend lett és mindenki elégedetten falatozott, ekkor én is hátra dőltem, hogy: megcsináltam :) 

Az egyik török fiú, aki nem eszik sose édességet is megkóstolta a túrógombócot és ízlett neki, úgyhogy ezt elismerésnek fogtam fel. Mikor végeztünk a kanapén ülve boroztam a többiekkel tudtam lenni végre. Éjfélkor elmentünk a Profba táncolni egy kicsit. 

Én 2-kor kidőltem, de jókedvűen jöttem haza a spanyolokkal.

Másnap...

3/4 1-kor ébredtem fel !!!! Végül fél 2-kor keltem ki az ágyból. Éppen csak elkezdtünk takarítani lakótárssal, amikor 2-kor becsöngetett az egyik spanyol, hogy jött segíteni, így aztán hamar meg is voltunk mindennel és már nyoma sincs a romoknak.

április 14-18

április 17-18.

A szünet utolsó két napja csendesen telt, próbáltam a vasárnapi határidejű transporteconomicsot befejezni, így a török csoporttársammal találkoztam szinte állandóan, most már nagyon a végét jártuk, de mindig merültek fel kisebb problémák természetesen.

Szombat délután bevetettem magam a boltba a listámmal és alaposan bevásároltam a hétfői főzésre. Este a spanyolok rezidenciáján buli volt, a csoportból senki sem akart menni, így én is gondolkodtam, hogy egyedül menjek-e vagy sem. Végül éjfélkor megelégeltem a transportot, felöltöztem és elmentem hozzájuk. Teljesen meglepődtek, hogy elmentem, tudják mennyire vagyok bulizós :). Én is meglepődtem mert nem volt sok ember, csak azok, akik ott laknak a rezidenciában, én voltam az egyetlen "külsős", így kezdtem aggódni, hogy kivel fogok beszélgetni. Végül nagyon jól éreztem magam, kaptam sört is tőlük, meg egy banános-narancsleves italt, ennek a nevének még utána kell olvasnom.

Vasárnap miután kikászálódtam, elkezdtem tanulni, majd a holnapi vacsorámra készülni. Először feltettem a krumplit főni a krumplis pogácsának, majd összegyúrtam a tésztát. Éppen csak végeztem, szaladtam a török lányhoz, akinél most voltam először és megállapítottam, hogy tényleg messze lakik hozzánk képest. Ott találkoztam a másik török lánnyal, majd együtt kávéztunk és Túró Rudiztunk :). A tanulás sem maradt el természetesen. Hazajöttem, átgyúrtam és áthajtogattam a pogácsát, felpakoltam sütőpapírral, tojással, liszttel, majd este 6-ra szaladtam a spanyolokhoz sütni. Végül 2 órát elvacakoltam ott, mire a 4 tepsinyit kisütöttem. Az egyik spanyol srác nagyon rendes volt, segített pakolgatni a kész pogácsákat. Miután végeztem és mindent elpakoltam mondta, hogy át kell vinnie az autóját más helyre parkolni, így hazavisz :). Gyorsan megtelt az autó "ráérősökkel". Én nagyon élveztem, hogy 2 hónap után, leszámítva az otthon töltött  időt, megint autóban ülhetek :). Este volt net, így elküldtem a házi feladatokat végre, és gőzerővel nekiláttam főzni.

április  16.

Délelőtt alvás, bolt, délután lakótárs elvonult egy hirtelen ötlettel Hollandiába, ahhoz a barátjához, aki még februárban volt itt nálunk pár napot. Délután tanultam, majd a szokásos sétámra indultam. A folyóparton megláttam a lengyel tengerészeti akadémia hajóját...

.... és egy fiatalokból álló társaság egyik tagját, aki próbálkozott a kötélen felmászni...

...miután a hajóról az egyenruhás tisztek a rendőrséggel fenyegetőztek, jobbnak látta lelépni:

Haza ballagtam, majd úgy döntöttem, hogy itt az ideje a maratoni skypolásnak, hiszen most nem vagyok ebben korlátozva, fél óra beszélgetés után azonban elment a net. De teljesen eltűnt, így felmentem az emeletre megérdeklődni, hogy na ilyenkor mi van, de a szomszéd teljesen nyugodt volt, mondta, hogy hát igen, néha van ez így, majdcsak lesz net megint. Ettől azért annyira nem nyugodtam meg és teljes kétségbeesés fogott el, hogy mi lesz most itt velem egyedül, net nélkül. A végén egész jól telt az este, utolértem magam mosogatás és mosás terén, rendezgettem a felhalmozott sajtcetliket, majd zenét hallgatva olvastam az ágyban.

április 15.

A nap tanulással telt, kis takarítással, jövés-menéssel. Az internet egész napra eltűnt, nagyon bossszantó volt. Én aztán elmentem délután a kávézóba tanulni a csoporttársammal újfent és kihasználtam az ottani interent lehetőséget az emailek átolvasására is. Később csatlakozott a másik török lány is, pendrive-on megosztottuk a Párizsban készült képeket, majd a főutcán sétáltunk egyet. Zárás előtt iszonyú tömeg volt az üzletekben, így amíg ők a pénztárnál sorakoztak én elváltam tőlük és a boltba mentem. Estére hazaérve már működött az internet, úgyhogy minden rendben volt. Próbáltuk szervezni az esti programot, de mindenki fáradt volt, vagy eltűnt, úgyhogy  itthon töltöttük az estét.

április 14.

Tegnap fél2-kor sikerült lefeküdni, így ma kijárt egy kicsit a pihenés. Délelőtt azért elindultam a szokásos sétámra. Amint a Katedrális közelében bóklásztam, gyanús lett, hogy mintha kicsit sok turista lenne a városban....

 ......de amikor megérkeztem a folyópartra rögtön megértettem miért:

Természetesen hosszasan elidőztem a hajó mellett, sokan jártak arra, mi a hajót bámultuk, az utasok pedig a várost. Közben azért észbe kaptam, hogy ideje lenne a boltba mennem, eredeti tervemhez híven. Ebédre spenótot főztem tükörtojással. Délután találkoztam a török csoporttársammal és együtt tanultunk. Gondolom furcsálljátok, mit lehet ennyit tanulni, de lövésünk sincs a 3 beadandó feladattal kapcsolatban. Minden alkalommal, mikor találkozunk kicsit előrébb jutunk a dolgokkal. Most már egy belga csoporttársunktól is kértünk segítséget emailben, így a 3-ból egy feladattal készen lettünk. Este itthon folytattam a tanulást, a 2. beadandót próbáltam Excel-be írni. Síelésünk alkalmával még anno Anyu egyik barátnője tartott Excel ismeret órát, most pedig már hogy van "igazi" Excelem egész jól ment  a feladat :)

PÁRIZS 04.11-13.

április 13.

Hipp-hopp el is érkezett az utolsó nap. Reggeli után összepakoltunk és elhagytuk a szobát, majd a csomagmegörzőbe vittuk a holmijainkat. Ezután úgy döntöttünk, hogy épp eleget sétáltunk eddig, ideje metrózni, amúgy is volt jegyünk még. Így elindultunk a Sacre Cour felé. Útközben nem unatkoztunk, egy harmónikás szórakoztatott bennünket a metrón, nagyon hangulatos volt. Mikor megérkeztünk, felzarándokoltunk a Sacre Cour-höz. Természetesen gyönyörű volt:

A kilátás a városra a köd miatt kicsit problémás volt, de azért így is szép látvány volt.

Miután kigyönyörködtük magunkat sétáltunk, megnéztük a bűvészeket a Sacre Cour előtt és szuvenireket vásároltunk. Ebédszünet után tovább indultunk a Moulien Rouge irányába. Pár fotót csináltunk, majd séta tovább. 

Elmentünk a Champs Elysée-re, fagylaltoztunk, majd egy parkban pihentünk. Délutánra a társaság elfáradt, mi lakótárssal jó formában voltunk, így visszasétáltunk a hostelba. Útközben még pár búcsúképet készítettünk azért.

A hostelban összeszedtük a csomagokat, ettünk, felfrissültünk, majd kimetróztunk a "világ végére", ahonnan a busz indul. "Becsekkoltunk", de mondták, hogy a busz fél órát késik, így egy órát vártunk rá. Mikor megérkezett, persze kezdődött a szokásos tolakodás. Végül kényelmesen elhelyezkedtünk, bár álom nem nagyon jött a szemünkre, kicsit azért próbáltunk relaxálni. Közben azon gondolkodtam, hogy 2 éve is Párizsban voltam Húsvét környékén Anyuékkal, hihetetlen, hogy megint itt voltam. Párizst most még szebbnek láttam és a múltkori kirándulás miatt, most kicsit én voltam az "idegenvezető" a többieknek.

április 12.

A croissantos kávés reggeli után 10 órakkor elindultunk a város felé. Először elsétáltunk az Invalidusok előtt...

...majd újra át a Szajnán....

....a paloták között.....

...szökőkút Clemencauval a háttérben....

...majd úton a Louvre felé....

Természetesen egyenes út vezetett itt a Monalisához:

Körülbelül egy órát nézelődtünk a Louvre-ban, de elég zsúfolt volt, a csapatból pedig páran még ma hazamennek, így elindultunk a Notre Dame felé:

....majd sétáltunk a kis utcákban és a Luxembourg-kert felé indultunk:

...végül a Lafayette áruházat is megnéztük:

Este kis pihenő után újra sétáltunk a városban:

április 11.

Reggel fél 5, te jó ég!! Megvan az ára a Párizsba utazásnak. Fél órát dideregtünk a buszra várva, de szerencsére nem szálltak fel sokan, így kényelmesen elhelyezkedtünk és aludtunk, majdnem egész végig. Az út 6 órás volt, délután 1-re érkeztünk meg. Hosszasan tanakodtunk, hogy ebből a külvárosi mélygarázsból hogyan is juthatnánk be a városba. Végül kitanulmányoztam, hogy hol vagyunk és egy átszállással metróval könnyen el tudunk jutni a szállásunkra. A jegyvásárlásnál pedig egy spanyol járókelő volt a segítségünkre, akivel a spanyol csoporttársam egyezkedett. Amint aztán feljöttünk a metróból egy kis piacon találtuk magunkat, ahol francia zene szólt, a fák pedig virágba borultak. Csodálatos pillanat volt, egyszerre Párizsba éreztük magunkat. A hostelban kis egyezkedés a fizetést illetően, majd a recepciós közölte, hogy takarítják a szobát, (ennek nem tapasztaltuk nyomát később), így csak este tudjuk elfoglalni. Addig egy csomagmegőrzős szobában hagyhatjuk a motyóinkat. Rutinos utazóként már nem háborodtam fel ezen, különben is a hátizsákom legnagyobb értéke talán a tusfürdőm :). A hostel képeken azt hiszem nagyon romantikus, de a valóságban azért kicsit lepukkant volt. 

A recepció bárja egész hangulatos, így leültünk eszegetni egy kicsit és erőt gyűjteni a bevetés előtt. Első utunk természetesen az Eiffel-toronyhoz vezetett, ez szerencsére csak 20 perc sétányira volt. 

Innen átsétáltunk a  Szajnán....

 ..és a túlsó oldalról is megcsodáltuk a tornyot.

Utunk innen a Diadalívhez vezetett....

.... majd a Champs-Elysée-n bandukoltunk.

Azt hiszem szerencsés, aki ebben a jópofa tetőteraszos lakásban, lakik, pazar kilátással Párizsra.

Este 7-re értünk vissza a szállásra. Olyan fáradtak voltunk, hogy elnyomott az álom teljesen, így este 10-ig aludtunk. Úgy ébredtünk, mint akit agyoncsaptak, de győzött az a tudat, hogy Párizsban vagyunk, így elindultunk a kivilágított Eiffelhez. Útközben vettünk egy üveg bort, poharakat is szereztünk, így éjfélkor, amikor az Eiffel fényei villognak, vidáman tudtunk koccintani.

Otthon 04.04-09.

április 10.

A nap pihenéssel telt, próbáltam visszarázódni az itteni létbe. Lakótársam betegen tért vissza Lengyelországból, úgyhogy ő kelt-feküdt egész nap. Én elmentem boltba szendvicsnek valót venni a holnapi Párizsra :) Délután átjöttek az útitársak, kicsit beszélgetni, kérdezgettek minket, hogy teltek a napjaink otthon, de természetesen ők is meséltek, hogy mik történtek itt távollétünkben. Emellett kicsit próbáltuk megszervezni, hogy mit is csináljunk 3 nap alatt Párizsban, reméljük jó időnk lesz és tudunk sokat sétálni, jönni-menni. Este "tudományosan" bepakoltam. Listát készítettem, hogy mit viszek, minden műszaki dolgot töltőre tettem és elkészítettem a szendvicseimet.

április 9.

Finom reggeli, majd a nagy és okos Bátyámtól elköszöntem, mert ment dolgozni. A délelőtt így hármasban telt, na meg persze a macskával. A Wizzair féle 15kg-os csomag egy elég balga gondolat, emiatt a pakolás másfél órán keresztül zajlott. Tudnillik ezek az átlagos bőröndök 20-23 kg-ra vannak méretezve, melyeknek súlya kb 3,5 kg, így a 15kg-ból kivonva marad kb 11,5 kg amit szállítani lehet. Bosszantó, hogy hely van, de a súly miatt nem lehet pakolni  bőrönbe. Megjegyzem a Wizzair megváltoztatta a szabályait, most már 30 kg-ot lehet feladni, talán már akkor is így volt amikor én jöttem hazafele? No mindegy. Végül még a kertben ebédeltünk és kávéztunk a ragyogó napsütésben.

12-kor elindultunk a repülőtérre, szerencsére nem volt dugó, kényelmesen odaértünk, még egy kávéra is futotta időnkből. Beszállás előtt fél órával, hosszas búcsúzkodás után elindultam az ellenőrzőkapuk felé. Megkerestem, hogy melyik kapunál lesz a beszállás, de már akkor se vége se hossza nem volt a sornak. Éljenek a fapadosok! Nagyon jó szokás, hogy mindenki beáll a sorba és vár több mint fél órát, hogy elfoglalja a "legjobb helyet" a gépen.... Így természetesen kénytelen voltam én is beállni a sorba. Később, bár a második buszba kerültem, még így is "megszereztem" egy helyet az ablaknál. Csak már mikor leültem akkor jutott eszembe, hogy a másik oldalra kellett volna ülnöm, hogy felszállás után gyönyörködjek a városban. De mire ezt végig gondoltam, és lekukucskáltam észrevettem, hogy a másik irányba szálltunk fel, így azon az oldalon ülök, ahonnan láthatom a várost. Gyönyörű volt, csináltam is pár képet:

Szerencsésen landoltam, a vártnál 10 perccel korábban, de természetesen a csomagokra sokat kellett várni, így lekéstem a buszt. Végül fél órát várakoztam, addig az automatából vettem legalább jegyet. Busszal elmentem Charleroiba, ott 10 percem volt elérni a vonatot, ami a 2 nagy bőrönddel is kivitelezhető volt. 2 órás vonatozás után végigrángattam a bőröndjeimet a kockaköves A'penen és este 8-ra megérkeztem. Lakótársam már nyitotta is a bejárati ajtót, mondta, hogy hallotta, hogy a folyosón botladozom a bőröndjeimmel :) Képzeljétek, még otthonról hozott süteményt is kaptam tőle, direkt nekem rakta félre. Miután azt bepusziltam, kicsit kipakoltam, aztán irány a másik "saját" ágyikómba :).

április 8.

...és máris elérkezett az utolsó nap otthon. Délelőtt elvittük Anyut a varróklubba, mi pedig Apuval megrohantuk a boltot. A listámon szerepelt a túró, túró rudi, tejföl stb. Csak kis kosárba kezdtünk pakolni, végül Apu nehéznek tartotta, így a zöldség osztályon lemértük, és bizony alaposan át kellett gondolni, így pl. a "szomszéd pezsgőjét" ki kellett pakolni, meg egy pár dolgot. Nem túl sok ez a 15 kg, főleg, hogy a bőrönd eleve 3,5 kg. Miután a fontos élelmiszereket és kozmetikumokat megvásároltuk összeszedük Anyát, beköszöntem egy kicsit a klubjába, ahonnan pár sütivel jöttem ki :) Délben bevetettem magam a városba, mert volt egy pár problémám a laptopommal, megtelt a merevlemez, úgyhogy tudományosan meg lett állapítva, hogy új kell, ami majd' egy napos munka, így hazamentem, este pedig majd vissza kell mennem érte. Épp csak hazaestem, jött "Kiscselló" és  együtt madártejeztünk karamellöntettel :). Kicsit beszélgettünk, majd mentem "E2K2"-hoz. Segítettem makettozni és méricskélni, aztán jöttek a gyerekek is apjukkal. Vele megtárgyaltam az Erasmusos főzést és A'pen legendáját, miközben a gyerekeket próbáltuk a kocsiba beültetni több kevesebb sikerrel :). Apu értem  jött, bementünk  együtt a városba a laptopomért. Most (lekopogom) szuperul működik, sőt Windows XP is van rajta, hihetetlen ez a technika, tényleg nagyon jól fut 2 operációs rendszer egyszerre. Este még közösen vacsiztunk, az általam hozott sajtokból is ettünk, de gondolataink egy része természetesen a másnapi úton járt már.

április 7.

Reggel temetőbe mentünk, az idő jó volt, sütött a Nap, Anyu gondos ápolásának köszönhetően a sír nagyon szép, már nyílnak a virágok is körülötte. Délelőtt fodrásznál voltam, kicsit plázáztunk, majd hazamentünk.

Délután kis pihi, majd 5-kor találkoztam az NLC-s lányokkal egy palacsintázóban.. Velük egy tanfolyamon ismerkedtünk meg. El lehet képzelni ugyebár, ha 4 csajszi elkezd beszélgetni, annak se vége se hossza :). Közben jól bepalacsintáztunk, én kapros-túrósat és marcipánosat ettem, nyáámi. A lényeg természetesen a sztorikon is volt.. Én A'pen-ről meséltem sokat, képekkel illuszrálva, egy másik lány az egy hónapos máltai nyelvtanfolyamáról mesélt, a harmadik alig jutott szóhoz a velencei élményeivel, éppúgy, mint a negyedik az itthoni életében történt fontos változásokkal kapcsolatban. Azért remélem mindenkire sor került a végül éjfélig tartó maratoni beszélgetés során :) Bátran merem mondani, talán ez volt az egyik legjobb találkozónk.

április 6.

Délelőtt 10:00 - fogröntgen. Eredmény: a bölcsesség fogaim elindultak, egy pedig abszolút keresztbe nő. Hogy ezeknek mi lesz a sorsuk, az délután a fogorvosnál kiderül. Ebédre Anyuval gulyás levest főztünk, desszertnek pedig mákosguba volt. Miután ezzel végeztünk, irány a fogorvos. Szerencsére most nem kell ezekkel a problémásokkal foglalkozni, amit pedig eredetileg fájlaltam fogamat, azzal sincs most gond. Éppen csak hazamentem egy kávéra, majd bevetettem magam a kozmetikus kezei közé. A masszírozás és a pakolások közben pedig tájékozódtam a legfrissebb pletykákról a különböző macamagazinokból :). Este átjött "kiscselló" barátnőm, kicsit dumcsizni. Annak köszönhetően, hogy ő volt itt nálam A'pen, ismeri az itteni barátaimat, így ki tudtunk tárgyalni mindent és mindenkit részletesen :)

április 5.

A mára tervezett vitorlázás az eső és egyéb időjárási okok miatt elmaradt sajnos. Ehelyett az ünnep alkalmával délelőtt templomban voltunk. Délután kis pihenés, TV-zés 2 hónap után :).

Este elmentem "E2K-hoz", találkoztam a gyerekekkel, kicsit játszottunk, segítettem fürdetni őket és meséltem nekik. Nagyon szépen elaludtak, így tudtunk kicsit beszélgetni a barátnőmmel és a pocaklakóval :)

április 4.

Előző este kiszámoltam, hogy 12-kor kell indulnom a lakásból, hogy 3-ra a repülőtéren legyek. Nos ehhez 8 órakkor kell felkelni. Fel is ébredtem 8-kor, de aztán kicsit nyújtózkodom, úgyhogy végül a 9 órai harangozásra keltem fel... Éppen, csak  kipattantam az ágyból, zuhany, reggeli és nekiestem befejezni a pakolást. 3/4 12-kor minden megvolt, feltettem a bőröndöt a mérlegre és hoppá, 16.5 kg volt. Tudni kell, most a fapadosokon 15 kg-ot lehet vinni. Lóhalálában kiszedtem pár dolgot, majd zötykölődve a húzós bőrönddel megérkeztem a pályaudvarra. Az emletes vonat pár perc múlva be is gördült, én pedig fölmentem az emeletre és kénylemesen elhelyezkedtem. Ennek a nagy rohanásnak még az volt az oka, hogy mivel vasárnap mentem haza a vonatok csak óránként egyszer mennek közvetlenül Charleroiba, ahol a repülőtér van. Szerencsém volt, mert amíg kiértem az állomásra, nem esett az eső, de a vonat út alatt jól rákezdett, meg is állapítottam, hogy ilyen ítéletidőben repülni... 2 órás út után megérkeztem Charleroiba, ez kb 100 km lehet Antwerpenből. A repülőgép nemzetközi jelzését követve megtaláltam a buszt, ami a repülőtérre visz. Itt már hallottam azért pár magyar szót, hogy merre is kell menni és hogy milyen szörnyű itt az időjárás.

A reptérre a becsekkolás előtt fél órával érkeztem meg, így egy pékségben pizzát ettem, amire 20 percet kellett várni, kicsit mérges voltam, de végülis volt elég időm. Az átvizsgálások és társaik rendben mentek, még volt is egy kis időm az üzletekben körülnézni. A repülőre a felszállás filmbe illő volt, mindenki rohan, a "legjobb helyeket" elfoglalni, szerencsére azért nekem is jutott egy hely az ablak mellett és nem kellett állnom :). 

Az út jó volt, a pilóta is kellemes ünnepeket kívánt nekünk. Leszállás közben gyönyörködtem a városban, láttam a hidakat és a Margit szigetet is.

Miután megérkeztem, az én csomagom volt az egyik utolsó, kicsit aggódtam már, hogy hol van, de azt hiszem Anyu volt idegesebb, aki az ajtóban várt, hogy hol vagyok már. Kész delegáció érkezett a fogadásomra, Anyu, Apu és a nagy és okos Bátyám is természetesen. Otthon kedvenc macskám is előkerült. Este sonkavacsora volt, tojással, annak rendje és módja szerint, valamint Anyu féle házi kaláccsal. 

A sört én szolgáltattam a vacsorához, bár egy üveg összetört útközben, a többiek megúszták. Vacsi után körülnéztem a házunk táján, majd mentem aludni, cicussal a lábamnál.

április 1-3-ig

április 3.

A délelőttöm a tennivalós lista szerkesztésével telt, összeírtam mit kell tanulnom ha visszajöttem a szünetről, mit kell hazavinnem és mit kell otthonról hoznom. Közben próbáltam rendet rakni a lakásban, mosogatni, minden elrendezni. Mondanom se kell, hogy ezzel el is telt a délelőtt. Pedig még egy sétát beterveztem, de csúnyán esett az eső, így inkább a tennivalóimat intéztem. A zöldséges rizses ebédem után azonban elindultam a városnak, találkozni a török csporttársammal szokás szerint, mert még mindig nem sikerült végére érni a transporteconomics házi feladatunk végére. Egy nagyon jó kis kávézóban talállkoztunk, ami már lassan a megszokott helyünk lett. Egyszerre érkeztünk és azzal fogadott, hogy láttam-e a szomszédos üzletekben a nagy leárazásokat, mondom nem, mert eléggé siettem, hogy ne késsek el, így összemosolyogtunk, hogy talán nem baj, ha 20 perccel később kezdjük meg a tanulást és kicsit nézelődünk előtte. Végül a nézelődés sikeresen végződött részemről, találtam egy bokacsizmát 5 azaz 5 euroért, nagyon boldog voltam a szerzeménnyel, úgyhogy a tanulás is jobban ment, viccet félretéve sikerült rejtélyes dolgokat megoldanunk. Ezután találkoztunk még pár csoporttársunkkal, mert volt egy kis félreértés a jövő hét vasárnapi párizsi szállással kapcsoaltban, amit végül nem foglaltunk le eddig és persze, hogy elég nehéz most már szállást találni, hiszen egy hét múlva megyünk és Húsvét van, tehát mindenki utazik. Végül sikerült találnunk egy  szállást - reméljük jó lesz és a foglalási procedúra alatt hűségesen kitartott kedvenc laptopkám és nem merült le, pedig szólt, hogy ideje lenne  a töltésnek. Hazafele még bementünk a boltba, vettünk pár sört és pizzát, amit otthon megcsináltunk. Kényelmesen betelepedünk a kanapéra, eszegettünk, iszogattunk és beszélgettünk. Végül a magyar-török történelemnél témakörénél időztünk a legtöbbet. Nagyon jó volt beszélgetni velük, sok mindent tudtam meg a törökök gondolkodásmódjáról Európát, az Uniót és Ázsiát illetően. Az este konklúziója az volt, hogy konfliktusok nagy részét a politika generálja, az embereknek konkrétan természetesen nincs semmi bajuk egymással és békésen megvannak egymás mellett.

április 2.

Ha péntek reggel akkor transporteconomics óra. A "bkv" bérletem tegnap lejárt, így reggel 8-ra gyalog mentem suliba, de ennek ellenére pont időben érkeztem. A múltkori tanulásunk alkalmával összegyűlt egy csomó csomó kérdésünk, így a szünetben megrohantuk a Tanár urat, hogy legyen már a segítségünkre. Ő és egy belga csoporttársunk sokat segített. A 3 beadandók határideje  2 hét múlva van, a húsvéti szünet végén, de szerencsére időben elkezdtük a tanulást, máskülönben esélyünk sem lenne. A kalkulációk nem túl bonyolultak - persze ha az ember rájön, hogy is kezdjen neki. Óra után elsétáltunk a török piacra. Az eladó és az emberek nagyon kedvesek voltak, a törökök itt egy kis közösséget alkotnak. Ezt jó értelemben gondolom. Megkérdezik egymástól, hogy hogy vannak, elbeszélgetnek az időjárásról és arról, hogy mit főzzenek. Ezeket természetesen a barátnőm későbbi fordításából tudtam meg. :) Miután jól bevásárolt, hazacipekedtünk és azon gondolkodtunk, hogy mégsem buta dolog a "bkv" bérlet, bár én most kapásból egy fél hónapig nem használom, úgyhogy ennyi sétát kibírtunk természetesen. Otthon lakótárssal meg még pár csoporttársunkkal összeültünk naptárazni, hogy mikor van szabad időnk és ki mikor utazik valahova. Megállapítottuk, hogy alig maradt szabad hetünk bármit is csinálni közösen, minden héten valaki utazik valahova.

12-kor lakótárs nekiindult Lengyelországnak, a többiek is mentek, ki-ki a maga dolgára, én pedig a banakba. Ami zárva volt. Tehát azz ország legnagyobb bankja péntektől hétfőig zárva van Húsvét miatt. Ez igazából azért volt meglepő, mert sok jelét nem láttam annak, hogy itt komolyan vennék a Húsvétot. Nem látok sok dekorációt, az üzletekben sincsnek tojáshegyek, sonkát nem is láttam, a csokinyuszit pedig úgy kell vadászni, de nem nagyon van. Szóval a bankot nem sikerült elintéznem, így hazamentem és aludtam 2 órát. Miután kipihentem magam, a profi - tényleg az  - listámmal elindultam 3 különböző helyre ajándékokat venni. Mindent sikeresen megvásároltam, volt ami helyett természetesen valami jobbat találtam, így végül mindent beszereztem. Nagy ügyesen hazabalanszíroztam a cekkereimmel :) a lődőrgő, shoppingoló tömeg között. Épp csak lepakoltam, amikor elkezdett zuhogni az eső. Mázlim volt. Este a tanulnivalóimat rendezgettem az új mappáimba és listát készítettem, hogy mik a házi feladaim. Az este további része skype maratonnal telt, valamint megtaláltam az egyik kedvenc sorozaton összes évadát angolul, ráadául olyan verzióban, hogy nem kell letölteni, hanem anélkül lehet nézni, így nem terheli le az amúgy is kiszámíthatatlanul működő internetünket.

április  1.

Német órán cikkeket olvastunk a hamburgerről, a pizzáról és társaikról. Megtudtuk a legendáikat és hogy hogyan keletketek valójában. Végülis egész érdekesnek volt mondható, bár annyira azért mégsem kötötte le a figyelmemet, mert kitaláltam, hogy túrógombócot fogok csinálni ebédre. Ez később így is történt, bár porból csináltam nagyon finom lett, kis aranyos gombóckákat gyártottam. Lakótársnak is nagyon ízlett, a tálalásnál a porcukrot kristálycukorral oldottam meg, a tejfölt pedig joghurttal pótoltam. Épp csak végeztünk, mikor jött az egyik spanyol, lakótárs matracát hozta vissza, amit múltkor kért kölcsön a haverjai számára. Teljes gőzzel beindult, hogy jönnek a barátok látogatni minket, Erasmusosokat. :).

Délután megint tanultunk a török lánnyal, próbáltunk rájönni, vajon hogyan kezdjünk neki a feladatoknak, de emellett jót beszélgettünk. Este elkezdtem listát készíteni az elkövetkező napok tennivalóiról.