Otthon 04.04-09.

április 10.

A nap pihenéssel telt, próbáltam visszarázódni az itteni létbe. Lakótársam betegen tért vissza Lengyelországból, úgyhogy ő kelt-feküdt egész nap. Én elmentem boltba szendvicsnek valót venni a holnapi Párizsra :) Délután átjöttek az útitársak, kicsit beszélgetni, kérdezgettek minket, hogy teltek a napjaink otthon, de természetesen ők is meséltek, hogy mik történtek itt távollétünkben. Emellett kicsit próbáltuk megszervezni, hogy mit is csináljunk 3 nap alatt Párizsban, reméljük jó időnk lesz és tudunk sokat sétálni, jönni-menni. Este "tudományosan" bepakoltam. Listát készítettem, hogy mit viszek, minden műszaki dolgot töltőre tettem és elkészítettem a szendvicseimet.

április 9.

Finom reggeli, majd a nagy és okos Bátyámtól elköszöntem, mert ment dolgozni. A délelőtt így hármasban telt, na meg persze a macskával. A Wizzair féle 15kg-os csomag egy elég balga gondolat, emiatt a pakolás másfél órán keresztül zajlott. Tudnillik ezek az átlagos bőröndök 20-23 kg-ra vannak méretezve, melyeknek súlya kb 3,5 kg, így a 15kg-ból kivonva marad kb 11,5 kg amit szállítani lehet. Bosszantó, hogy hely van, de a súly miatt nem lehet pakolni  bőrönbe. Megjegyzem a Wizzair megváltoztatta a szabályait, most már 30 kg-ot lehet feladni, talán már akkor is így volt amikor én jöttem hazafele? No mindegy. Végül még a kertben ebédeltünk és kávéztunk a ragyogó napsütésben.

12-kor elindultunk a repülőtérre, szerencsére nem volt dugó, kényelmesen odaértünk, még egy kávéra is futotta időnkből. Beszállás előtt fél órával, hosszas búcsúzkodás után elindultam az ellenőrzőkapuk felé. Megkerestem, hogy melyik kapunál lesz a beszállás, de már akkor se vége se hossza nem volt a sornak. Éljenek a fapadosok! Nagyon jó szokás, hogy mindenki beáll a sorba és vár több mint fél órát, hogy elfoglalja a "legjobb helyet" a gépen.... Így természetesen kénytelen voltam én is beállni a sorba. Később, bár a második buszba kerültem, még így is "megszereztem" egy helyet az ablaknál. Csak már mikor leültem akkor jutott eszembe, hogy a másik oldalra kellett volna ülnöm, hogy felszállás után gyönyörködjek a városban. De mire ezt végig gondoltam, és lekukucskáltam észrevettem, hogy a másik irányba szálltunk fel, így azon az oldalon ülök, ahonnan láthatom a várost. Gyönyörű volt, csináltam is pár képet:

Szerencsésen landoltam, a vártnál 10 perccel korábban, de természetesen a csomagokra sokat kellett várni, így lekéstem a buszt. Végül fél órát várakoztam, addig az automatából vettem legalább jegyet. Busszal elmentem Charleroiba, ott 10 percem volt elérni a vonatot, ami a 2 nagy bőrönddel is kivitelezhető volt. 2 órás vonatozás után végigrángattam a bőröndjeimet a kockaköves A'penen és este 8-ra megérkeztem. Lakótársam már nyitotta is a bejárati ajtót, mondta, hogy hallotta, hogy a folyosón botladozom a bőröndjeimmel :) Képzeljétek, még otthonról hozott süteményt is kaptam tőle, direkt nekem rakta félre. Miután azt bepusziltam, kicsit kipakoltam, aztán irány a másik "saját" ágyikómba :).

április 8.

...és máris elérkezett az utolsó nap otthon. Délelőtt elvittük Anyut a varróklubba, mi pedig Apuval megrohantuk a boltot. A listámon szerepelt a túró, túró rudi, tejföl stb. Csak kis kosárba kezdtünk pakolni, végül Apu nehéznek tartotta, így a zöldség osztályon lemértük, és bizony alaposan át kellett gondolni, így pl. a "szomszéd pezsgőjét" ki kellett pakolni, meg egy pár dolgot. Nem túl sok ez a 15 kg, főleg, hogy a bőrönd eleve 3,5 kg. Miután a fontos élelmiszereket és kozmetikumokat megvásároltuk összeszedük Anyát, beköszöntem egy kicsit a klubjába, ahonnan pár sütivel jöttem ki :) Délben bevetettem magam a városba, mert volt egy pár problémám a laptopommal, megtelt a merevlemez, úgyhogy tudományosan meg lett állapítva, hogy új kell, ami majd' egy napos munka, így hazamentem, este pedig majd vissza kell mennem érte. Épp csak hazaestem, jött "Kiscselló" és  együtt madártejeztünk karamellöntettel :). Kicsit beszélgettünk, majd mentem "E2K2"-hoz. Segítettem makettozni és méricskélni, aztán jöttek a gyerekek is apjukkal. Vele megtárgyaltam az Erasmusos főzést és A'pen legendáját, miközben a gyerekeket próbáltuk a kocsiba beültetni több kevesebb sikerrel :). Apu értem  jött, bementünk  együtt a városba a laptopomért. Most (lekopogom) szuperul működik, sőt Windows XP is van rajta, hihetetlen ez a technika, tényleg nagyon jól fut 2 operációs rendszer egyszerre. Este még közösen vacsiztunk, az általam hozott sajtokból is ettünk, de gondolataink egy része természetesen a másnapi úton járt már.

április 7.

Reggel temetőbe mentünk, az idő jó volt, sütött a Nap, Anyu gondos ápolásának köszönhetően a sír nagyon szép, már nyílnak a virágok is körülötte. Délelőtt fodrásznál voltam, kicsit plázáztunk, majd hazamentünk.

Délután kis pihi, majd 5-kor találkoztam az NLC-s lányokkal egy palacsintázóban.. Velük egy tanfolyamon ismerkedtünk meg. El lehet képzelni ugyebár, ha 4 csajszi elkezd beszélgetni, annak se vége se hossza :). Közben jól bepalacsintáztunk, én kapros-túrósat és marcipánosat ettem, nyáámi. A lényeg természetesen a sztorikon is volt.. Én A'pen-ről meséltem sokat, képekkel illuszrálva, egy másik lány az egy hónapos máltai nyelvtanfolyamáról mesélt, a harmadik alig jutott szóhoz a velencei élményeivel, éppúgy, mint a negyedik az itthoni életében történt fontos változásokkal kapcsolatban. Azért remélem mindenkire sor került a végül éjfélig tartó maratoni beszélgetés során :) Bátran merem mondani, talán ez volt az egyik legjobb találkozónk.

április 6.

Délelőtt 10:00 - fogröntgen. Eredmény: a bölcsesség fogaim elindultak, egy pedig abszolút keresztbe nő. Hogy ezeknek mi lesz a sorsuk, az délután a fogorvosnál kiderül. Ebédre Anyuval gulyás levest főztünk, desszertnek pedig mákosguba volt. Miután ezzel végeztünk, irány a fogorvos. Szerencsére most nem kell ezekkel a problémásokkal foglalkozni, amit pedig eredetileg fájlaltam fogamat, azzal sincs most gond. Éppen csak hazamentem egy kávéra, majd bevetettem magam a kozmetikus kezei közé. A masszírozás és a pakolások közben pedig tájékozódtam a legfrissebb pletykákról a különböző macamagazinokból :). Este átjött "kiscselló" barátnőm, kicsit dumcsizni. Annak köszönhetően, hogy ő volt itt nálam A'pen, ismeri az itteni barátaimat, így ki tudtunk tárgyalni mindent és mindenkit részletesen :)

április 5.

A mára tervezett vitorlázás az eső és egyéb időjárási okok miatt elmaradt sajnos. Ehelyett az ünnep alkalmával délelőtt templomban voltunk. Délután kis pihenés, TV-zés 2 hónap után :).

Este elmentem "E2K-hoz", találkoztam a gyerekekkel, kicsit játszottunk, segítettem fürdetni őket és meséltem nekik. Nagyon szépen elaludtak, így tudtunk kicsit beszélgetni a barátnőmmel és a pocaklakóval :)

április 4.

Előző este kiszámoltam, hogy 12-kor kell indulnom a lakásból, hogy 3-ra a repülőtéren legyek. Nos ehhez 8 órakkor kell felkelni. Fel is ébredtem 8-kor, de aztán kicsit nyújtózkodom, úgyhogy végül a 9 órai harangozásra keltem fel... Éppen, csak  kipattantam az ágyból, zuhany, reggeli és nekiestem befejezni a pakolást. 3/4 12-kor minden megvolt, feltettem a bőröndöt a mérlegre és hoppá, 16.5 kg volt. Tudni kell, most a fapadosokon 15 kg-ot lehet vinni. Lóhalálában kiszedtem pár dolgot, majd zötykölődve a húzós bőrönddel megérkeztem a pályaudvarra. Az emletes vonat pár perc múlva be is gördült, én pedig fölmentem az emeletre és kénylemesen elhelyezkedtem. Ennek a nagy rohanásnak még az volt az oka, hogy mivel vasárnap mentem haza a vonatok csak óránként egyszer mennek közvetlenül Charleroiba, ahol a repülőtér van. Szerencsém volt, mert amíg kiértem az állomásra, nem esett az eső, de a vonat út alatt jól rákezdett, meg is állapítottam, hogy ilyen ítéletidőben repülni... 2 órás út után megérkeztem Charleroiba, ez kb 100 km lehet Antwerpenből. A repülőgép nemzetközi jelzését követve megtaláltam a buszt, ami a repülőtérre visz. Itt már hallottam azért pár magyar szót, hogy merre is kell menni és hogy milyen szörnyű itt az időjárás.

A reptérre a becsekkolás előtt fél órával érkeztem meg, így egy pékségben pizzát ettem, amire 20 percet kellett várni, kicsit mérges voltam, de végülis volt elég időm. Az átvizsgálások és társaik rendben mentek, még volt is egy kis időm az üzletekben körülnézni. A repülőre a felszállás filmbe illő volt, mindenki rohan, a "legjobb helyeket" elfoglalni, szerencsére azért nekem is jutott egy hely az ablak mellett és nem kellett állnom :). 

Az út jó volt, a pilóta is kellemes ünnepeket kívánt nekünk. Leszállás közben gyönyörködtem a városban, láttam a hidakat és a Margit szigetet is.

Miután megérkeztem, az én csomagom volt az egyik utolsó, kicsit aggódtam már, hogy hol van, de azt hiszem Anyu volt idegesebb, aki az ajtóban várt, hogy hol vagyok már. Kész delegáció érkezett a fogadásomra, Anyu, Apu és a nagy és okos Bátyám is természetesen. Otthon kedvenc macskám is előkerült. Este sonkavacsora volt, tojással, annak rendje és módja szerint, valamint Anyu féle házi kaláccsal. 

A sört én szolgáltattam a vacsorához, bár egy üveg összetört útközben, a többiek megúszták. Vacsi után körülnéztem a házunk táján, majd mentem aludni, cicussal a lábamnál.