április 13.
Hipp-hopp el is érkezett az utolsó nap. Reggeli után összepakoltunk és elhagytuk a szobát, majd a csomagmegörzőbe vittuk a holmijainkat. Ezután úgy döntöttünk, hogy épp eleget sétáltunk eddig, ideje metrózni, amúgy is volt jegyünk még. Így elindultunk a Sacre Cour felé. Útközben nem unatkoztunk, egy harmónikás szórakoztatott bennünket a metrón, nagyon hangulatos volt. Mikor megérkeztünk, felzarándokoltunk a Sacre Cour-höz. Természetesen gyönyörű volt:
A kilátás a városra a köd miatt kicsit problémás volt, de azért így is szép látvány volt.
A hostelban összeszedtük a csomagokat, ettünk, felfrissültünk, majd kimetróztunk a "világ végére", ahonnan a busz indul. "Becsekkoltunk", de mondták, hogy a busz fél órát késik, így egy órát vártunk rá. Mikor megérkezett, persze kezdődött a szokásos tolakodás. Végül kényelmesen elhelyezkedtünk, bár álom nem nagyon jött a szemünkre, kicsit azért próbáltunk relaxálni. Közben azon gondolkodtam, hogy 2 éve is Párizsban voltam Húsvét környékén Anyuékkal, hihetetlen, hogy megint itt voltam. Párizst most még szebbnek láttam és a múltkori kirándulás miatt, most kicsit én voltam az "idegenvezető" a többieknek.
április 12.
A croissantos kávés reggeli után 10 órakkor elindultunk a város felé. Először elsétáltunk az Invalidusok előtt...
...majd újra át a Szajnán....
....a paloták között.....
...szökőkút Clemencauval a háttérben....
...majd úton a Louvre felé....
Természetesen egyenes út vezetett itt a Monalisához:
Körülbelül egy órát nézelődtünk a Louvre-ban, de elég zsúfolt volt, a csapatból pedig páran még ma hazamennek, így elindultunk a Notre Dame felé:
....majd sétáltunk a kis utcákban és a Luxembourg-kert felé indultunk:
...végül a Lafayette áruházat is megnéztük:
Este kis pihenő után újra sétáltunk a városban:
április 11.
Reggel fél 5, te jó ég!! Megvan az ára a Párizsba utazásnak. Fél órát dideregtünk a buszra várva, de szerencsére nem szálltak fel sokan, így kényelmesen elhelyezkedtünk és aludtunk, majdnem egész végig. Az út 6 órás volt, délután 1-re érkeztünk meg. Hosszasan tanakodtunk, hogy ebből a külvárosi mélygarázsból hogyan is juthatnánk be a városba. Végül kitanulmányoztam, hogy hol vagyunk és egy átszállással metróval könnyen el tudunk jutni a szállásunkra. A jegyvásárlásnál pedig egy spanyol járókelő volt a segítségünkre, akivel a spanyol csoporttársam egyezkedett. Amint aztán feljöttünk a metróból egy kis piacon találtuk magunkat, ahol francia zene szólt, a fák pedig virágba borultak. Csodálatos pillanat volt, egyszerre Párizsba éreztük magunkat. A hostelban kis egyezkedés a fizetést illetően, majd a recepciós közölte, hogy takarítják a szobát, (ennek nem tapasztaltuk nyomát később), így csak este tudjuk elfoglalni. Addig egy csomagmegőrzős szobában hagyhatjuk a motyóinkat. Rutinos utazóként már nem háborodtam fel ezen, különben is a hátizsákom legnagyobb értéke talán a tusfürdőm :). A hostel képeken azt hiszem nagyon romantikus, de a valóságban azért kicsit lepukkant volt.
A recepció bárja egész hangulatos, így leültünk eszegetni egy kicsit és erőt gyűjteni a bevetés előtt. Első utunk természetesen az Eiffel-toronyhoz vezetett, ez szerencsére csak 20 perc sétányira volt.
Innen átsétáltunk a Szajnán....
..és a túlsó oldalról is megcsodáltuk a tornyot.
Utunk innen a Diadalívhez vezetett....
.... majd a Champs-Elysée-n bandukoltunk.
Azt hiszem szerencsés, aki ebben a jópofa tetőteraszos lakásban, lakik, pazar kilátással Párizsra.
Este 7-re értünk vissza a szállásra. Olyan fáradtak voltunk, hogy elnyomott az álom teljesen, így este 10-ig aludtunk. Úgy ébredtünk, mint akit agyoncsaptak, de győzött az a tudat, hogy Párizsban vagyunk, így elindultunk a kivilágított Eiffelhez. Útközben vettünk egy üveg bort, poharakat is szereztünk, így éjfélkor, amikor az Eiffel fényei villognak, vidáman tudtunk koccintani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése