március 17-24.

március 24.

Épp kilépek az ajtón, amikor jött a tulaj, érdeklődni, hogy minden rendben van-e és működik-e az internet, mostanában voltak gondjaink ezzel. Kedves volt tőle, hogy érdeklődött, csak így picit elkéstem, de a tanár úr szerencsére nem csinált belőle ügyet, főleg, hogy az első sorba ültem le :). A szokásos 5 óra egyhuzamban következett, de szerencsére most az első "adagot" korábban befejeztük be, így idő volt halacskát enni a kantinban. Miután lement a második óra is, pár csoporttársammal elmentünk a főutcára vásárolgatni. Az utca fele le volt zárva, mert filmet forgattak. Egy tuti autó volt a díszlet, a főhős pedig ki-be szállt.  Gondolom egy fél perces jelenetet forgattak egész délután. A színész egész jól nézett ki, főleg, hogy morcos képet kellett vágnia, ami nagyon jól állt neki. Megtudtuk egy helyitől, hogy híres színész itt :), mi pedig közben természetesen kommentáltuk az eseményeket, mert az autóban egy középkorú nő ült - biztos az anyuka. Hárman voltunk lányok a csoportból és egy srác, aki noszogatott minket, hogy menjünk már vásárolni, mert az is jobb, mint ezt a pasast bámulni :). Végül vettek a lányok egy-egy tavaszi kabátot, így sikeresnek mondható a nap. Épp csak hazaestem, mikor eszembe jutott, hogy holnap kirándulni megyünk és nincs szendvicsnek való kenyerem. Na irány a bolt és csodák csodája zárás előtt 2 órával, este 6-kor volt még egész friss kenyér. Az este további részében a kirándulásra készültem.

március 23.

Reggel 8-kor kinyomtam az ébresztőórát - ó ébren vagyok! - .... következő jelenet, 8:55. Upsz. Na szerencsére csak délután 2-kor volt órám, de időben kelést terveztem, hogy még egyszer átrágjam magam a prezentációmon. Így a tegnapi romok tetejére telepedtem pizsiben, pokróccal, laptoppal az ölemben és püföltem lelkesen. Azt hiszem teljesen úgy festettem, mint egy igazi Erasmusos :).  Szerencsére az elalvás ellenére időben elkészültem és időben értem be a suliba. A prezentáció alatt természetesen izgultam, próbáltam lassan és érthetően beszélni és minden ismeretlennek gondolt szót megmagyarázni a többieknek, mint pl. zarándoklat, ereklyetartó stb... 


Délután találkozó volt a csoporttársakkal a pályaudvaron, majd elmentünk a buszos irodába, megvenni a buszjegyeinket PÁRIZSba, Húsvét utánra :). 2 éve is Párizsban voltam Húsvétkor, lehet, hogy be kellene vezetnem ezt a szokást :)

március 22.

Délelőtt szokásos sulis teendők, ebéd a kantinban, közben a holland szavak ismétlése, majd holland teszt - mint mindig. Remélem egész jól sikerült, az egyetlen szó amit nem tudtam az a tölcsér volt... Az a nehézség, hogy a szavakat kiszótárazva angol - holland formában kapjuk. Ha valamit nem tudok angolul, akkor odaírom magyarul magamnak. Na a tesztben persze a tölcsért nem tudtam, hogy mi az, ott volt a kérdés angolul, de nem tudtam, hogy az a tölcsér, így nem tudtam odaírni hollandul, pedig tudtam volna. Hiába kérdeztük a tanárnőt, hogy mi az a szó, nem magyarázta meg, na sebaj, reménykedek, hogy a többi szót jól tudtam leírni.

Délután a prezentációmon dolgoztam, illetve segítettem a lakótársamnak, mert elkezdtük a "nemzetek vacsiját" 9 csoporttársammal. Az első a mai lengyel vacsora volt. Majd következik az enyém, Húsvét után, majd a spanyol és a török. Szóval átrendeztük a fél lakást, hogy elférjünk, én takarítottam, lakótárs 6 órán keresztül főzött. Pont kész lettünk, még volt egy kis időnk lerogyni, 8-ra jöttek a vendégek, mindenki a kis tányérkájával és evőeszközével mert nekünk bizony nincs 9 személyes étkészletünk :) 

A vacsora jól sikerült, íme a menü:

- leves raviolival,

- palacsinta sajttal - gombával,

- kása kisütve, mint a fasírt,

- krumplis pierogi, olyan, mint a derelye,

- rizs, tonhallal, majonézzel összekeverve

- cékla, paradicsomsaláta,

- sajttorta, ami olyasmi mint nálunk a túrótorta, zselével a tetején, barackdarabokkal.

(további képek jönnek később)

Azt hiszem ez a felsorolás után érthető, hogy miért dolgozott 6 órát. Összességében mindenkinek ízlett a vacsi, persze itt-ott szokatlanok voltak az ízek, de ebben ez a szép. A hangulat nagyon jó volt, a hozott boroknak köszönhetően, így a vacsora után elmentünk a Profba táncolni. Nagyon jól éreztük magunkat, a zene is tényleg kivételesen jó volt, sokat táncoltunk. Végül 3 körül jöttünk haza, én bevágódtam ágyikóba, mert holnap prezentálok :)

március 21.

A tavasz első napja esős volt és igazából az egyetlen izgalmas dolog talán az volt, hogy a rendőrségre mentünk. Előre szólok, hogy én sem értem teljesen a dolgot, sőt senki sem, hogy ez mire jó. A lényeg, hogy minden itt tanuló külföldi diákhoz kimennek, ha nem találnak otthon, mint ahogy ez velünk is történt akkor hagynak egy papírt időpontokkal, hogy mikor kell menni a rendőrségre.  Úgyhogy nekünk az egyik időpontunk vasárnap délelőttre szólt. Odamentünk, kis kérdezősködés után megtaláltuk, hogy hol kell várnunk. Többen várakoztak, de igazából nagyon pörgősen ment a dolog. Mikor sorrakerültünk, bementünk egy irodába, elkérték a "behívó" papírunkat, útlevelet, diákigazolványt, bérleti szerződést. Megkérdezték hol lakunk, kivel - mondtuk egymással. Közben nézelődtem az irodában és legnagybb meglepetésemre az egyik asztalnál ücsörgő rendőr írógéppel!! csattogott. Majd a rendőrnő megkereste egy nagy könyvben, hogy valóban a tulajdonos benne van-e a nyílvántartásban, pecsét, aláírás, majd kaptunk egy másik papírt, amivel a suliba kell elcsattogni. Nos ezekből arra tudok következtetni, hogy ez  a hókuszpókusz azért van, mert létezik itt egy "szervezet", aminek részesei az egyetemek és lakástulajdonosok. Az ide érkező hallgatók pedig így tudnak találni lakást, a miénket is így  találta a lakótársam,  egy weboldalról. Szerintem ez nagyon jó, mert elég nehéz lakást találni otthonról külföldre, de mivel ezek a tulajdonodok kapcsolatban vannak az egyetemekkel a diákok biztonságosabban tudnak lakást bérelni.

Végül az esőben hazajöttünk. A nap többi része számomra a keddre feladott prezentáció készítéssel telt, Memling nevű flamand festő munkásságáról. Viszonylag jól haladtam vele, bár angolul ismeretlen képeket elemezni, na hát igen - nem egyszerű. A diákat megcsináltam, több idő volt talán a beszédet megírni hozzá, mert angolul azért nem mennek reflexből a dolgok, jobbnak láttam inkább mindent leírni. Úgyhogy ezzel szépen el is telt a napom.

március 20.

Reggel frissen ébredtem és végül 2 napos nyűglődés után nekiindultam a mosoda felé, első alkalommal, teljesen egyedül !! 

A napokban az egyik török csoporttársam megmutatta, hogy hogy működik többé kevésbé, de most rajtam volt a világ szeme. Szóval az első kihívás, hogy telepakoltam a szennyest pulóverekkel, nadrággal, ágyneművel, törölközővel és gondolom a tapasztaltabbak érzik, hogy ez mennyi súllyal jár, én erre útközben jöttem rá. Márpedig ez a szennyestartó nagyon tuti, de a fogása.... Még szerencse, hogy az utcában van a mosoda. Nagy nehezen megérkeztem és egy lélek sem volt. Na nyugodtan kitanulmányoztam, hogy van 2 nagy gép, 3 közepes és 4 kicsi. Végül 2 kicsit használtam, egyikbe színes ruhák, másikba ágynemü meg világosabb holmik. Természetesen mindkettőbe tettem színfogó kendőt - egy zseni aki kitalálta. Majd kiválasztottam a programot: dupla mosás, 30 fok, mosószer a gép tetejébe. Ajtó becsuk, majd az autómatánál ki kell választani, hogy melyik gépet használom, utána lehet perkálni és a mosás azonnak elindul. A program 35 perces, a gyakorlottabbak ügyintéznek ez alatt én egyenlőre lelkesen strázsáltam a mosógéppel szemben a kis padon, holland szavakat tanultam és drukkoltam a ruháknak :). Miután kész lett a mosás, mindent kirázogattam és berámoltam egyesével a szárítógépbe. Ez az egyesével pakolgatás azért volt hasznos, mert találtam egy ismeretlen fél pár zoknit az egyik gépben :), szerencsére fehér volt, így nem jártam úgy mint a filmben az üzletember a fehér ingeivel és egy piros zoknival :) Végül egy ázsiai lány segített a szárítógéppel kapcsolatban, mert voltak kétségeim, így közepes hőfokon 3x szárítottam, de azt hiszem túl sok ruhát tettem be, mert így is nyirkos maradt. Végül mindent berámoltam a szennyestartóba és hazaszállítottam, majd kipakoltam az asztalra és mindent kivasaltam. Na ezekkel kb. el is telt a fél napom, az egész procedúra 3 és fél óra volt. Szerencse, hogy szombaton mentem, amúgy morcos lettem volna, bár végeredményben nekem tetszett a mosoda, a többiek nem szeretik. Szóval miután ezzel végeztem szerencsére volt ebédem tegnapról, úgyhogy azt belapátoltam, majd délután átjött pár csoporttáram és közösen elmentünk a külvárosban található nagy bevásárlóközpontot felfedezni. 


Na az odaérkezés kalandos volt, építkezések itt-ott, a busz csak sokára jött volna, így nekiindultunk gyalog, majd természetesen a 2 megálló között jött a busz, így felpattantunk egy megállónyi távolságra. Lehet, hogy következő alkalommal ezzel megyek inkább :)

A bevásárlóközpont természetesen dugig volt, nagyjából végigvonszoltuk magunkat a tömegen, de a végére mindenki elfáradt, így a nagy adag fagyi nagyon jól jött, a másnapi kollektív torokfájás kevésbé.

március 19.

Ma nem volt órám, így próbáltam a napot hasznosan tölteni. Először is kis takarítás, majd bevásárlás. Közben megállapítottam, hogy általában úgy jön ki, hogy pénteken megyek vásárolni, ami természetesen nem jó, mert sokan vannak, bár nem vészes. Nincs az a mennyiségi vásárlás, mint otthon, inkább mindenki 2-3 napra vásárol. Hazajöttem, épp csak lepakoltam, mikor hívott az egyik török lány, hogy nem tudnánk-e korábban találkozni, mint ahogy megbeszéltük. Végülis miért is ne, úgyhogy találkoztunk a főutcán. Sétálgattunk, "window shoppingoltunk", majd beültünk egy kávézóba latte-t inni és jót beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. Épp hogy szétválak útjaink, amikor "belebotlottam" a lakótársamba, aki épp akkor indult bevásárlótúrára, így csatlakoztam hozzá. Kicsit nézelődtünk együtt, majd hazajöttem. Mivel eddig ma nem ettem túl sokat, éhes lettem, de szerencsére délelőtt vásároltam, úgyhogy nekiláttam fantasztikus lakomát gyártani. Főztem rizst majd belekevertem egy kukorica konzervet és egy borsós-répás konzervet, mellé sütöttem husit. Mit ne mondjak nagyon finom  lett, hiányzott már egy kis zöldség, de mivel nem lehet kapni kis kiszerelést pár napig élvezhettem a főztömet :)

március 18.

A reggeli németóra csendesen telt, az akkusativ és dativ gyakorlása közben csak az ágyikómra tudtam gondolni. Amint kiléptem a suli kapuján azonban ragyogó napsütés fogadott, így hazasétáltam. Kicsit matattam, mostam, majd visszasétáltam  a suliba, találkozni a többiekkel - lakótárssal és a 2 spanyollal elmentünk az állomás közelébe fagyit venni, majd elsétáltunk a kikötőbe. A többiek természetesen kókadoztak egy padon - részben a tegnapi buli részben a délután óra miatt, közben én kiszúrtam egy gyönyörű hajót a kikötőben. Tudni kell, hogy itt általában ipari hajók vannak, tolt kötelékek és úszómunkagépek vagy mik, de most kivételesen láttam egy 3 szálingos ( az árbócra merőleges merevítők), gyönyörű vitorlást, amit éppen egy pasas tisztogatott. 

Természetesen rögtön elfogott a vágy, hogy vitorlázzak. Na de remélhetőleg már nem sokat aludni :).


március 17.

Délelőtt 10-től este 6-ig órám volt szünet nélkül. Azt hiszem ebben az egy mondatban össze is foglaltam a nap eseményeit. Végül fél óra szünetet sikerült összehozni 2 előadás között, kirohanni a kantinba és krokettet enni saslikkal. Aztán kiderült, hogy 2 előadás üti egymást, az egyik második órája egy időben van a következő első órájával, úgyhogy mivel nem tudok egyszerre 2 helyen lenni nagy nehezen megoldottam  a dolgot, maradtam azon ami csak 2 órás, a következő előadás 4 órás, szerintem abból 3 is elég :). Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy tényleg fáradt lettem a nap végére. Piehnésre nem volt sok idő, tanultam másnapra, majd este bevetettük magunkat az éjszakába. Találkoztunk a spanyolokkal, elmentünk egy Ír sörözőbe, mert St. Patrik napja volt - nem tudom mit ünnepelnek pontosan, de népünnepély volt - itt találkoztunk a spanyolok barátaival. Az idő gyönyörű volt, kint álltunk az utcán, mindenki sörözött, a város ki volt világítva, nagyon hangulatos volt. Egy óra múlva továbbmentünk arra az Erasmusos partira, amire eredetileg indultunk. Ez egy új szórakozóhelyen volt, jó volt a zene és nagyon jól éreztem magam. Az egyetlen probléma az volt, hogy állandóan füstös párát fújtak, a ruhámat vizesnek éreztem a hajam pedig begöndörödött :). 3-kor elhagyutuk a helyet, de jól esett kicsit a friss levegőn sétálni, így elmentünk a főtérre és csináltunk pár képet az éjszakai városról. Ezután próbáltam az alatt a  pár óra alatt ami megadatott kipihenni magam :)