március 16.
Elérkezett az utolsó nap....
Délelőtt bepakolás után a Rubens ház volt a programban, most nem volt az az időszakos kiállítás, mint múltkor, de szép volt a múzeum. A kertet is megnéztük, bár azt gondolom tavasszal érdekesebb lesz a virágokkal. Utána elmentünk egy csokis standhoz, ajándék csokit venni, én meg ha már úgyis ott vagyok vettem egy párat "rosszabb napokra". Délutánra járt az idő, éhesek voltunk, így a búcsúgoffrival elsétáltunk a botanikus kertbe. A idő jobb volt a Nap is próbálkozott sütni. Továbbsétáltunk, majd én bevetettem magam a suliba, Kiscselló pedig a múzeumba. Utána találkoztunk a suliban, hazasétáltunk, itthon összeszedtük a csomagokat, majd elindultunk a buszhoz. Az egyik török csoporttársam szintén velünk tartott, így az egy órás várakozási idő gyorsan elszaladt. A busz pontosan érkezett, Kiscselló felszállt és már itt se volt... épp csak idő volt egy búcsúképet készíteni.
Hazaballagtam nagy bánatosan és sörbe folytottam bánatomat. Najó nem, alig volt pár percem szomorkodni, jöttek is a barátaink "movie night"-ra. Végül nem sikerült megegyezni, hogy mit nézzünk, főleg mikor felmerült, hogy törökül, angol felirattal, azt a nem törökök azonnal leszavazták, de amúgy is jobb volt beszélgetni egy kicsit és amiket hoztak sütik, azokat ettük, én feltálaltam egy pár Túró Rudit, a többit az egyik csoporttársam lefagyasztotta nekem, lévén nincs mélyhűtőnk, az Apple-ös csoporttársammal megvitattunk egy pár műszaki kérdést, majd próbáltuk a jövőbeni utazásainkat szervezni. Én a végén a fotelban ülve csak szemléltem az eseményeket, ki mit mond, hova menjünk stb. Azért megállapítottam, jó, hogy itt vagyok, van valami jó ebben az Erasmus létben :).
Hazaballagtam nagy bánatosan és sörbe folytottam bánatomat. Najó nem, alig volt pár percem szomorkodni, jöttek is a barátaink "movie night"-ra. Végül nem sikerült megegyezni, hogy mit nézzünk, főleg mikor felmerült, hogy törökül, angol felirattal, azt a nem törökök azonnal leszavazták, de amúgy is jobb volt beszélgetni egy kicsit és amiket hoztak sütik, azokat ettük, én feltálaltam egy pár Túró Rudit, a többit az egyik csoporttársam lefagyasztotta nekem, lévén nincs mélyhűtőnk, az Apple-ös csoporttársammal megvitattunk egy pár műszaki kérdést, majd próbáltuk a jövőbeni utazásainkat szervezni. Én a végén a fotelban ülve csak szemléltem az eseményeket, ki mit mond, hova menjünk stb. Azért megállapítottam, jó, hogy itt vagyok, van valami jó ebben az Erasmus létben :).
március 15.
Lakótárssal gyorsan összecuccoltunk és elügettünk suliba. Kiscselló pedig elindult felfedezni a várost térképpel a kezében. Hogy mit csinált arról őt kellene megkérdezni, de azt hiszem jót sétált, a fő attrakció talán a botanikus kert volt. Délben volt egy óra szünetem, megebédeltünk a suliba, majd elkísért holland órára. így közösen tanultuk a számokat :). Hazafele sétáltunk és megmutatta nekem a botanikus kertet.
Lepakoltunk, majd elvittem sültkrumplizni. A némettanárnő ajánlotta azt e helyet ahova mentünk, tényleg finom volt a krumpli is és a saslik is amit ettünk hozzá. Kint barátságtalanul fújt a szél, bent pedig a 2 barátnő eszmét cserélt az élet nagy dolgairól. Kicsit sétáltunk, de tényleg nem volt szép idő, úgyhogy bemenekültönk ugyanabba a csokizóba, ahol múltkor voltunk a csoporttársaimmal. Most volt egy különleges csokoládé, meg nem mondom már honnan, de kipróbáltuk és finom volt. Azt hiszem jó hatással volt ránk, az előbbi komoly témát vidámra váltottuk, rég nevettem ennyit. Olyan átéléssel sztoriztunk, hogy a mellettünk levő asztalnál megkérdezték milyen nyelven beszélünk, mert ők még sosem hallotak ilyet és pár percig tanulmányozták magyat nyelvünk szépségét..... Zárás előtt még a boltba is eljutottunk, pár ajándékot vásárolni az otthoniaknak. Este lerogytunk és pihentünk. 10 után azonban összeszedtük magunkat, mert sajnos elérkezett az búcsúeste, úgyhogy elmentünk a híres Profba.
De Koninck sört ittunk és beszélgettünk. Fél óra múlva meglepetésünkre előkerült pár csoporttársam, a végére nagyon jó kis buli lett. Ittunk cseresznyés sört is, táncoltunk, beszélgettünk és még számot is kértünk - volna de a DJ nem volt képben, hogy mit is szeretnénk. Végül 2-kor hazajöttünk, másnap is van nap elven, de nagyon jó kis búcsúeste lett, igaz?? :)
Lepakoltunk, majd elvittem sültkrumplizni. A némettanárnő ajánlotta azt e helyet ahova mentünk, tényleg finom volt a krumpli is és a saslik is amit ettünk hozzá. Kint barátságtalanul fújt a szél, bent pedig a 2 barátnő eszmét cserélt az élet nagy dolgairól. Kicsit sétáltunk, de tényleg nem volt szép idő, úgyhogy bemenekültönk ugyanabba a csokizóba, ahol múltkor voltunk a csoporttársaimmal. Most volt egy különleges csokoládé, meg nem mondom már honnan, de kipróbáltuk és finom volt. Azt hiszem jó hatással volt ránk, az előbbi komoly témát vidámra váltottuk, rég nevettem ennyit. Olyan átéléssel sztoriztunk, hogy a mellettünk levő asztalnál megkérdezték milyen nyelven beszélünk, mert ők még sosem hallotak ilyet és pár percig tanulmányozták magyat nyelvünk szépségét..... Zárás előtt még a boltba is eljutottunk, pár ajándékot vásárolni az otthoniaknak. Este lerogytunk és pihentünk. 10 után azonban összeszedtük magunkat, mert sajnos elérkezett az búcsúeste, úgyhogy elmentünk a híres Profba.
De Koninck sört ittunk és beszélgettünk. Fél óra múlva meglepetésünkre előkerült pár csoporttársam, a végére nagyon jó kis buli lett. Ittunk cseresznyés sört is, táncoltunk, beszélgettünk és még számot is kértünk - volna de a DJ nem volt képben, hogy mit is szeretnénk. Végül 2-kor hazajöttünk, másnap is van nap elven, de nagyon jó kis búcsúeste lett, igaz?? :)
március 14.
A mai napot pihenősre fogtuk, későn kelés, későn reggeli, majd a matracara letelepedtünk és tanultunk együtt, végül több mint kevesebb sikerrel meglepő módon. Délután 2 körül ebédet gyártottunk, majd elmentünk moziba. Itt nem lehet helyre szóló jegyet venni, úgyhogy az érkezés sorrendjén múlik, ki hova ül. Így időben megvettük a jegyeket, de volt még több mint egy óránk kezdésig, így sétáltunk a főutcán és goffrit ettük, meleg csoki öntettel. Nyámi, tényleg nem tudom mi a titkuk de isteni finom. Az a fura, hogy ugynúgy csinálják, mint a sültkruplit, hogy megsütik, félreteszik és amikor az ember kéri akkor újra megmelegítitk, de azt gondolnám, hogy akkor nem olyan friss már, pedig dehogyisnem! Szóval a goffrival elsétáltunk a moziba. A film sajnos a felejthető kategória volt, azt hiszem nem voltunk felkészülve úgymond rá, kicsit művészfilm volt, mi pedig nevetni szerettünk volna, de előtte vettünk pár gumicukrot, úgyhogy azzal elvoltunk amikor nem értettük miről is van szó. Ugyanis a film angolul volt, francia és holland felirattal. Közben próbáltuk magyarul megbeszélni, hogy vajon mi történik, amíg egy néni csendre nem intett minket - ugyan hollandul mondta, de megértettük :). Este végül hosszas szerelés után sikerült filmet nézni a laptopomon a nagy matracon kényelmesen elhelyezkedve, nevetgélve.
március 13. BRÜGGE
A felkelés ma sem ment egyszerűen, ráadásul ma tényleg időhöz voltunk kötve, mert a vonat óránként megy. A találkozó a pályaudvaron volt megbeszélve, jött pár spanyol, mert nekik is vendégeik voltak, mi Kiscsellóval és lakótárs. Ő végül nem jött, mert nem érezte jól magát. Végül olyan pontosan értünk az állomásra mint soha. Ennek azt hiszem egyik oka az volt, hogy első utunk a Starbuckba vezetett. Itt aztán a karamellás kávé mellett már nyugodtabban vártuk a többieket.
A vonattal volt egy kis komplikáció, eltérés volt a 2 kiírás között, végül összehoztuk a dolgot, csak várni kellett fél órát, de próbáltam a kávét tartogatni egy kicsit a vonatra, mert az úgy sokkal hangulatosabb. Útközben aggódni kezdtem a térképet nézve, hogy talán rossz vonaton vagyunk, ami beigazolódott, úgyhogy át kellett szállnunk, de szerencsére jött a "kallernéni", aki elmondta, hol kell átszállni. Végül 12 után megérkeztünk Bruggébe. A spanyolok kicsit nyűgösek voltak, mint ez ilyenkor lenni szokott, kinek wc-re kell ett menni, ki éhes volt, stb. Próbáltam valamennyit mutatni nekik a városból és mesélni, amit a koordinátorunktól tanultunk a múltkori kirándulás során. Mi lelkesek voltunk, sokat fotóztunk.
Én pedig örültem, hogy itt is emlékeztem nagyjából merre kell menni, végül mindent megtaláltunk. Persze a végére mi is elfáradtunk, így jó volt elhelyezkedni a vonaton és aludni. Egyszer csak megáll a vonat az egyik állomáson és csak nem akar elindulni, Végül hollandul bemondtak valamit, az emberek szörnyülködtek, összepakoltak és leszálltak. Mi csak pislogtunk, majd megkérdeztük az egyik fiatal utast, hogy mi történt, így megtudtuk, hogy baleset vagy hasonló probléma miatt nem megy tovább a vonat, így le kell szállni, fog jönni egy busz, azzal elvisznek a következő állomásra, majd onnan vonattal tovább. Na rendben, leszálltunk és kint a hidegben várakoztunk fél órát, busz sehol, így bementünk a váróba és még 20 percet várakoztunk - közben eszembe jutott, hogy 13-a van, talán ez a ludas a dologban? - majd hirtelen megindult mindenki a vonat felé - ezek szerint megint járnak.... Felpréselődtünk és bár szétszórva de le tudtunk ülni. Pár megálló után azonban észrevettük, hogy bizony át kell szállnunk, ha Antwerpenbe szeretnénk eljutni. 2 percünk volt az átszállásra, de sikerült újra felpréselődni ezúttal eslő osztályra, bár álltunk végig. Antwerpen külvárosásnál sokan leszálltak, így belehuppantunk a kényelmes székekbe. Mire elhelyezkedtünk észrevettük, hogy talán túl sokan szállnak le, vagy inkább mindenki? Egy kedves idős néni aztán megosztotta velünk, hogy ez bizony a végállomás. Szuper, egy megállóra vagyunk és át kell szállnunk a 4. vonatra ma. Megint pár perc volt az átszállásra, futottunk is, de legalább nem kellett várni. Végülis a másfél órás utat 4 vonattal 4 óra alatt tettük meg, de nem panaszkodom, mert nem a mi vonatunkkal volt a probléma és a társaság is jó volt. Este a spanyolok rezidenciáján 80-as évek bulija volt, de ezután képtelenek voltunk elmenni, úgyhogy bevetettük magunkat ágyikóba :).
Én pedig örültem, hogy itt is emlékeztem nagyjából merre kell menni, végül mindent megtaláltunk. Persze a végére mi is elfáradtunk, így jó volt elhelyezkedni a vonaton és aludni. Egyszer csak megáll a vonat az egyik állomáson és csak nem akar elindulni, Végül hollandul bemondtak valamit, az emberek szörnyülködtek, összepakoltak és leszálltak. Mi csak pislogtunk, majd megkérdeztük az egyik fiatal utast, hogy mi történt, így megtudtuk, hogy baleset vagy hasonló probléma miatt nem megy tovább a vonat, így le kell szállni, fog jönni egy busz, azzal elvisznek a következő állomásra, majd onnan vonattal tovább. Na rendben, leszálltunk és kint a hidegben várakoztunk fél órát, busz sehol, így bementünk a váróba és még 20 percet várakoztunk - közben eszembe jutott, hogy 13-a van, talán ez a ludas a dologban? - majd hirtelen megindult mindenki a vonat felé - ezek szerint megint járnak.... Felpréselődtünk és bár szétszórva de le tudtunk ülni. Pár megálló után azonban észrevettük, hogy bizony át kell szállnunk, ha Antwerpenbe szeretnénk eljutni. 2 percünk volt az átszállásra, de sikerült újra felpréselődni ezúttal eslő osztályra, bár álltunk végig. Antwerpen külvárosásnál sokan leszálltak, így belehuppantunk a kényelmes székekbe. Mire elhelyezkedtünk észrevettük, hogy talán túl sokan szállnak le, vagy inkább mindenki? Egy kedves idős néni aztán megosztotta velünk, hogy ez bizony a végállomás. Szuper, egy megállóra vagyunk és át kell szállnunk a 4. vonatra ma. Megint pár perc volt az átszállásra, futottunk is, de legalább nem kellett várni. Végülis a másfél órás utat 4 vonattal 4 óra alatt tettük meg, de nem panaszkodom, mert nem a mi vonatunkkal volt a probléma és a társaság is jó volt. Este a spanyolok rezidenciáján 80-as évek bulija volt, de ezután képtelenek voltunk elmenni, úgyhogy bevetettük magunkat ágyikóba :).
március 12. BRÜSSZEL
Reggel próbáltunk időben felkelni, hogy a 10:03-as vonatot elérjük. Persze a buli miatt későn keltünk és "halkan zacskóztunk", hogy lakótársat ne ébrsszük fel. Végül 10-kor indultunk el a lakásból, mondván úgyis kb. 20 percenként megy a vonat. Szerencsénk volt, mert a közeli templom nyitva volt, úgyhogy betértünk oda. Ez a kedvenc templomom itt, bár nem tudom milyen logika szerint van nyitva, de végül be tudtunk menni. Miután megnéztük, az állomásra mentünk. Itt kitanulmányoztuk a menetrendet, úgyhogy volt még 15 percünk a vonat indulásig, így elmentünk a pékségbe én tonhalas szendvicset vettem, Kiscselló pedig csokis croissant szerűséget, ami itt nagyon híres. A vonatunk időben jött és ami a legjobb, emeletes volt, így elhelyezkedtünk az emeleten kényelmesen. Alig 45 perc múlva megérkeztünk Brüsszelbe.
Próbáltam megtalálni azt a kijáratot, amin múltkor kimentünk, de természetesen nem sikerült, végül rájöttem, hogy semmi baj, az egész túrát fordítva fogjuk megtenni, mint én múltkor. Miután nagyjából rájöttem hol vagyunk szerencsére megtaláltam a "meglepi helyet" a zene múzeumot. Mindkettőnknek nagyon tetszett. Régi hangszerek voltak kiállítva, egy Magyarországról, ha jól emlékszem egy duda volt. Belépéskor kaptunk fülhallgatót és amit odaértünk egy hangszerhez megszólalt a zene. Sokat nevettünk és táncoltunk önfeledten a múzeumban :). Majd megnéztük a királyi palotát, előtte a parkkal, aztán a végére keveredtünk a főtérre és a piactérre. Természetesen elmentünk a Manneken Pis-hez:
és a kislányhoz is, valamint az Ízek utcájába és a fedett bevásárlóutcába. Fél szemünket azért a csokiboltokon tartottuk.
A végén a Notre Dame-ra hasonlító templomhoz is eltaláltam. Az állomással viszont már gondjaim voltak, de megkérdeztünk egy fiatal lányt, aki pont arra ment és készségesen felajánlotta, hogy menjünk együtt. Időben értünk az állomásra és hamar hazaértünk Antwerpenbe. A pályaudvaron újabb Go Pass vonatjegyet vettünk holnapra és a boltba is beugrottunk kenyérért. Hazaértünk, sajtos-tejfölös tésztát gyártottunk, kicsit pihentünk, illetve én csak próbáltam, közben az estét szerveztem, Végül a Jazz pubba mentünk, a baráti társaság ott volt nagyjából. Beszélgettünk és cseresznyés sört ittunk. Éjfél körül hazajöttünk, mert másnap Bruggébe megyünk, arra is kell energiát tartalékolni. Mondanom se kell, ma sem kellett ringatni minket.
Próbáltam megtalálni azt a kijáratot, amin múltkor kimentünk, de természetesen nem sikerült, végül rájöttem, hogy semmi baj, az egész túrát fordítva fogjuk megtenni, mint én múltkor. Miután nagyjából rájöttem hol vagyunk szerencsére megtaláltam a "meglepi helyet" a zene múzeumot. Mindkettőnknek nagyon tetszett. Régi hangszerek voltak kiállítva, egy Magyarországról, ha jól emlékszem egy duda volt. Belépéskor kaptunk fülhallgatót és amit odaértünk egy hangszerhez megszólalt a zene. Sokat nevettünk és táncoltunk önfeledten a múzeumban :). Majd megnéztük a királyi palotát, előtte a parkkal, aztán a végére keveredtünk a főtérre és a piactérre. Természetesen elmentünk a Manneken Pis-hez:
és a kislányhoz is, valamint az Ízek utcájába és a fedett bevásárlóutcába. Fél szemünket azért a csokiboltokon tartottuk.
A végén a Notre Dame-ra hasonlító templomhoz is eltaláltam. Az állomással viszont már gondjaim voltak, de megkérdeztünk egy fiatal lányt, aki pont arra ment és készségesen felajánlotta, hogy menjünk együtt. Időben értünk az állomásra és hamar hazaértünk Antwerpenbe. A pályaudvaron újabb Go Pass vonatjegyet vettünk holnapra és a boltba is beugrottunk kenyérért. Hazaértünk, sajtos-tejfölös tésztát gyártottunk, kicsit pihentünk, illetve én csak próbáltam, közben az estét szerveztem, Végül a Jazz pubba mentünk, a baráti társaság ott volt nagyjából. Beszélgettünk és cseresznyés sört ittunk. Éjfél körül hazajöttünk, mert másnap Bruggébe megyünk, arra is kell energiát tartalékolni. Mondanom se kell, ma sem kellett ringatni minket.
március 11.
Reggel elmentem németórára, majd a felénél sms-t kaptam, hogy megérkezett Kiscselló, úgyhogy kimentem elé a buszmegállóba :). Boldogan rángattam haza a nagy bőröndömet, tele mindenféle otthoni kajcival. Kipakoltunk és megreggeliztünk 11 körül, majd elindultunk felfedezni a várost. Jó, hogy listát csináltam, melyik nap mit nézünk meg, így terv szerint indultunk útnak.
Először elmentünk a pályaudvarra, megnézni, hogy holnap mikor indul a vonat Brüsszelbe, szombaton pedig Brüggébe. Sétáltunk a főutcán, elmentünk a főtérre és a folyópartra, majd betértünk a Katedrálisba.
Itt még én sem voltam. Elsőre azt gondoltam, ó nem is olyan különleges, de aztán mikor sétálgattunk és leültünk egy padra akkor rájöttünk, hogy az egyszerűségében van a szépsége. Ezután befejeztük a körsétát, majd hazamentünk, gondoltam Kiscselló is fáradt már. Itthon aztán gondolkodóba estem, mert az egyik spanyol srácnak az előző héten volt a születésnapja és sose jött össze, hogy megünnepeljük, Így végül mivel Anyutól kértem rumaromát, mert terveztem tiramisut gyártani a napokban, arra gondoltam miért ne csinálhatnék most? Szóval irány a bolt, vettünk Dorcival mascarponét és babapiskótát. Robotgépem nincs, így a habot villával vertem, meg mindent kézzel csináltam, csodálom, hogy nem lett izomlázam, de azt hiszem a székpakolásban megizmosodtam :).
Közben felfújtuk a matracot az emeleten, majd mondtam Kiscsellónak, hogy aludjon az esti buli előtt. Ő már a villával tojáshabveréses résznél elaludt - 18 óra buszút után mindenki így lenne vele szerintem. Miután behelyeztem a kész tiramisut a hűtőbe, én is bedobtam a szunyát este 7-9-ig. Úgy ébredtem, mint akit agyoncsaptak, Dorcival csak pislogtunk, hogy milyen napszak is van. Összekaptuk magunkat, a többiek pedig 10-re érkeztek. Kis dumcsi és sör után előálltam a tiramisuval, az ünnepeltnek nagyon tetszett, teljesen meghatódott. Ahhoz képest, hogy csak 2 órát volt a süti a hűtőben nagyon fincsi lett, mindenkinek ízlett. Éjfél körül elindultunk egy szórakozóhelyre. Közben eszembe jutott, hogy Kiscsellónak nincs nemzetközi diákigazolványa, így nem fogják beengedni. Na kitaláltuk, hogy 2 csoportra oszlunk, én bemegyek a nemzetközi diákigazolványommal, ő pedig az én belga diákigazolványommal. Én sikeresen be is jutottam az első csoporttal, de Dorcit nem engedték be, csak ha mutat személyit is, na de ugye akkor nem azonos a neve a diákon meg a személyin, úgyhogy miután láttam a kamerán, hogy gond van, kimentünk mindannyian, hogy akkor átmegyünk egy másik helyre. (Később kiderült, hogy aznap szigorúbb ellenőrzés volt, amúgy simán ment volna a dolog.) Itt a zene nem volt jó és nem is volt sok ember, úgyhogy inkább hazajöttünk 2 körül. Az este összességében jó volt, a komplikáció ellenére.
Először elmentünk a pályaudvarra, megnézni, hogy holnap mikor indul a vonat Brüsszelbe, szombaton pedig Brüggébe. Sétáltunk a főutcán, elmentünk a főtérre és a folyópartra, majd betértünk a Katedrálisba.
Itt még én sem voltam. Elsőre azt gondoltam, ó nem is olyan különleges, de aztán mikor sétálgattunk és leültünk egy padra akkor rájöttünk, hogy az egyszerűségében van a szépsége. Ezután befejeztük a körsétát, majd hazamentünk, gondoltam Kiscselló is fáradt már. Itthon aztán gondolkodóba estem, mert az egyik spanyol srácnak az előző héten volt a születésnapja és sose jött össze, hogy megünnepeljük, Így végül mivel Anyutól kértem rumaromát, mert terveztem tiramisut gyártani a napokban, arra gondoltam miért ne csinálhatnék most? Szóval irány a bolt, vettünk Dorcival mascarponét és babapiskótát. Robotgépem nincs, így a habot villával vertem, meg mindent kézzel csináltam, csodálom, hogy nem lett izomlázam, de azt hiszem a székpakolásban megizmosodtam :).
Közben felfújtuk a matracot az emeleten, majd mondtam Kiscsellónak, hogy aludjon az esti buli előtt. Ő már a villával tojáshabveréses résznél elaludt - 18 óra buszút után mindenki így lenne vele szerintem. Miután behelyeztem a kész tiramisut a hűtőbe, én is bedobtam a szunyát este 7-9-ig. Úgy ébredtem, mint akit agyoncsaptak, Dorcival csak pislogtunk, hogy milyen napszak is van. Összekaptuk magunkat, a többiek pedig 10-re érkeztek. Kis dumcsi és sör után előálltam a tiramisuval, az ünnepeltnek nagyon tetszett, teljesen meghatódott. Ahhoz képest, hogy csak 2 órát volt a süti a hűtőben nagyon fincsi lett, mindenkinek ízlett. Éjfél körül elindultunk egy szórakozóhelyre. Közben eszembe jutott, hogy Kiscsellónak nincs nemzetközi diákigazolványa, így nem fogják beengedni. Na kitaláltuk, hogy 2 csoportra oszlunk, én bemegyek a nemzetközi diákigazolványommal, ő pedig az én belga diákigazolványommal. Én sikeresen be is jutottam az első csoporttal, de Dorcit nem engedték be, csak ha mutat személyit is, na de ugye akkor nem azonos a neve a diákon meg a személyin, úgyhogy miután láttam a kamerán, hogy gond van, kimentünk mindannyian, hogy akkor átmegyünk egy másik helyre. (Később kiderült, hogy aznap szigorúbb ellenőrzés volt, amúgy simán ment volna a dolog.) Itt a zene nem volt jó és nem is volt sok ember, úgyhogy inkább hazajöttünk 2 körül. Az este összességében jó volt, a komplikáció ellenére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése