az első napok

január 31.

Bimm-bamm, ding-dong ..... hát így kezdődik egy átlagos nap itt Antwerpenben, ha történetesen vasárnap van és történetesen 20m-re egy hatalmas templom tartózkodik. Ezt - ha jól emlékszem - 9-kor és fél 10-kor ismételgette, úgyhogy ez utóbbi után úgy döntöttem, hogy ideje felkelni, visszaalvásnak esélye sincs. Ezt az elhatározásomat a táskám mélyéről jelentkezősms is megerősítette. A feladó egy magyar lány volt, akit tegnap este a nagy "keressünk Erasmusosokat" programom keretében ismertem meg "fészbukon". Miután összeszedtük magunkat a lakótársammal elmentünk felkeresni az egyetemünk nemzetközi intézetét, ahol holnap reggel várnak majd ránk nagy szeretettel. Kis eltévedések után sikerül megtalálni. Az épület nem nagy, lehet, hogy csak egy iroda? Na holnap meglátjuk. Miután megcsodáltuk a helyet, óránkra pillantva sietősre vettük lépteinket, mert 1-re beszéltük meg a reggel jelentkezőmagyar lánnyal a találkozót a pályaudvarnál. Elmentünk a boltba először és megcsodáltuk a helyi sör kínálatot. Bár még nem vagyok szakértő, szemet szúrt a málnás sör, úgyhogy mindannyian vettünk egy kis üveggel és elballagtunk honfitársam lakása felé.

A délután kellemesen telt. Később találkoztam Anyuékkal a pályaudvarnál. A szállodájuk szomszédságában felfedeztek egy gyorsétterem szerűséget, ahol vettünk egy nagy adag sültkrumplit. Gondosan elcsomagoltattuk és felmentünk a hotelba.

Miután megettük aludtunk egyet, majd beszélgettünk az élet nagy dolgairól, miközben a törött mécses darabjait próbáltuk a helyére tenni...... Nem könnyű a leválás, az idegen országban lét és a félig meddig egyedüllét. Vajon hogy fogom érezni magam? Milyenek lesznek az emberek? Mennyire fognak hiányozni a megszokott dolgok? Jól esett beszélgetni ezekről és kicsit szomorkodni Anyuék vállán :). Mire hazaértem kicsit megnyugodnom, a lakótársam pedig örömmel fogadott. Estére sikerült egy találkozót megszervezni a többi magyar lánnyal, akik több óra késéssel érkeztek meg nagy nehezen előző éjszaka a hatalmas havazás miatt. Egy jó kis pubban találkoztunk velük, ahol is az ő török lakótársuknak volt a búcsúbulija. Hát igen, az utazás 2 sírással jár, egyszer az elején, egyszer a végén. Ja a pubban természetesen sört ittunk, azt hiszem listát fogok készíteni majd azokról, amiket kibróbáltam. Hazafele jó hideg volt, a szél is fújt, ráadásul kicsit elbeszélgettük az utat és egy hosszabb úton jöttünk haza. Végül e mozgalmas napot egy meleg teával és hajmosással zártam 1 óra körül. Ezek után szerencsére végigaludtam az éjszakát (itt először) és másnap álmosan vettem tudomást az ébresztőóráról....

január 30.

Az első igazi nap Antwerpenben.

A reggeli készülődés azt hiszem 3x annyi időbe telt mint szokott ... semmit se találok egyenlőre. Próbálok mindenesetre valami rendszert vinni a dolgokba. Azzal nyugtatom magam, hogy a kipakolás könnyebben szokott menni mint a bepakolás, legalábbis nincs az a stressz amit az Excel táblázat nyomott rám, hogy minden meglegyen. Szóval egy kis rámolás után 10kor elindultunk térképpel és útikönyvvel felvértezve nyakunkba venni a várost.

Először találkoztunk Anyuékkal, nekik sikerült még otthonról foglalni egy jó kis szállodát, 10 perc sétányira a lakásunktól. A lakótársam már pár napja itt van, úgyhogy megmutatta azokat a helyeket, amiket eddig felfedezett. Az első benyomásaim jók a városról, többször emlékeztetett Zürichre. Nem nyüzsgő nagyváros felhőkarcolókkal, inkább sok kicsi keskeny ház, szinte minden telek be van építve - legalábbis itt a belvárosban. Tényleg ezt nem is írtam eddig, hogy bent lakunk az abszolút centrumban, ennek ellenére nagyon csendes a lakás, pedig a villamos közvetlenül a ház előtt áll meg. Szóval sok szép régi díszes épület van és sok ember hömpölyög az utcákon, mondjuk hétvége van, hol legyenek szegények. A város hangulatát remélem majd a később mellékelt képek visszaadják. Úgyhogy sétálgattunk, nézelődtünk és vettünk egy sim kártyát nekem, így mostmár nekem is két telefonom van, mint a fontos embereknek :) aztán beültünk egy jópofa kávézóba. Utunkat a Schelde folyó partja felé vettük. Mondanom se kell, hogy fújt a szél a parton, de persze én szeretem a szelet :). Mire ideértük a fél napos városnézés után nagy nehezen megtaláltam a táskám aljáról a fényképezőgépemet (szörnyű mennyi mindent cipelek magammal), úgyhogy sikerült csinálni pár képet. Megnéztük a folyóparton a várat, valamint vettem képeslapokat. Hazafele bementünk a boltba, így ezt is fel tudtam kicsit fedezni. Itthon bedurrantottuk a konyhát Anyuval egy kis jó féle disznótorossal - jó magyar módjára :), a lakótársam pedig megkóstoltatott velünk egy tipikus lengyel ételt, a "pierogi"-t. Ez olyan derelye-féleség, szóval van egy tészta amibe különböző töltelékeket tesznek. No persze az elején mindenki a hazait eszi, aztán jönnek a helyi dolgok. Húúúúú jut is eszembe tele a hűtő Túró Rudival - mert hogy abból is hoztam egy párat, arra számítva, hogy lesz mélyhűtő és párat le tudok fagyasztani rosszabb napokra, de mivel csak sima hűtő van, így kénytelen vagyok feláldozni magam így este 10 után és enni egyet :) ........ na miután megkínáltam a lakótársamat, azt hiszem egy kosztossal több let rá :) A délután amúgy csendesen telt, pakolásztam, összekészítettem a papírokat hétfőre az egyetemre, kis küzdelem a nyomtatóval és sikerült kinyomtatni pár dolgot.

A délután fő eseménye természetesen az volt, hogy elkezdtem blogolni :). Az elején gondolom nagyon részletes leszek, amikor nem lesz sok esemény, később ez valószínűleg fordítottam lesz arányos. Ezen kívül próbáltunk a lakótársammal közösségi oldalakon különböző Erasmusos fórumokat keresni - több kevesebb sikerrel. Biztos vannak a csoportunkból már itt emberkék, de nem könnyű megtalálni őket, na de majd hétfőn megismerünk mindenkit. Mindenesetre jó, hogy nem egyedül lakom, nem kell majd az első napon az egyetemen egyedül lézengenem, meg itthon is tudom gyakorolni az angolt.