május 1-

május 3.

Reggel lakótárs unokatesója vitt minket kocsival suliba, ami félúton meghiúsult, mert elég komplikált Antwerpenben kocsival közlekedni. Rengeteg egy irányú utca és balra kanyarodni szinte lehetetlen. Angol órán sokkolva lettünk a vizsga közeledtével, hirtelen eszembe jutott a 2 évvel ezelőtti érettségi, hajjaj, nem cserélnék velük, de a mai "fenyegetés", hogy "aztán tanuljatok gyerekek" az érettségi emlékét ébresztette bennem. Ebédre curry-s csirkés tészta volt, így a curry szerető Nagy és Okos Bátyámra gondoltam közben. :). Hollandon megírtuk az utolsó tesztünket és a közeledő vizsgáról beszéltünk....

Délután elmentem szoliba egy kicsit - mert megérdemlem :), majd a boltba - mert kifogytam mindenből. A Carrefour tele volt emberekkel, gondolom mások is felették készleteiket a hétvége folyamán. Azért ügyesen kell bánni a bevásárlással, mert hipp-hopp megtellik a kosár, na de haza is kell cipelni. Sorban állás közben mögöttem egy néni főzőleckét adott a szomszédos sorban várakozóknak :) A szakadó esőben hazaevickéltem a szatyraimmal és az esernyőmmel. Vacsorára palacsintát csináltam almakompóttal, majd Nutellával, nyáámi. Az este további része tanulással telt... azért valljuk be, hatásos volt a mai megfélemlítés...

május 2.

Lakótársék delegációja alig akarta magát rászánni az indulásra, reggeli, szépítkezés stb, így végül fél12-kor indultak neki Brüggének, én addig az emeleten tevékenykedtem. Ebédre bundás kenyeret ettem almakompóttal, lehet, hogy kicsit bizarr, de szerintem fincsi. Délután tanulgattam, majd megpróbáltam egy sétát tenni, de eléggé esős és hideg az idő és természetesen minden zárva a vasárnap tiszteletére. A kikötőben régi autók voltak kiállítva, ezeket megcsodáltam egy kicsit, majd hazajöttem. Vacsira tarhonya volt, közben skypoltam az egyik csoporttársammal és körvonalaztuk a jövő heti Portugáliát.

május 1.

Délelőtt nem volt internet, így a kezdeti mérgelődés után lakótárssal kitakarítottuk a lakást, porszívó, felmosás majd ebédet főztem (tarhonya és pörkölt) és hajat mostam.  Be kell látni, hogy néha internet nélkül hatékonyabban mennek a dolgok. Mire mindennel végeztem megebédeltem és megkávéztam, majd felpakoltam a tanulnivalókkal és sétálni indultam. A városi park gyönyörű volt, a játszótér tele gyerekekkel, a tó körüli sétány futókkal és kutya sétáltatókkal, a park piknikezőkkel és labdázó fiatalokkal. Bár lógott az eső lába, úgy tűnt mindenki élvezi a friss levegőt és a munka ünnepét.... ez  utóbbit azért megkérdőjelezném, mert én például teljesen megfelejtkeztem róla és lakótárs is csak a délelőtti sikertelen vásárláskor jött rá, én pedig az Anuyékkal való skypolás közben. Szóval a park után gondoltam a "meki" felé indulok el, biztos ami biztos az eső miatt. Félúton van egy koncert épület és előtte hatalmas piac volt. Cipő, ruha, olajbogyó, sajtok, török árusok, nyaklncok, hamburger,zöldséges, húsos, minden ami kell az igazi piac hangulathoz. Egészen belefeletjkeztem a kóstolgatásba, amikor is elkezdett esni az eső... így eredeti tervemhez híven elindultam a "mekibe". Itt egy kapucsínó mellett nekiláttam a tanulnivalóimnak. Másfél óra múlva elállt az eső a Nap is kisütött, azt gondoltam, hogy most már aztán vége az esőnek mára. Ezzel szemben éppen csak elindultam a Katedrális irányába,  láttam, hogy a nemzetközi újságos nyitva van, így bementem, de éppen csak elkezdtem nézelődni, amikor elkezdett szakadni megint az eső. Ezzel egy időben Rita küldött sms-t, hogy vár skypon. Na oké, mély levegő és gyors léptekkel irány hazafele. Szerencsére jött a villamos, így 1 megállóra felpattantam rá, így kevésbé elázva estem haza. Itt volt már lakótárs unokatestvére és az ő barátja, akik keddig vendégeskednek nálunk. Míg ők eszegettek én feljöttem skypolni, közben lakótárs tiramisuval kínált meg. Előre szólt, hogy ez nem olyan, mint az enyém volt múltkor :), ebben igaza volt, mert porból csinálta, azért az nem olyan fini, de lelkesen megeszegettem skypolás közben. Este lakótársék elmentek, nekem pedig a kedves török lány írt emailt, hogy visszatért az egy hetes utazásából a családjával és most nincs jó kedve. Őszintén szólva nekem is volt már jobb kedvem, így 7-re átmentem hozzá, élménybeszámolót tartott és én is meséltem neki, hogy itt mik történtek. Végül 11-ig voltam nála, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Hazasétáltam az eső utáni friss levegőn, majd nekiálltam karamellás pudingot főzni :). Éppen behelyezkedtem vele az ágyikómra, amikor lakótársék hazaértek és a nappaliba meginvitáltak egy sörre. Egész jól elbeszélgettünk, majd nyugovóra tértem.

27-30

Április 30.

Elaludtam... ez annyit jelent, hog fél8-kor keltem a 8-kor kezdődő órámra. végül 15 perc késéssel estem be az órára, ahol a Tanár Úr az asztalon ült és hollandul sztorizott. Szerintem örült, hogy mentem, mert így kénytelen volt elkezdeni az órát és angoul beszélni  a többiekkel. Az óra nehéz volt és kicsit meggyűlt a bajom az oligopóliummal, de óra végére körvonalazódott a dolog. Délután bementem a koordinátor Rita irodájába, színházjegyek után érdeklődni. Végre nem volt sikertelen a látogatásom, 2 színházjegyet is szerzett nekem, az egyik jövő hét pénteken lesz, egy modern tánc est. Innen szaladtam personality update-re, ami a "szokásos" 4 óra péntek délután. Ójaj. Teljesen lefárasztott. Annyi erőm volt még, hogy elmenjek a boltba. Ami zárva volt, így átballagtam egy másikba, ami kicsit drágább, így csak pár s.o.s. dolgot vettem. A sor hihetetlen volt, 25 percet álltam sorba a kutya-és macskakaja osztályon és én voltam a 16. a pénztárnál. Mire hazaértem már semmire sem voltam képes, csak az alváson jártak a gondolataim.

Április 29.

A mai német teszt során kiderült, hogy nem hiába tanultam, alanyesetből és tárgyesetből hibátlan tesztet írtam :).

Délután Flamandos óra volt Ritával, ami rövidítve volt megtartva, mert mindig siet  valahova a koordinátor néni, de megtudtuk, hogy a belga kormány lemondott és komoly politikai problémákkal küzdenek, no itt sem tejfel...

Ennek ellenére ma nagy ünnepség van Belgiumban, igazából nem tudom mit ünnepelnek, de volt egy fesztivál az egyik téren, több színpaddal, sörrel, hamburgerrel stb. Az idő gyönyörű volt, délután 5-re mentünk ki és mindenki rövid ujjúban volt. Természetesen a fiatalok itt is olyanok, mint bárhol máshol, az egész teret beterítette a szemét és ittas fiatalok voltak mindenütt. Este az én Ritámmal skypoltam, tanultam, lakótárs pedig pár lengyellel bulizni ment.

Április 28.

A mai marketingen csak kilencen voltunk, akár ki is lehetett volna írni, hogy "érdeklődés hiányában elmarad". Azért megtudtuk, hogy a prezentációt, amire jegyet kapunk a félév végén, egyedül kell tartani... (8 kredites tárgy - összehasonlítás képpen Magyarországon eddig a legtöbb az az 5 kredites tárgy volt nekem), a témakör, pedig, hogy be kell hozni egy terméket vagy szolgáltatást a saját országunkból Belgiumba. Várom a kommenteket !!!!

Szóval  korábban fejeztük be az órát, úgyhogy volt egy órán transporteconomics előtt. Egetlen bánatom, hogy a török csoporttársam utazik a héten, így egyedül töltöttem el a szünetet, majd az órát is, ami azért annyira nem volt jó. Délután elsétáltam a kikötőbe németet tanulni.

Április 27.

Ma volt egy extra óránk, amolyan "hogyan csináljunk jó prezentációt". Bár nem buliztam előző este, nagyon fáradt voltam és az óra bár hasznos volt, annyira nem volt tetszetős. Azért kaptunk irományt pár hasznos szófordulattal. Miután vége lett kávéztunk egyet az ebédlőben, majd visszamentem egy - a koordinátor Rita által tartott órára, csak amolyan szórakozás képpen. Óra után hazasétálta, útba ejtve a boltot, este fele pedig a kikötőbe mentem németet tanulni a csütörtöki tesztre.

Rita itt ápr 20-26.

Április 26.

Az angol óra rendben lement, utána loholtam a botanikus kertbe Ritával találkozni és elmentünk még egy búcsú krumplizásra, majd futás haza a cuccokért és irány az állomás. Az interneten levő menetrend természetesen nem egyezett meg az állomáson kiírttal, így várni kellett 20 percet a vonatra, de azért én örültem még az együtt töltött időnek. Miután "feltettem a vonatra Ritát" szaladtam holland órára. Szerencsére nem volt teszt, órán haladtunk tovább az anyaggal. Délután vásároltam. Este lakótárs bulizni ment, én pedig rendeztem soraimat.

Április 25.

A mai nap kicsit tervszerűbben indult, mint a tegnapi, ma már biztosak voltunk benne, hogy Brüsszel lesz az úticél. Az állomáson elmentünk a Starbuckba, majd lecsüccsentünk a vonaton. Kb fél óra alatt meg is érkeztünk Brüsszelbe, ahol összedobtuk kettőnk nyelvtudását és megtudtuk, hogy hogyan jutunk el a királyi üvegházba, hiszen ez volt az első napirendi pontunk. 

Először megállapítottuk, hogy alig vannak emberek, a végére azonban nagyon besűrüsödött a nép.  Kb. másfél óra volt végigmenni az üvegházakon, libasorban. Előzni nagyon nem lehetett és mindenki lelkesen készítette a fényképeket, így hosszadalmas volt, de természetesen gyönyörű. Miután kigyönyörködtük magunkat a virágokban, bementünk a városba és letelepedtünk egy padra erőt gyűjteni és eszegetni. Rita még a hátamat is megmasszírozta, hogy életet leheljen az "idegenvezetőbe". Nagyjából megmutogattam a látnivalókat, majd fagylaltoztunk, szuvenír boltoztunk és csokit vásároltunk. Egy  süteményes boltban pedig jópofa alumínium süteményes dobozt vettünk. Másnap be is költöztettem a csokijaimat, így már méltó helyük van a belga csokiknak. :)

Este kicsit szusszantunk itthon, majd elmentünk búcsúsétára a városba, "lejárni a vacsorát" de végül a  krumplisnál kötöttünk ki :)

Április 24.

A mai napra eredetileg Brüsszel volt betervezve a királyi üvegházzal. De amikor az interneten leellenőriztem, hogy hol is van az üvegház, akkor olvastam, hogy pont ma zárva van. Tudni kell, hogy ez csak egy hónapig van nyitva a közönség számára, mert ebben a palotában lakik a királyi család. Szóval gyors kalkulálás, terv módosítás, vonat menetrend nézés, majd nekiindultunk Ghentnek és Brüggének. Lihegve megérkeztünk a pályaudvarra, ahol megtudtuk, hogy lekéstük a vonatot, így elmentünk kávézni a Foodmaker-be.

Ghentben még én sem voltam, így újdonság volt. A város szép, de mindenütt építkezés van, talán a villamos síneken dolgoznak, de az egész város fel van túrva, amolyan "magyar módra". Ennek ellenére azért jót sétáltunk a városban, péksütit ettünk, a kis csatornák partján pedig elfogyasztottuk az elemózsiánkat és rövid ujjúban élveztük a napsütést.

Utunk ezután Brüggébe vezetett. 

Itt már 2x voltam, így jobban kiiesmertem magam. A város szélén hatalmas buli volt, nem tudom mi történt, de volt színpad, "tűzoltó zenekar" és minden ami egy népünnepélyen szokás. 

Megnéztük a látványosságokat, szuvenireket vettünk, gazdagabbak lettünk egy sállal :) és rábukkantunk egy isteni fagyizóra. Amint a csatorna partján fagyiztunk este a ragyogó napsütésben, egy turista meg is kérdezte, hogy honnan szereztük a fagyinkat. 

Végül este 9-re értünk haza, meghallgattuk lakótárs élménybeszámolóját, aki aznap Kölnben volt, aztán  nem maradt más hátra, mint erőt gyűjteni másnapra.

Április 23.

Én reggel 8-ra mentem transporteconomicsra, aminek 10-kor lett vége. A suli előtt aztán találkoztunk Ritával. A délutáni órám 1-kor kezdődött, így próbáltuk a köztes 3 órát együtt eltölteni. Sétáltunk a botanikus kertben, 

belga goffrit ettünk, majd ebédeltünk. Én szaladtam vissza a suliba, Rita pedig a kiosztott látnivalókat tekintette meg. Ez a Rubens-ház és a Katedrális volt, a többi időt szabad foglalkozással tölthette :) Az órám után találkoztunk a botanikus kertben, kicsit napoztunk, a Rubens-ház kávézójában pedig latte-ztunk. Azért a folyópartra is elmentünk egy kicsit, a naplementét nézegetni, ahol láttunk egy "komplett kukát" a vízben és egy téglalap alakú "se eleje se vége" hajót, ami fel-alá mászkált. Este újra sétálni indultunk, megmutattam a Piros Lámpás Negyedet, azt hiszem ez örök emlék marad mindkettőnknek, bár nekem nem ez volt az első látogatásom itt. Fényképezni természetesen nem lehet a kirakatban álló nőket, de azt hiszem ez egy olyan hely, amit látni kell, mert nem lehet elmesélni. Hogy megnyugtassuk felborzolt kedélyünket a főtéren egy kiülős sörözőben Kriek cseresznyés sört ittunk, majd hazaballagtunk.

Április 22.

Bevallom mindenkinek, hogy ma szabadnapot vettem ki és ellógtam egyetlen egy órát, ez volt az első.... na hát igen :)

Így nyakunkba vettük a várost és sétáltunk fel-alá. Megmutogattam mindent, amit csak lehetett:

délután hazajöttünk,  makarónit ebédeltünk, majd a kedves török lányhoz mentünk tanulni. Mi a Transporteconomics-ot fejeztük be végérvéyesen, örök emlékként őrizve azt a rengeteg időt, melyet ezzel töltöttünk, Rita barátnőm pedig az angol nyelvtanba ásta bele magát. Este gondolkodóba estünk, hogy menjünk-e valahova vagy sem, végül elmentünk sétálni a főutcán, majd Ritát beleültettem a kézbe, hogy az élet őt is hordja a tenyerén :),

.......majd az eredeti tervhez tartva magunkat pizzáztunk:

Hmmm, nagyon fincsi volt, bár nagy adag, este 10 után meg főleg, de mi most nyaralunk :)

Április 21.

Marketing, majd transporteconomics óra, hazafele bementem a boltba, hogy az este érkező barátnőm ne gondolja azt, hogy nincs itthon semmi ennivaló :). Délután kicsit még tanulgattam, illetve tervet készítettem Rita itt tartózkodásának idejére, hogy minden gördülékenyen menjen. Közben kaptam rendesen az sms-eket, hogy "késik a gép", "várom a buszt", de amikor a "vonaton ülök, a végállomás Essen", akkor kicsit azért meglepődtem, hogy hova is tart  Rita a vonattal, de végül kiderült, hogy minden ok, a vonat áthalad Antwerpenen is. Kisétáltam az állomásra, kicsit nézelődtem, majd jött is a vonat, szerencsére hamar megtaláltuk egymást. Itthon, a "kényszerlakásban"  .... igaz? :) kaptam magyar újságokat, Rita pedig maradék gulyáslevest, azt hiszem egy kocka hús ha maradt benne, meg egy kis szikkadt pogácsát, de szegény utazó azért lelekesen megette. :) Este azért egy kis sétát tettünk a városban,

majd jött a matracpumpálás, ami több mint fél óra volt éjfél táján, így gyors zuhany és irány az ágy/matrac.

Április 20.

Mint említettem a nap nagy része alvással és rendrakással telt. Nagy szerencsénk volt, hogy ma nem volt suli. Igazából a koordinátorunk, akivel ma lett volna a kirándulásunk a vulkán kitörés miatt Helsinkiben ragadt. Bár sajnáltam, hogy nem mentünk Ghentbe, azért jól jött ez a lazább nap, őszintén szólva el se tudtam volna képzelni egy kirándulást a vacsora másnapján. Délután 4-kor felpakoltam és elmentem a mosodába. Nagy találmányom, hogy amíg megy a mosógép, addig elmentem az 5 percre levő szoláriumba. Nem vagyok egy nagy szolizós, de néha azért jól jön. Mire végeztem a gép is végzett, mindent átpakoltam  a szárítógépbe, most már tapasztaltabb voltam, 2 szárítót használtam 3x, persze így is nyirkosak maradtak a ruhák, úgyhogy mindent szépen kiteregettem, illetve kivasaltam. Mire ezekkel végeztem, már este 8 lett, így a maradék időben a másnapra készültem, mert vendégem fog jönni :).

MAGYAR VACSI 04.19.

Nem is  tudom hol kezdjem, a lényeg az, hogy nagy kihívás volt. Kb. egy hónapja gondolkodom, hogy mit is főzzek. Vendégeim törökök, spanyolok és a lengyel lakótársam. Különböző kultúrák, különböző ízlésekkel. Mindenesetre az egyik török srác volt Magyarországon és mondta, hogy szeretne gulyáslevest enni, tehát ennyi volt adva, a többit ehhez kellett igazítanom. Így sajnos a pörköltet tarhonyával fel kellett adnom és a hortobágyit is... na de akkor mi is legyen. Hosszas hosszas töprengés után ezeket készítettem:

körözöttel töltött paprika friss bagettel

gulyásleves házi nokedlivel és krumplis pogácsával

kapros túrós palacsinta sajttal, tejföllel

paradicsomos húsgolyó petrezselymes krumplival

túrógombóc tejföllel, porcukorral

Elkészítés:

A hozzávalókat pénteken kigondoltam, szombaton megvásároltam a nagy részét, vasárnap elkezdtem főzni és hétfőn folytattam a főzést.

Krumplis pogácsa

4 nagy krumplit feltettem főni, sós vízben, kb. 50 perc alatt főtt meg. Konyhai mérleg híján bevetettem a normál személymérleget. Rááltam a krumplival majd a liszttel, hogy ki tudjam mérni a fél kg-ot. A vajat és a krumplit a nokedliszaggató hátán, ami recés lereszeltem. Ezeket összekevertem 2 tojással. A fél kocka élesztőt 1 kanál tejföllel elkevertem. A masszát elkezdtem gyúrni kis sóval és cukorral.

Na ez a hivatalos a verzió. A tojást majdnem kihagytam, amikor a deszkán gyúrtam akkor tűnt fel, hogy valami hiányzik így gyorsan rácsaptam, az élesztő pedig egyenesen találkozott a cukorral és a tojásal, amit elvileg nem szeret, de gyönyörűen megkelt szerencsére.

Szépen gyúrogattam, természetesen minden úszott a masszában és totál reménytelennek tűnt, de ez még csak a kezdet. Mikor összegyúrtam betettem a hűtőbe lefóliázva.

Anyu a főzéseim alatt végig velem volt a konyhában skypon, a krumplis pogácsát ő is megcsinálta közben otthon. Hol írogattunk, hol beszéltünk, hogy hogyan is legyen a dolog. Lelkesen küldte a recepteket és az ötleteket, de még a boltban a hús vásárlásnál is segített. Ezer köszönet Anya !!! :)

Pár óra múlva újra átgyúrtam, kilapogattam  és meghajtogattam. Alulról középre, fentről le, balról jobbra, jobbról alá! Nem mindegy :). Majd irány a spanyolok rezidenciája, ahol sütöttem. Felpakoltam a masszát, egy tojást, sót, konyharuhát, sütőpapírt és elindultam. Ott gyúródeszka hján a fém munkalapon dolgoztam. 2X áthajtogattam a tésztát, majd elkezdtem kilapogatni és késsel vékonyan megvagdalni. Egy feles pohárral pedig kiszaggatam, tojással megkentem és megsóztem. Irány az előmelegített sütő. 15-20 perc alatt gyönyörűen megsültek, végül 4 tálcára való lett. Közben az egyik spanyol csoporttársam segített rakosgatni. A rezidenciából pedig páran előkerültek az illatokra és kóstolgatták. Miuátn végeztem és elpakoltam a fent említett csoporttársamnak van itt autója és át kellett vinnie másik helyre parkolni, így hazahoztak kocsival, szuper volt :). Ekkor már este fél10 volt.

Gulyásleves

Szombat este fél10.

Felkockáztam fél kg pulykahúst és elkezdtem hagymás olajon sütögetni. Amikor pörlölődött hozzáadtam fél liter vizet és a pörkölt alapport. Majd átöntöttem a felét egy másik lábosba, így 2 db 1 literesben folytattam a főzést. Mindegyikbe tettem egy-egy felkockázott krumplit, 1-1 karikára vágott sárgarépát és fél-fél pörkölt kockát. Később pirospaprika krém és gulyáskrém is került bele. Kb. egy óra alatt megfőtt. Kiraktam éjjalre lefóliázva a "kertbe".

Körözött

Szombat este 11.

Fél kg tehéntúrót elkevertem 20 dkg vajjal és pár kanál tejföllel. Pirospaprikát, folyékony pirospaprikát és őrölt köménymagot tettem bele. Tálaláshoz színes kaliforniai paprikába tettem, amit felszeleteltem.

Nokedli

Éjfél.

1 tojást felvertem, bele 1 kanál liszt, majd ha szép sima mehet bele több, kis só, olaj. Lobogó sós vízben kiszaggattam.

Mire mindennel végeztem és elpakoltam hajnali 1-kor mentem aludni.

Paradicsomos húsgombóc

Hétfő délután 4.

80 dkg darált marhahúst, egy csésze rizzsel, sóval, 1 tojással elkevertem. Jól összegyúrtam, majd vizes kézzel gombócokat csináltam, amit lobogó vízben megfőztem. Ebbe előzőleg tettem  egy fél húsleveskockát és babárlvelet.  Annyi gombóc lett, hogy egyszerre csak fél adagot főztem az egy liter vízben. Közben ügyelni kell, hogy ne lobogjon nagyon a víz, mert széteshetnek, szerencsére ez nem történt meg. Mindkét adagot 50 percig főztem. A paradicsom szószhoz fél liter sűrített paradicsomot és ivólevet összekevertem, majd a gombócok főzőlevével higítottam. A mártást gazdagították és sűrítették a gombócból lehulló rizs és husi darabok. Sózni kellett, mert a paradicsom elég édes volt. Hagytam, hogy egyet rottyanjon, majd levettem a tűzről és tálba tettem a gombócokkal. 6 szem krumplit főztem, amit felkockázva petrezselyemmel tálaltam.

Kapros-túrós palacsinta

Amíg az egyik lapon főttek a gombóckák, a másikon készült a palacsinta.

Kb. 40 dkg liszt, só, 2 tojás, 3 dl tej, fél dl olaj és víz hozzáadásával csináltam, de ez most kivételesen "érzésre" ment. Kb 13 lett, az elsőt - mivel nem volt elég meleg a serpenyő- szemlesütve megettem baracklekvárral. A töltelékhez 40 dkg túrót elkevertem fagyasztott kaporral, sóval, tejföllel és joghurttal. Amikor készen lettek a palacsinták, megtöltöttem és nem felgöngyölve, hanem 4-be hajtva tálaltam. Egy nagy tányérra 4-et tettem, hogy kört formázzon és tálalás előtt tejföllel és sajttal szórtam meg, majd a mikróban megmelegítettem.

Túrógombóc

Ezt bizony porból csináltam, úgyhogy csak vízzel kellett felhigítani és lobogó vízben kifőzni a gombócokat. Tálalás előtt prézlit csináltam és tejföllel, porcukorral tálaltam.

Röviden ennyi. Mindesetre büszke vagyok magamra, mert sokszor voltam hely edény és felszerelés hiányában. Vasánap kb. 6 órát, hétfőn 4 órát dolgoztam. Amikor negyedszer mostam el ugynazt, akkor kicsit mérges voltam, hogy mennyire nincs edényem és állandóan öntögetni kell a dolgokat, hogy valami felszabaduljon.

A vacsora

Fél 9-re vártam a többieket. Egy órával előtte jutottam el odáig, hogy kilépek a konyhából, hajat mosok és kicsit "pihenek". Lakótársam segített teríteni és átrendezni az asztalokat és székeket. Mikor az első vendégek jöttem még a konyhában voltam, soha véget nem érőnek látszott a küzdelem, de az utolsó felvonás még csak most kezdődött. Végül 10en voltunk. 

Egyöntetűen mindenkinek ízlett minden. Legnagyobb sikere a gulyáslevesnek volt, a körözöttet is nagyon szerették. Sorrendet nem tudok mondani, tényleg ízlett nekik minden :). A hangulat jó volt, mindenki beszélgetett és iszogatott. A Fütyülős pálinkának is sikere volt. Én természetesen nem élveztem annyira az estét, nagyon aggódtam, hogy minden meglegyen és a fogások közben azon járt az eszem, hogy mi a következő feladatom. A legjobb pillanat,  amikor a desszert közben pár másodpercre csend lett és mindenki elégedetten falatozott, ekkor én is hátra dőltem, hogy: megcsináltam :) 

Az egyik török fiú, aki nem eszik sose édességet is megkóstolta a túrógombócot és ízlett neki, úgyhogy ezt elismerésnek fogtam fel. Mikor végeztünk a kanapén ülve boroztam a többiekkel tudtam lenni végre. Éjfélkor elmentünk a Profba táncolni egy kicsit. 

Én 2-kor kidőltem, de jókedvűen jöttem haza a spanyolokkal.

Másnap...

3/4 1-kor ébredtem fel !!!! Végül fél 2-kor keltem ki az ágyból. Éppen csak elkezdtünk takarítani lakótárssal, amikor 2-kor becsöngetett az egyik spanyol, hogy jött segíteni, így aztán hamar meg is voltunk mindennel és már nyoma sincs a romoknak.

április 14-18

április 17-18.

A szünet utolsó két napja csendesen telt, próbáltam a vasárnapi határidejű transporteconomicsot befejezni, így a török csoporttársammal találkoztam szinte állandóan, most már nagyon a végét jártuk, de mindig merültek fel kisebb problémák természetesen.

Szombat délután bevetettem magam a boltba a listámmal és alaposan bevásároltam a hétfői főzésre. Este a spanyolok rezidenciáján buli volt, a csoportból senki sem akart menni, így én is gondolkodtam, hogy egyedül menjek-e vagy sem. Végül éjfélkor megelégeltem a transportot, felöltöztem és elmentem hozzájuk. Teljesen meglepődtek, hogy elmentem, tudják mennyire vagyok bulizós :). Én is meglepődtem mert nem volt sok ember, csak azok, akik ott laknak a rezidenciában, én voltam az egyetlen "külsős", így kezdtem aggódni, hogy kivel fogok beszélgetni. Végül nagyon jól éreztem magam, kaptam sört is tőlük, meg egy banános-narancsleves italt, ennek a nevének még utána kell olvasnom.

Vasárnap miután kikászálódtam, elkezdtem tanulni, majd a holnapi vacsorámra készülni. Először feltettem a krumplit főni a krumplis pogácsának, majd összegyúrtam a tésztát. Éppen csak végeztem, szaladtam a török lányhoz, akinél most voltam először és megállapítottam, hogy tényleg messze lakik hozzánk képest. Ott találkoztam a másik török lánnyal, majd együtt kávéztunk és Túró Rudiztunk :). A tanulás sem maradt el természetesen. Hazajöttem, átgyúrtam és áthajtogattam a pogácsát, felpakoltam sütőpapírral, tojással, liszttel, majd este 6-ra szaladtam a spanyolokhoz sütni. Végül 2 órát elvacakoltam ott, mire a 4 tepsinyit kisütöttem. Az egyik spanyol srác nagyon rendes volt, segített pakolgatni a kész pogácsákat. Miután végeztem és mindent elpakoltam mondta, hogy át kell vinnie az autóját más helyre parkolni, így hazavisz :). Gyorsan megtelt az autó "ráérősökkel". Én nagyon élveztem, hogy 2 hónap után, leszámítva az otthon töltött  időt, megint autóban ülhetek :). Este volt net, így elküldtem a házi feladatokat végre, és gőzerővel nekiláttam főzni.

április  16.

Délelőtt alvás, bolt, délután lakótárs elvonult egy hirtelen ötlettel Hollandiába, ahhoz a barátjához, aki még februárban volt itt nálunk pár napot. Délután tanultam, majd a szokásos sétámra indultam. A folyóparton megláttam a lengyel tengerészeti akadémia hajóját...

.... és egy fiatalokból álló társaság egyik tagját, aki próbálkozott a kötélen felmászni...

...miután a hajóról az egyenruhás tisztek a rendőrséggel fenyegetőztek, jobbnak látta lelépni:

Haza ballagtam, majd úgy döntöttem, hogy itt az ideje a maratoni skypolásnak, hiszen most nem vagyok ebben korlátozva, fél óra beszélgetés után azonban elment a net. De teljesen eltűnt, így felmentem az emeletre megérdeklődni, hogy na ilyenkor mi van, de a szomszéd teljesen nyugodt volt, mondta, hogy hát igen, néha van ez így, majdcsak lesz net megint. Ettől azért annyira nem nyugodtam meg és teljes kétségbeesés fogott el, hogy mi lesz most itt velem egyedül, net nélkül. A végén egész jól telt az este, utolértem magam mosogatás és mosás terén, rendezgettem a felhalmozott sajtcetliket, majd zenét hallgatva olvastam az ágyban.

április 15.

A nap tanulással telt, kis takarítással, jövés-menéssel. Az internet egész napra eltűnt, nagyon bossszantó volt. Én aztán elmentem délután a kávézóba tanulni a csoporttársammal újfent és kihasználtam az ottani interent lehetőséget az emailek átolvasására is. Később csatlakozott a másik török lány is, pendrive-on megosztottuk a Párizsban készült képeket, majd a főutcán sétáltunk egyet. Zárás előtt iszonyú tömeg volt az üzletekben, így amíg ők a pénztárnál sorakoztak én elváltam tőlük és a boltba mentem. Estére hazaérve már működött az internet, úgyhogy minden rendben volt. Próbáltuk szervezni az esti programot, de mindenki fáradt volt, vagy eltűnt, úgyhogy  itthon töltöttük az estét.

április 14.

Tegnap fél2-kor sikerült lefeküdni, így ma kijárt egy kicsit a pihenés. Délelőtt azért elindultam a szokásos sétámra. Amint a Katedrális közelében bóklásztam, gyanús lett, hogy mintha kicsit sok turista lenne a városban....

 ......de amikor megérkeztem a folyópartra rögtön megértettem miért:

Természetesen hosszasan elidőztem a hajó mellett, sokan jártak arra, mi a hajót bámultuk, az utasok pedig a várost. Közben azért észbe kaptam, hogy ideje lenne a boltba mennem, eredeti tervemhez híven. Ebédre spenótot főztem tükörtojással. Délután találkoztam a török csoporttársammal és együtt tanultunk. Gondolom furcsálljátok, mit lehet ennyit tanulni, de lövésünk sincs a 3 beadandó feladattal kapcsolatban. Minden alkalommal, mikor találkozunk kicsit előrébb jutunk a dolgokkal. Most már egy belga csoporttársunktól is kértünk segítséget emailben, így a 3-ból egy feladattal készen lettünk. Este itthon folytattam a tanulást, a 2. beadandót próbáltam Excel-be írni. Síelésünk alkalmával még anno Anyu egyik barátnője tartott Excel ismeret órát, most pedig már hogy van "igazi" Excelem egész jól ment  a feladat :)

PÁRIZS 04.11-13.

április 13.

Hipp-hopp el is érkezett az utolsó nap. Reggeli után összepakoltunk és elhagytuk a szobát, majd a csomagmegörzőbe vittuk a holmijainkat. Ezután úgy döntöttünk, hogy épp eleget sétáltunk eddig, ideje metrózni, amúgy is volt jegyünk még. Így elindultunk a Sacre Cour felé. Útközben nem unatkoztunk, egy harmónikás szórakoztatott bennünket a metrón, nagyon hangulatos volt. Mikor megérkeztünk, felzarándokoltunk a Sacre Cour-höz. Természetesen gyönyörű volt:

A kilátás a városra a köd miatt kicsit problémás volt, de azért így is szép látvány volt.

Miután kigyönyörködtük magunkat sétáltunk, megnéztük a bűvészeket a Sacre Cour előtt és szuvenireket vásároltunk. Ebédszünet után tovább indultunk a Moulien Rouge irányába. Pár fotót csináltunk, majd séta tovább. 

Elmentünk a Champs Elysée-re, fagylaltoztunk, majd egy parkban pihentünk. Délutánra a társaság elfáradt, mi lakótárssal jó formában voltunk, így visszasétáltunk a hostelba. Útközben még pár búcsúképet készítettünk azért.

A hostelban összeszedtük a csomagokat, ettünk, felfrissültünk, majd kimetróztunk a "világ végére", ahonnan a busz indul. "Becsekkoltunk", de mondták, hogy a busz fél órát késik, így egy órát vártunk rá. Mikor megérkezett, persze kezdődött a szokásos tolakodás. Végül kényelmesen elhelyezkedtünk, bár álom nem nagyon jött a szemünkre, kicsit azért próbáltunk relaxálni. Közben azon gondolkodtam, hogy 2 éve is Párizsban voltam Húsvét környékén Anyuékkal, hihetetlen, hogy megint itt voltam. Párizst most még szebbnek láttam és a múltkori kirándulás miatt, most kicsit én voltam az "idegenvezető" a többieknek.

április 12.

A croissantos kávés reggeli után 10 órakkor elindultunk a város felé. Először elsétáltunk az Invalidusok előtt...

...majd újra át a Szajnán....

....a paloták között.....

...szökőkút Clemencauval a háttérben....

...majd úton a Louvre felé....

Természetesen egyenes út vezetett itt a Monalisához:

Körülbelül egy órát nézelődtünk a Louvre-ban, de elég zsúfolt volt, a csapatból pedig páran még ma hazamennek, így elindultunk a Notre Dame felé:

....majd sétáltunk a kis utcákban és a Luxembourg-kert felé indultunk:

...végül a Lafayette áruházat is megnéztük:

Este kis pihenő után újra sétáltunk a városban:

április 11.

Reggel fél 5, te jó ég!! Megvan az ára a Párizsba utazásnak. Fél órát dideregtünk a buszra várva, de szerencsére nem szálltak fel sokan, így kényelmesen elhelyezkedtünk és aludtunk, majdnem egész végig. Az út 6 órás volt, délután 1-re érkeztünk meg. Hosszasan tanakodtunk, hogy ebből a külvárosi mélygarázsból hogyan is juthatnánk be a városba. Végül kitanulmányoztam, hogy hol vagyunk és egy átszállással metróval könnyen el tudunk jutni a szállásunkra. A jegyvásárlásnál pedig egy spanyol járókelő volt a segítségünkre, akivel a spanyol csoporttársam egyezkedett. Amint aztán feljöttünk a metróból egy kis piacon találtuk magunkat, ahol francia zene szólt, a fák pedig virágba borultak. Csodálatos pillanat volt, egyszerre Párizsba éreztük magunkat. A hostelban kis egyezkedés a fizetést illetően, majd a recepciós közölte, hogy takarítják a szobát, (ennek nem tapasztaltuk nyomát később), így csak este tudjuk elfoglalni. Addig egy csomagmegőrzős szobában hagyhatjuk a motyóinkat. Rutinos utazóként már nem háborodtam fel ezen, különben is a hátizsákom legnagyobb értéke talán a tusfürdőm :). A hostel képeken azt hiszem nagyon romantikus, de a valóságban azért kicsit lepukkant volt. 

A recepció bárja egész hangulatos, így leültünk eszegetni egy kicsit és erőt gyűjteni a bevetés előtt. Első utunk természetesen az Eiffel-toronyhoz vezetett, ez szerencsére csak 20 perc sétányira volt. 

Innen átsétáltunk a  Szajnán....

 ..és a túlsó oldalról is megcsodáltuk a tornyot.

Utunk innen a Diadalívhez vezetett....

.... majd a Champs-Elysée-n bandukoltunk.

Azt hiszem szerencsés, aki ebben a jópofa tetőteraszos lakásban, lakik, pazar kilátással Párizsra.

Este 7-re értünk vissza a szállásra. Olyan fáradtak voltunk, hogy elnyomott az álom teljesen, így este 10-ig aludtunk. Úgy ébredtünk, mint akit agyoncsaptak, de győzött az a tudat, hogy Párizsban vagyunk, így elindultunk a kivilágított Eiffelhez. Útközben vettünk egy üveg bort, poharakat is szereztünk, így éjfélkor, amikor az Eiffel fényei villognak, vidáman tudtunk koccintani.