Oldalak

2010. március 26., péntek

március 26-tól


március 31.

Reggel lakótárs tornádót megszégyenítő tempoban készülődött és vonult el órára, miután az ajtót puff becsukta én is kikászálódtam az ágyból, majd 2 órás skype maratonba kezdtem, közben reggeliztem és kávéztam. Miután ezzel végeztem kis tanulás itthon, majd egy kávézóban a török csoporttársammal bevetettük magunkat a "tartalék készlet" rejtelmeibe és a "mi van ha késik a szállítmány" című témakörbe, nem mondom, az egyik részt én magyaráztam el neki angoul. Na most az, hogy én a matekot angolul magyarázom, aki kicsit is ismer az most nagyon csodálkozik, bevallom 2 hónappal ezelőtt magam sem hittem volna. Miután nagyjából végeztünk hazajöttünk, mert gyülekező volt a többiekkel, hogy végre az egész napos huzavona után melybe bevetettük a technika összes vívmányát (kivel skypon, kivel facebookon, kivel msn-en tartottam a kapcsolatot) konkretizáljuk az utazásokat.
A 3 napirendi pontból végül 2 óra alatt egyet sikerül megoldani, ez pedig a májusi portugáliai  kiskörút !!! :-) Úgyhogy a jegyek hivatalosan meg vannak vásárolva kérem szépen.
Ebbe azért eléggé el lehet fáradni, 7 ember mondja a magáét, hogy így vagy úgy legyen, menjünk inkább ekkor vagy akkor, a repjegy árak percről percre változnak - ennek tanúi lettünk ma! szóval úgy döntöttem, hogy alszom egy kicsit, közben lakótárs is kidőlt, de most este fél 10-kor újult erővel tanulok németet ő pedig spanyolt.


március 30.

Mint említettem az angol óra másik fele ma lett megtartva, de szerencsére csak fél11-kor kezdődött. A tegnapi buli miatt azonban az óra iránti érdeklődés jelentősen megcsappant, hogy úgy mondjam. Az a csoport amiben én voltam a számítógépen dolgozott, mi is kicsit lecsekkoltuk az akciós repülőjegyeket és facebookon poénkodtunk. Természetesen azért pár feladatot megcsináltunk közben. Hazafele sétáltam, szépen sütött a nap, azt hiszem a tavasz közeledik.

Este jöttek a barátaink és "movie night-ot" rendeztünk. Az egyik csoporttársunknak volt egy Londonban játszódó filme, azt néztük. Közben pop cornt ettünk és a francia lányok által csinált almás sütit ettük spanyol borral. Sajnos feliratot nem sikerült letölteni, így angolul néztük a filmet felirat nélkül. Így kicsit nehéz volt érteni, 2 csoporttársam be is aludt a film közben. :). Végül az egyik török lány foglalta össze, hogy mi is a tanulság illetve a csattanó :).


március 29.

A heti órarendünk elég laza, sok tanárunk utazgat, így kb. csak fele annyi óra van megtartva, mint normál esetben. A mai angol óra is rövidített, a másik fele holnap lesz. Így mivel korábban végeztünk hazasétáltunk lakótárssal és egy spanyol csoporttársunkkal, útközben pedig bementünk a boltba, kis bevásárlásra. Ebéd közben tanultam egy kicsit a délutáni holland tesztre, majd mivel jó volt az idő visszasétáltam a suliba. A tesztem szerencsére jól sikerült, csak számokból írtunk, de egy helyesírási hibám lett azért :) Este mexikói buli volt a Profban, hihetetlen zsúfolt volt, mozdulni sem lehetett és a sok ember jól beszuszogta, semmi levegőhöz nem jutottunk, de azért Desperado sört ittunk citrommal a mexikói hangulat kedvéért. Végül azért 2 körül hazasétáltam a friss, szakadó esővel telített levegőn egy spanyol csoporttársammal.





március 28.

ÓRAÁTÁLLÍTÁS
 Ennek következtében az egész nap csak úgy elröppent, kis tanulással, hajmosással, ebéddel hipp-hopp délután lett. Sajnos ma nem volt interentünk ami eléggé bosszantó. Délután, hogy rendet rakjak a kis lelkemben nekiindultam sétálni a kikötőben. Azt hiszem a mai napon ez a hajó a díjnyertes számomra.



Kíváncsi lennék, vajon hol viselte meg ennyire a sors, ki lehet a gazdája és merre járt. Én azért nem biztos, hogy nekivágnék vele a tengernek, mindenesetre sok munka lenne vele, mielőtt útnak indul, bár múltkor nem láttam a kikötőben, tehát valószínűleg használatban van. Az esti program mozi volt csak mi négyen lányok, a török fiúknak halaszthatatlan meccsnézésük volt, a többiek pedig a hétvégét pihenték ki. A film Alice Csodaországban, 3 dimenziós változatban. Természetesen angolul, holland és francia felirattal. Nekem ez volt az első filmem 3D-ben, nem volt rossz, a kosztümök szépek voltak, a díszletek is, szóval kihoztak belőle az alkotók mindent amit csak lehetett, talán a sztori kötötte le kevésbé a figyelmemet.


március 27.

A délelőttöt próbáltam hasznosan tölteni, lakótárssal takarítottunk, ő a fürdőszobának ugrott neki én a konyhának. A hütőben a polcomon rendet raktam, valamint a konyhaszekrénykben. Kicsit átalakítottam a rendszert a mindennap használatos és a ritkábban használt dolgok szerint, kiszórtam a morzsákat, az esetleges "értékcsökkent" termékeket kidobáltam, az egy-egy darab csokiknak pedig munka közben megtaláltam a tökéletes helyet  - a pocakomban. Majd miután ezzel végeztem, nekiálltam főzni mégpedig rakott krumplit. A nehézség a tejföl és a sütő hiánya volt, de nagy ügyesen megoldottam természetesen ezt a problémát is, itt-ott skypos segítséggel. Szóval íme az eredmény:



 Délután találkoztam a törökökkel, elsétálunk a folyópartra, majd kávéztunk egyet a szokott helyünkön. Szerencsére nem voltak sokan, így egy kis várakozás után el tudtuk foglalni a karosszékekkel körülvett asztalt. Úgyhogy tökéletes volt minden latte kávéval és csokis-kávés sütivel. Hazajöttem, kicsit összeszedtem magam, majd mentünk az egyik csoporttársunk szülinapi bulijára. Igazából a buli nem volt túl nagy szám, a konyhában ácsorogtunk, de természetesen a házigazda megpróbált mindent megtenni, hogy jól érezzük magunkat, a többség a sörök hatására jó hangulatban volt, végül én "elegánsan lábujjhegyen" elhagytam a bulit és hazasétáltam.


március 26.

Nem tudom hogy történt, de 10 perccel órakezdés előtt beértem, pedig az utolsó pillanatban keltem. Na de a kapuban pont találkoztam a török csoporttársammal, csak mi ketten vagyunk külföldiek ezen a bizonyos transporteconomics órán. Na ma annyit kalkuláltunk, hogy miből mennyit kell rendeli ha ez -  meg az van, hogy tyűűű. Fejfájásunkat sétával próbáltuk helyrerakni, a barátnőm pedig hazakísért, hogy  elvigye még a hétfőről itt maradt tányérokat. Megjegyzem még mindig van itt pár tányér és evőeszköz, de már senki se tudja melyik kié. Szóval ezeket elvitte, lakótársam még mindig aludt, így aztán én is visszafeküdtem. Délben ébredtem fel, rántottát csináltam, majd visszasétáltam a suliba, pár dolgot intézni a koordinátorunkkal. Itt megint találkoztam a török barátnőmmel, kicsit sétáltunk, majd mindenki ment a dolgára. Én boltba mentem, többek között vettem egy virágot a "kerthelyiségbe". 
A délutánom és az estém blogolással telt, majd' egy hetet hoztam be.

OOSTENDE 03. 25.

március 25. Oostende

Újabb tanulmányi kirándulás a Flamandos óra keretében. Ezúttal úticélunk Oostende volt, egy tengerparti kikötőváros. Régen a belga királyoknak volt a nyaralóhelye.
Először megtekintettük a katedrálist:




majd a tengerpartot:


Itt megfigyelhetőek betonból olyan építmények, mint a fekvőrendőr. Ez azt a célt szolgálja, hogy megvédje a tengerpartot az apály-dagály pusztító hatásától:




Tudni kell, hogy ez nem olyan, mint a horvát tengerpart, inkább olyan mint a romániai. Szóval nem igazi beach, úszni sem lehet csak bizonyos helyeken. Inkább tengeri hajókat láttunk, amikkel Anglia felé lehet menni, illetve halászhajókkal. 



A kikötő mellett található ennek eredményeként a halpiac:




Természetesen van egy dokk is, vitorlásokkal, de miközben nézegettem a hajókat és a dokkot kicsit felértékeltem a "lepukkant" balatoni kikötőket. Azok kicsit barátságosabbak talán. Délben kaptunk egy kis ebéd szünetet, persze fél órás hezitálás, hogy hol együnk, a többség mekizni ment, mi négyen lányok elmentünk egy kávézóba és meleg almás pitét ettünk vanília fagyival és tejszínhabbal, mellé karamellás kávé, ki éhes? :) Valami mennyei volt:



Délután 2 múzeum volt programon, megnézegettük, de egyrészt pilledtek voltunk, másrészt annyira nem nyerte el a tetszésünket a modern művészet. 






Kaptunk a múzeumban is fél óra szabadidőt, majd az volt megbeszélve, hogy miután végeztünk találkozó a kávézóban, mit ne mondjak 10 perc után mindenki a kávézóban volt - a koordinátorunk ért oda elsőnek, mint kiderült :) Hazafele utolért minket a beharangozott eső.

Azért még megnéztük a Mercatorship-et, ez egy nagyon híres felfedező hajó volt, Mercator pedig az Atlasz feltalálója:






Este találkoztunk pár csoporttársunkkal, de megint nem sikerült bejutni egy szórakozóhelyre, most nem az én barátnőm miatt, hanem az egyik spanyol  barátait nem engedték be. Igazából nem tudom minek "feszkóznak", eddig úgy gondoltunk, hogy kell személyi, hogy elmúltál 18 és diákigazolvány, hogy tanulsz valahol. Végülis csak nemzetközi vagy helyi diákigazolványt fogadnak el, semmi  mást. Megállapíottuk, hogy itt minden héten gond lesz a valakik barátai miatt.

2010. március 18., csütörtök

március 17-24.


























































március 24.

Épp kilépek az ajtón, amikor jött a tulaj, érdeklődni, hogy minden rendben van-e és működik-e az internet, mostanában voltak gondjaink ezzel. Kedves volt tőle, hogy érdeklődött, csak így picit elkéstem, de a tanár úr szerencsére nem csinált belőle ügyet, főleg, hogy az első sorba ültem le :). A szokásos 5 óra egyhuzamban következett, de szerencsére most az első "adagot" korábban befejeztük be, így idő volt halacskát enni a kantinban. Miután lement a második óra is, pár csoporttársammal elmentünk a főutcára vásárolgatni. Az utca fele le volt zárva, mert filmet forgattak. Egy tuti autó volt a díszlet, a főhős pedig ki-be szállt.  Gondolom egy fél perces jelenetet forgattak egész délután. A színész egész jól nézett ki, főleg, hogy morcos képet kellett vágnia, ami nagyon jól állt neki. Megtudtuk egy helyitől, hogy híres színész itt :), mi pedig közben természetesen kommentáltuk az eseményeket, mert az autóban egy középkorú nő ült - biztos az anyuka. Hárman voltunk lányok a csoportból és egy srác, aki noszogatott minket, hogy menjünk már vásárolni, mert az is jobb, mint ezt a pasast bámulni :). Végül vettek a lányok egy-egy tavaszi kabátot, így sikeresnek mondható a nap. Épp csak hazaestem, mikor eszembe jutott, hogy holnap kirándulni megyünk és nincs szendvicsnek való kenyerem. Na irány a bolt és csodák csodája zárás előtt 2 órával, este 6-kor volt még egész friss kenyér. Az este további részében a kirándulásra készültem.




március 23.

Reggel 8-kor kinyomtam az ébresztőórát - ó ébren vagyok! - .... következő jelenet, 8:55. Upsz. Na szerencsére csak délután 2-kor volt órám, de időben kelést terveztem, hogy még egyszer átrágjam magam a prezentációmon. Így a tegnapi romok tetejére telepedtem pizsiben, pokróccal, laptoppal az ölemben és püföltem lelkesen. Azt hiszem teljesen úgy festettem, mint egy igazi Erasmusos :).  Szerencsére az elalvás ellenére időben elkészültem és időben értem be a suliba. A prezentáció alatt természetesen izgultam, próbáltam lassan és érthetően beszélni és minden ismeretlennek gondolt szót megmagyarázni a többieknek, mint pl. zarándoklat, ereklyetartó stb... 


Délután találkozó volt a csoporttársakkal a pályaudvaron, majd elmentünk a buszos irodába, megvenni a buszjegyeinket PÁRIZSba, Húsvét utánra :). 2 éve is Párizsban voltam Húsvétkor, lehet, hogy be kellene vezetnem ezt a szokást :)

március 22.

Délelőtt szokásos sulis teendők, ebéd a kantinban, közben a holland szavak ismétlése, majd holland teszt - mint mindig. Remélem egész jól sikerült, az egyetlen szó amit nem tudtam az a tölcsér volt... Az a nehézség, hogy a szavakat kiszótárazva angol - holland formában kapjuk. Ha valamit nem tudok angolul, akkor odaírom magyarul magamnak. Na a tesztben persze a tölcsért nem tudtam, hogy mi az, ott volt a kérdés angolul, de nem tudtam, hogy az a tölcsér, így nem tudtam odaírni hollandul, pedig tudtam volna. Hiába kérdeztük a tanárnőt, hogy mi az a szó, nem magyarázta meg, na sebaj, reménykedek, hogy a többi szót jól tudtam leírni.

Délután a prezentációmon dolgoztam, illetve segítettem a lakótársamnak, mert elkezdtük a "nemzetek vacsiját" 9 csoporttársammal. Az első a mai lengyel vacsora volt. Majd következik az enyém, Húsvét után, majd a spanyol és a török. Szóval átrendeztük a fél lakást, hogy elférjünk, én takarítottam, lakótárs 6 órán keresztül főzött. Pont kész lettünk, még volt egy kis időnk lerogyni, 8-ra jöttek a vendégek, mindenki a kis tányérkájával és evőeszközével mert nekünk bizony nincs 9 személyes étkészletünk :) 

A vacsora jól sikerült, íme a menü:
- leves raviolival,
- palacsinta sajttal - gombával,
- kása kisütve, mint a fasírt,
- krumplis pierogi, olyan, mint a derelye,
- rizs, tonhallal, majonézzel összekeverve
- cékla, paradicsomsaláta,
- sajttorta, ami olyasmi mint nálunk a túrótorta, zselével a tetején, barackdarabokkal.







(további képek jönnek később)

Azt hiszem ez a felsorolás után érthető, hogy miért dolgozott 6 órát. Összességében mindenkinek ízlett a vacsi, persze itt-ott szokatlanok voltak az ízek, de ebben ez a szép. A hangulat nagyon jó volt, a hozott boroknak köszönhetően, így a vacsora után elmentünk a Profba táncolni. Nagyon jól éreztük magunkat, a zene is tényleg kivételesen jó volt, sokat táncoltunk. Végül 3 körül jöttünk haza, én bevágódtam ágyikóba, mert holnap prezentálok :)


március 21.

A tavasz első napja esős volt és igazából az egyetlen izgalmas dolog talán az volt, hogy a rendőrségre mentünk. Előre szólok, hogy én sem értem teljesen a dolgot, sőt senki sem, hogy ez mire jó. A lényeg, hogy minden itt tanuló külföldi diákhoz kimennek, ha nem találnak otthon, mint ahogy ez velünk is történt akkor hagynak egy papírt időpontokkal, hogy mikor kell menni a rendőrségre.  Úgyhogy nekünk az egyik időpontunk vasárnap délelőttre szólt. Odamentünk, kis kérdezősködés után megtaláltuk, hogy hol kell várnunk. Többen várakoztak, de igazából nagyon pörgősen ment a dolog. Mikor sorrakerültünk, bementünk egy irodába, elkérték a "behívó" papírunkat, útlevelet, diákigazolványt, bérleti szerződést. Megkérdezték hol lakunk, kivel - mondtuk egymással. Közben nézelődtem az irodában és legnagybb meglepetésemre az egyik asztalnál ücsörgő rendőr írógéppel!! csattogott. Majd a rendőrnő megkereste egy nagy könyvben, hogy valóban a tulajdonos benne van-e a nyílvántartásban, pecsét, aláírás, majd kaptunk egy másik papírt, amivel a suliba kell elcsattogni. Nos ezekből arra tudok következtetni, hogy ez  a hókuszpókusz azért van, mert létezik itt egy "szervezet", aminek részesei az egyetemek és lakástulajdonosok. Az ide érkező hallgatók pedig így tudnak találni lakást, a miénket is így  találta a lakótársam,  egy weboldalról. Szerintem ez nagyon jó, mert elég nehéz lakást találni otthonról külföldre, de mivel ezek a tulajdonodok kapcsolatban vannak az egyetemekkel a diákok biztonságosabban tudnak lakást bérelni.
Végül az esőben hazajöttünk. A nap többi része számomra a keddre feladott prezentáció készítéssel telt, Memling nevű flamand festő munkásságáról. Viszonylag jól haladtam vele, bár angolul ismeretlen képeket elemezni, na hát igen - nem egyszerű. A diákat megcsináltam, több idő volt talán a beszédet megírni hozzá, mert angolul azért nem mennek reflexből a dolgok, jobbnak láttam inkább mindent leírni. Úgyhogy ezzel szépen el is telt a napom.

március 20.

Reggel frissen ébredtem és végül 2 napos nyűglődés után nekiindultam a mosoda felé, első alkalommal, teljesen egyedül !! 








A napokban az egyik török csoporttársam megmutatta, hogy hogy működik többé kevésbé, de most rajtam volt a világ szeme. Szóval az első kihívás, hogy telepakoltam a szennyest pulóverekkel, nadrággal, ágyneművel, törölközővel és gondolom a tapasztaltabbak érzik, hogy ez mennyi súllyal jár, én erre útközben jöttem rá. Márpedig ez a szennyestartó nagyon tuti, de a fogása.... Még szerencse, hogy az utcában van a mosoda. Nagy nehezen megérkeztem és egy lélek sem volt. Na nyugodtan kitanulmányoztam, hogy van 2 nagy gép, 3 közepes és 4 kicsi. Végül 2 kicsit használtam, egyikbe színes ruhák, másikba ágynemü meg világosabb holmik. Természetesen mindkettőbe tettem színfogó kendőt - egy zseni aki kitalálta. Majd kiválasztottam a programot: dupla mosás, 30 fok, mosószer a gép tetejébe. Ajtó becsuk, majd az autómatánál ki kell választani, hogy melyik gépet használom, utána lehet perkálni és a mosás azonnak elindul. A program 35 perces, a gyakorlottabbak ügyintéznek ez alatt én egyenlőre lelkesen strázsáltam a mosógéppel szemben a kis padon, holland szavakat tanultam és drukkoltam a ruháknak :). Miután kész lett a mosás, mindent kirázogattam és berámoltam egyesével a szárítógépbe. Ez az egyesével pakolgatás azért volt hasznos, mert találtam egy ismeretlen fél pár zoknit az egyik gépben :), szerencsére fehér volt, így nem jártam úgy mint a filmben az üzletember a fehér ingeivel és egy piros zoknival :) Végül egy ázsiai lány segített a szárítógéppel kapcsolatban, mert voltak kétségeim, így közepes hőfokon 3x szárítottam, de azt hiszem túl sok ruhát tettem be, mert így is nyirkos maradt. Végül mindent berámoltam a szennyestartóba és hazaszállítottam, majd kipakoltam az asztalra és mindent kivasaltam. Na ezekkel kb. el is telt a fél napom, az egész procedúra 3 és fél óra volt. Szerencse, hogy szombaton mentem, amúgy morcos lettem volna, bár végeredményben nekem tetszett a mosoda, a többiek nem szeretik. Szóval miután ezzel végeztem szerencsére volt ebédem tegnapról, úgyhogy azt belapátoltam, majd délután átjött pár csoporttáram és közösen elmentünk a külvárosban található nagy bevásárlóközpontot felfedezni. 


Na az odaérkezés kalandos volt, építkezések itt-ott, a busz csak sokára jött volna, így nekiindultunk gyalog, majd természetesen a 2 megálló között jött a busz, így felpattantunk egy megállónyi távolságra. Lehet, hogy következő alkalommal ezzel megyek inkább :)




A bevásárlóközpont természetesen dugig volt, nagyjából végigvonszoltuk magunkat a tömegen, de a végére mindenki elfáradt, így a nagy adag fagyi nagyon jól jött, a másnapi kollektív torokfájás kevésbé.


március 19.

Ma nem volt órám, így próbáltam a napot hasznosan tölteni. Először is kis takarítás, majd bevásárlás. Közben megállapítottam, hogy általában úgy jön ki, hogy pénteken megyek vásárolni, ami természetesen nem jó, mert sokan vannak, bár nem vészes. Nincs az a mennyiségi vásárlás, mint otthon, inkább mindenki 2-3 napra vásárol. Hazajöttem, épp csak lepakoltam, mikor hívott az egyik török lány, hogy nem tudnánk-e korábban találkozni, mint ahogy megbeszéltük. Végülis miért is ne, úgyhogy találkoztunk a főutcán. Sétálgattunk, "window shoppingoltunk", majd beültünk egy kávézóba latte-t inni és jót beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről. Épp hogy szétválak útjaink, amikor "belebotlottam" a lakótársamba, aki épp akkor indult bevásárlótúrára, így csatlakoztam hozzá. Kicsit nézelődtünk együtt, majd hazajöttem. Mivel eddig ma nem ettem túl sokat, éhes lettem, de szerencsére délelőtt vásároltam, úgyhogy nekiláttam fantasztikus lakomát gyártani. Főztem rizst majd belekevertem egy kukorica konzervet és egy borsós-répás konzervet, mellé sütöttem husit. Mit ne mondjak nagyon finom  lett, hiányzott már egy kis zöldség, de mivel nem lehet kapni kis kiszerelést pár napig élvezhettem a főztömet :)


március 18.

A reggeli németóra csendesen telt, az akkusativ és dativ gyakorlása közben csak az ágyikómra tudtam gondolni. Amint kiléptem a suli kapuján azonban ragyogó napsütés fogadott, így hazasétáltam. Kicsit matattam, mostam, majd visszasétáltam  a suliba, találkozni a többiekkel - lakótárssal és a 2 spanyollal elmentünk az állomás közelébe fagyit venni, majd elsétáltunk a kikötőbe. A többiek természetesen kókadoztak egy padon - részben a tegnapi buli részben a délután óra miatt, közben én kiszúrtam egy gyönyörű hajót a kikötőben. Tudni kell, hogy itt általában ipari hajók vannak, tolt kötelékek és úszómunkagépek vagy mik, de most kivételesen láttam egy 3 szálingos ( az árbócra merőleges merevítők), gyönyörű vitorlást, amit éppen egy pasas tisztogatott. 





Természetesen rögtön elfogott a vágy, hogy vitorlázzak. Na de remélhetőleg már nem sokat aludni :).



március 17.

Délelőtt 10-től este 6-ig órám volt szünet nélkül. Azt hiszem ebben az egy mondatban össze is foglaltam a nap eseményeit. Végül fél óra szünetet sikerült összehozni 2 előadás között, kirohanni a kantinba és krokettet enni saslikkal. Aztán kiderült, hogy 2 előadás üti egymást, az egyik második órája egy időben van a következő első órájával, úgyhogy mivel nem tudok egyszerre 2 helyen lenni nagy nehezen megoldottam  a dolgot, maradtam azon ami csak 2 órás, a következő előadás 4 órás, szerintem abból 3 is elég :). Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy tényleg fáradt lettem a nap végére. Piehnésre nem volt sok idő, tanultam másnapra, majd este bevetettük magunkat az éjszakába. Találkoztunk a spanyolokkal, elmentünk egy Ír sörözőbe, mert St. Patrik napja volt - nem tudom mit ünnepelnek pontosan, de népünnepély volt - itt találkoztunk a spanyolok barátaival. Az idő gyönyörű volt, kint álltunk az utcán, mindenki sörözött, a város ki volt világítva, nagyon hangulatos volt. Egy óra múlva továbbmentünk arra az Erasmusos partira, amire eredetileg indultunk. Ez egy új szórakozóhelyen volt, jó volt a zene és nagyon jól éreztem magam. Az egyetlen probléma az volt, hogy állandóan füstös párát fújtak, a ruhámat vizesnek éreztem a hajam pedig begöndörödött :). 3-kor elhagyutuk a helyet, de jól esett kicsit a friss levegőn sétálni, így elmentünk a főtérre és csináltunk pár képet az éjszakai városról. Ezután próbáltam az alatt a  pár óra alatt ami megadatott kipihenni magam :)

Kiscselló itt 03. 11-16.



















március 16.


Elérkezett az utolsó nap....
Délelőtt bepakolás után a Rubens ház volt a programban, most nem volt az az időszakos kiállítás, mint múltkor, de szép volt a múzeum. A kertet is megnéztük, bár azt gondolom tavasszal érdekesebb lesz a virágokkal. Utána elmentünk egy csokis standhoz, ajándék csokit venni, én meg ha már úgyis ott vagyok vettem egy párat "rosszabb napokra". Délutánra járt az idő, éhesek voltunk, így a búcsúgoffrival elsétáltunk a botanikus kertbe. A idő jobb volt a Nap is próbálkozott sütni. Továbbsétáltunk, majd én bevetettem magam a suliba, Kiscselló pedig a múzeumba. Utána találkoztunk a suliban, hazasétáltunk, itthon összeszedtük a csomagokat, majd elindultunk a buszhoz. Az egyik török csoporttársam szintén velünk tartott, így az egy órás várakozási idő gyorsan elszaladt. A busz pontosan érkezett, Kiscselló felszállt és már itt se volt... épp csak idő volt egy búcsúképet készíteni. 






Hazaballagtam nagy bánatosan és sörbe folytottam bánatomat. Najó nem, alig volt pár percem szomorkodni, jöttek is a barátaink "movie night"-ra. Végül nem sikerült megegyezni, hogy mit nézzünk, főleg mikor felmerült, hogy törökül, angol felirattal, azt a nem törökök azonnal leszavazták, de amúgy is jobb volt beszélgetni egy kicsit és amiket hoztak sütik, azokat ettük, én feltálaltam egy pár Túró Rudit, a többit az egyik csoporttársam lefagyasztotta nekem, lévén nincs mélyhűtőnk, az Apple-ös csoporttársammal megvitattunk egy pár műszaki kérdést, majd próbáltuk a jövőbeni utazásainkat szervezni. Én a végén a fotelban ülve csak szemléltem az eseményeket, ki mit mond, hova menjünk stb. Azért megállapítottam, jó, hogy itt vagyok, van valami jó ebben az Erasmus létben :).


március 15.

Lakótárssal gyorsan összecuccoltunk és elügettünk suliba. Kiscselló pedig elindult felfedezni a várost térképpel a kezében. Hogy mit csinált arról őt kellene megkérdezni, de azt hiszem jót sétált, a fő attrakció talán a botanikus kert volt. Délben volt egy óra szünetem, megebédeltünk a suliba, majd elkísért holland órára. így közösen tanultuk a számokat :). Hazafele sétáltunk és megmutatta nekem a botanikus kertet.















Lepakoltunk, majd elvittem sültkrumplizni. A némettanárnő ajánlotta azt e helyet ahova mentünk, tényleg finom volt a krumpli is és a saslik is amit ettünk hozzá. Kint barátságtalanul fújt a szél, bent pedig a 2 barátnő eszmét cserélt az élet nagy dolgairól. Kicsit sétáltunk, de tényleg nem volt szép idő, úgyhogy bemenekültönk ugyanabba a csokizóba, ahol múltkor voltunk a csoporttársaimmal. Most volt egy különleges csokoládé, meg nem mondom már honnan, de kipróbáltuk és finom volt. Azt hiszem jó hatással volt ránk, az előbbi  komoly témát vidámra váltottuk, rég nevettem ennyit. Olyan átéléssel sztoriztunk, hogy a mellettünk levő asztalnál megkérdezték milyen nyelven beszélünk, mert ők még sosem hallotak ilyet és pár percig tanulmányozták magyat nyelvünk szépségét..... Zárás előtt még a  boltba is eljutottunk, pár ajándékot vásárolni az otthoniaknak. Este lerogytunk és pihentünk. 10 után azonban összeszedtük magunkat, mert sajnos elérkezett az búcsúeste, úgyhogy elmentünk a híres Profba.






De Koninck sört ittunk és beszélgettünk. Fél óra múlva meglepetésünkre előkerült pár csoporttársam, a végére nagyon jó kis buli lett. Ittunk cseresznyés sört is, táncoltunk, beszélgettünk és még számot is kértünk - volna de a DJ nem volt képben, hogy mit is szeretnénk. Végül 2-kor hazajöttünk, másnap is van nap elven, de nagyon jó kis búcsúeste lett, igaz?? :)


március 14.

A mai napot pihenősre fogtuk, későn kelés, későn reggeli, majd a matracara letelepedtünk és tanultunk együtt, végül több mint kevesebb sikerrel meglepő módon. Délután 2 körül ebédet gyártottunk, majd elmentünk moziba. Itt nem lehet helyre szóló jegyet venni, úgyhogy az érkezés sorrendjén múlik, ki hova ül. Így időben megvettük a jegyeket, de volt még több mint egy óránk kezdésig, így sétáltunk a főutcán és goffrit ettük, meleg csoki öntettel. Nyámi, tényleg nem tudom mi a titkuk de isteni finom. Az a fura, hogy ugynúgy csinálják, mint a sültkruplit, hogy megsütik, félreteszik és amikor az ember kéri akkor újra megmelegítitk, de azt gondolnám, hogy akkor nem olyan friss már, pedig dehogyisnem! Szóval a goffrival elsétáltunk a moziba. A film sajnos a felejthető kategória volt, azt hiszem nem voltunk felkészülve úgymond rá, kicsit művészfilm volt, mi pedig nevetni szerettünk volna, de előtte vettünk pár gumicukrot, úgyhogy azzal elvoltunk amikor nem értettük miről is van szó. Ugyanis a film angolul volt, francia és holland felirattal. Közben próbáltuk magyarul megbeszélni, hogy vajon mi történik, amíg egy néni csendre nem intett minket - ugyan hollandul mondta, de megértettük :). Este végül hosszas szerelés  után sikerült filmet nézni a laptopomon a nagy matracon kényelmesen elhelyezkedve, nevetgélve.


március 13. BRÜGGE

A felkelés ma sem ment egyszerűen, ráadásul ma tényleg időhöz voltunk kötve, mert a vonat óránként megy. A találkozó a pályaudvaron volt megbeszélve, jött pár spanyol, mert nekik is vendégeik voltak, mi Kiscsellóval és lakótárs. Ő végül nem jött, mert nem érezte jól magát. Végül olyan pontosan értünk az állomásra mint soha. Ennek azt hiszem egyik oka az volt, hogy első utunk a Starbuckba vezetett. Itt aztán a karamellás kávé mellett már nyugodtabban vártuk a többieket. 

A vonattal volt egy kis komplikáció, eltérés volt a 2 kiírás között, végül összehoztuk a dolgot, csak várni kellett fél órát, de próbáltam a kávét tartogatni egy kicsit a vonatra, mert az úgy sokkal hangulatosabb. Útközben aggódni kezdtem a térképet nézve, hogy talán rossz vonaton vagyunk, ami beigazolódott, úgyhogy át kellett szállnunk, de szerencsére jött a "kallernéni", aki elmondta, hol kell átszállni. Végül 12 után megérkeztünk Bruggébe. A spanyolok kicsit nyűgösek voltak, mint ez ilyenkor lenni szokott, kinek wc-re kell ett menni, ki éhes volt, stb. Próbáltam valamennyit mutatni nekik a városból és mesélni, amit a koordinátorunktól tanultunk a múltkori kirándulás során. Mi lelkesek voltunk, sokat fotóztunk.











Én pedig örültem, hogy itt is emlékeztem nagyjából merre kell menni, végül mindent megtaláltunk. Persze a végére mi is elfáradtunk, így jó volt elhelyezkedni a vonaton és aludni. Egyszer csak megáll a vonat az egyik állomáson és csak nem akar elindulni, Végül hollandul bemondtak valamit, az emberek szörnyülködtek, összepakoltak és leszálltak. Mi csak pislogtunk, majd megkérdeztük az egyik fiatal utast, hogy mi történt, így megtudtuk, hogy baleset vagy hasonló probléma miatt nem megy tovább a vonat, így le kell szállni, fog jönni egy busz, azzal elvisznek a következő állomásra, majd onnan vonattal tovább. Na rendben, leszálltunk és kint a hidegben várakoztunk fél órát, busz sehol, így bementünk a váróba és még 20 percet várakoztunk - közben eszembe jutott, hogy 13-a van, talán ez a ludas a dologban? - majd hirtelen megindult mindenki a vonat felé - ezek szerint megint járnak.... Felpréselődtünk és bár szétszórva de le tudtunk ülni. Pár megálló után azonban észrevettük, hogy bizony át kell szállnunk, ha Antwerpenbe szeretnénk eljutni. 2 percünk volt az átszállásra, de sikerült újra felpréselődni ezúttal eslő osztályra, bár álltunk végig. Antwerpen külvárosásnál sokan leszálltak, így belehuppantunk a kényelmes székekbe. Mire elhelyezkedtünk észrevettük, hogy talán túl sokan szállnak le, vagy inkább mindenki? Egy kedves idős néni aztán megosztotta velünk, hogy ez bizony a végállomás. Szuper, egy megállóra vagyunk és át kell szállnunk a 4. vonatra ma. Megint pár perc volt az átszállásra, futottunk is, de legalább nem kellett várni. Végülis a másfél órás utat 4 vonattal 4 óra alatt tettük meg, de nem panaszkodom, mert nem a mi vonatunkkal volt a probléma és a társaság is jó volt. Este a spanyolok rezidenciáján 80-as évek bulija volt, de ezután képtelenek voltunk elmenni, úgyhogy bevetettük magunkat ágyikóba :).


március 12. BRÜSSZEL

Reggel próbáltunk időben felkelni, hogy a 10:03-as vonatot elérjük. Persze a buli miatt későn keltünk és "halkan zacskóztunk", hogy lakótársat ne ébrsszük fel. Végül 10-kor indultunk el a lakásból, mondván úgyis  kb. 20 percenként megy a vonat. Szerencsénk volt, mert a közeli templom nyitva volt, úgyhogy betértünk oda. Ez a kedvenc templomom itt, bár nem tudom milyen logika szerint van nyitva, de végül be tudtunk menni. Miután megnéztük, az állomásra mentünk. Itt kitanulmányoztuk a menetrendet, úgyhogy volt még 15 percünk a vonat indulásig, így elmentünk a pékségbe én tonhalas szendvicset vettem, Kiscselló pedig csokis croissant szerűséget, ami itt nagyon híres. A vonatunk időben jött és ami a legjobb, emeletes volt, így elhelyezkedtünk az emeleten kényelmesen. Alig 45 perc múlva megérkeztünk Brüsszelbe. 






Próbáltam megtalálni azt a kijáratot, amin múltkor kimentünk, de természetesen nem sikerült, végül rájöttem, hogy semmi baj, az egész túrát fordítva fogjuk megtenni, mint én múltkor. Miután nagyjából rájöttem hol vagyunk szerencsére megtaláltam a "meglepi helyet" a zene múzeumot. Mindkettőnknek nagyon tetszett. Régi hangszerek voltak kiállítva, egy Magyarországról, ha jól emlékszem egy duda volt. Belépéskor kaptunk fülhallgatót és amit odaértünk egy hangszerhez megszólalt a zene. Sokat nevettünk és táncoltunk önfeledten a múzeumban :). Majd megnéztük a királyi palotát, előtte a parkkal, aztán a végére keveredtünk a főtérre és a piactérre. Természetesen elmentünk a Manneken Pis-hez:






és a kislányhoz is, valamint az Ízek utcájába és a fedett bevásárlóutcába. Fél szemünket azért a csokiboltokon tartottuk.






A végén a Notre Dame-ra hasonlító templomhoz is eltaláltam. Az állomással viszont már gondjaim voltak, de megkérdeztünk egy fiatal lányt, aki pont arra ment és készségesen felajánlotta, hogy menjünk együtt. Időben értünk az állomásra és hamar hazaértünk Antwerpenbe. A pályaudvaron újabb Go Pass vonatjegyet vettünk holnapra és a boltba is beugrottunk kenyérért. Hazaértünk, sajtos-tejfölös tésztát gyártottunk, kicsit pihentünk, illetve én csak próbáltam, közben az estét szerveztem, Végül a Jazz pubba mentünk, a baráti társaság ott volt nagyjából. Beszélgettünk és cseresznyés sört ittunk. Éjfél körül hazajöttünk, mert másnap Bruggébe megyünk, arra is kell energiát tartalékolni. Mondanom se kell, ma sem kellett ringatni minket.



március 11.

Reggel elmentem németórára, majd a felénél sms-t kaptam, hogy megérkezett Kiscselló, úgyhogy kimentem elé a buszmegállóba :). Boldogan rángattam haza a nagy bőröndömet, tele mindenféle otthoni kajcival. Kipakoltunk és megreggeliztünk 11 körül, majd elindultunk felfedezni a várost. Jó, hogy listát csináltam, melyik nap mit nézünk meg, így terv szerint indultunk útnak. 

Először elmentünk a pályaudvarra, megnézni, hogy holnap mikor indul a vonat Brüsszelbe, szombaton pedig Brüggébe. Sétáltunk a főutcán, elmentünk a főtérre és a folyópartra, majd betértünk a Katedrálisba.






Itt még én sem voltam. Elsőre azt gondoltam, ó nem is olyan különleges, de aztán mikor sétálgattunk és leültünk egy padra akkor rájöttünk, hogy az egyszerűségében van a szépsége. Ezután befejeztük a körsétát, majd hazamentünk, gondoltam Kiscselló is fáradt már. Itthon aztán gondolkodóba estem, mert az egyik spanyol srácnak az előző héten volt a születésnapja és sose jött össze, hogy megünnepeljük, Így végül mivel Anyutól kértem rumaromát, mert terveztem tiramisut  gyártani a napokban, arra gondoltam miért ne csinálhatnék most? Szóval irány a bolt, vettünk Dorcival mascarponét és babapiskótát. Robotgépem nincs, így a habot villával vertem, meg mindent kézzel csináltam, csodálom, hogy nem lett izomlázam, de azt hiszem a székpakolásban megizmosodtam :).

Közben felfújtuk a matracot az emeleten, majd mondtam Kiscsellónak, hogy aludjon az esti buli előtt. Ő már a villával tojáshabveréses résznél elaludt - 18 óra buszút után mindenki így lenne vele szerintem. Miután behelyeztem a kész tiramisut a hűtőbe, én is bedobtam a szunyát este 7-9-ig. Úgy ébredtem, mint akit agyoncsaptak, Dorcival csak pislogtunk, hogy milyen napszak is van. Összekaptuk magunkat, a többiek pedig 10-re érkeztek. Kis dumcsi és sör után előálltam a tiramisuval, az ünnepeltnek nagyon tetszett, teljesen meghatódott. Ahhoz képest, hogy csak 2 órát volt a süti a hűtőben nagyon fincsi lett, mindenkinek ízlett. Éjfél körül elindultunk egy szórakozóhelyre. Közben eszembe jutott, hogy Kiscsellónak nincs nemzetközi diákigazolványa, így nem fogják beengedni. Na kitaláltuk, hogy 2 csoportra oszlunk, én bemegyek a nemzetközi diákigazolványommal, ő pedig az én belga diákigazolványommal. Én sikeresen be is jutottam az első csoporttal, de Dorcit nem engedték be, csak ha mutat személyit is, na de ugye akkor nem azonos a neve a diákon meg a személyin, úgyhogy miután láttam a kamerán, hogy gond van, kimentünk mindannyian, hogy akkor átmegyünk egy másik helyre. (Később kiderült, hogy aznap szigorúbb ellenőrzés volt, amúgy simán ment volna a dolog.) Itt a zene nem volt jó és nem is volt sok ember, úgyhogy inkább hazajöttünk 2 körül. Az este összességében jó volt, a komplikáció ellenére.