február 27-28.

február 28.

Délelőtt a lányok főztek nekem igazi török kávét, nagyon finom volt, közben megcsodáltuk a tegnap készített fotókat és jókat derültünk egyiken-másikon. 

Miután elmentek kicsit tanultam, majd nekiláttam azt hiszem 15 pár zoknit kimosni, ez persze kellemes a hasznossal, mert mire ezzel végeztem úgy kiázott a kezem, hogy máris neki tudtam látni manikűrözni :) .

Egész nap esett az eső, így esernyővel felszerelkezve indultam neki a városi sétámnak, de amint kiléptem az ajtón megállapítottam, hogy nyugodtan eltehetem, olyan szélvihar van, hogy kapucnival többre megyek. Nagy nehezen evickéltem az utcán, egy építkezésen levő ponyvát úgy csapkodott a szél, mintha lobogna a fokk vitorla :). Nagy nehezen találtam egy kávézót, ami nyitva van vasárnap. A műzlis muffintársaságában jót tanultam, majd hazajöttem.

A napot és a hónapot blogolással, valamint a tegnapról maradt fél pohár borral zárom. Hihetlen, holnap lesz egy hónapja, hogy itt vagyok. Nagyon jól érzem magam, köszönöm mindenkinek a támogatást, 

egészségünkre!!!!!

február 27.

Maratoni alvás - tegnap jól kifáradtunk, majd fél 12-kor elmentem a kávézómba tanulni és végre isteni sütit ettem. A vendégek között megtalálható volt mindenféle emberke, ott voltak például a reggeli mellett csicsergő barátnők, a komótosan ebédelő kedves idős házaspár és a kávé mellett ücsörgő diáklány :). Nagyon tetszik, hogy az idősek itt szépen felöltöznek és elmennek sütizni, beszélgetni. Miután befejeztem a jegyzeteim és az emberek tanulmányozását hazamentem, kicsit rendbeszedtem a lakást, mert este buli lesz :).

A sétálóutcában találkoztam 2 török lánnyal és majd 2 órán keresztül "shoppingoltunk", amit egy kis "mekizéssel" koronáztunk meg, miközben boldogan nézegettük szerzeményeinket. Itthon boroztunk és próbáltuk csoporttársainkat toborozni az estére. 

Este egy Jazz Clubba mentünk. A koncert múltkor jobb volt, de a hangulat fergeteges volt így is. Sokan voltunk, jókat nevettünk, én pedig gyümölcsös sört ittam.

A koncert után a 2 török lánnyal "pizsiparti" volt, mivel nálam aludtak :)

BRUGGE 02.26.

Időben kelés, mert 9-kor találkozó a pályaudvaron. Az idő valahogy csak eltelt hipp-hopp szendvicsgyártással és táska összepakolással, így az ajtóban azon gondolkodtam, hogy is fogok időben odaérni és ekkor, lássatok csodát teljes valójában ott állt előttem a bejáratnál az egyik francia csoporttársam, aki épp indulóban volt a bicajával. Kiderül szomszédok vagyunk, majd felajánlotta, hogy felpattanhatok a csomagtartóra :). Persze végignevettük az utat - úgy éreztem magam, mint majom a köszörűkövön - szemerkélt az eső, majd jött a macskakő a relaxáló rázkódással, de ennek hála időben értünk oda. Vonatunk késett egy kicsit, de volt hely, így kényelmesen elhelyezkedtünk.

Bruggébe megérkezve fogadott minket a koordinátorunk. Teljesen lenyűgözött mind a város, mind a Tanárnő tudása. Miközben sétáltunk egyfolytában mesélt mindenféle királyokról, legendákról, csatákról. Az alábbiakban pár dolgot mesélek Bruggéről.

Ahogy megérkeztünk, feltűnt a sok bicaj a pályaudvaron. Ennek oka, hogy kicsi és lapos a város, így a legegyszerűbb így közlekedni. Reggel az emberek csak felpattannak, irány a pályaudvar, kikötik a cangát és vonattal mennek más városba dolgozni. Este, amint megérkeznek és eszükbe jut, hogy hopp, nincs otthon kenyér, csak pár lépés az állomás melletti bolt, ahol be tudnak vásárolni, majd haza kerékpároznak.

Vajon hány éves lehet ez az épület? 200-300?

Nos igazából Brugge törekszik arra, hogy megtartsa a középkori város látszatát, azonban ez az épület kb. 50 éves. Nem látni modern épületet, mindegyik ebben a stílusban épül.

Az alábbi képen látható házak, olyanok, mint egy kis falu a városban. Régen, amikor a férfiak elmentek a Szent Földre harcolni, sokan nem tértek vissza közülük, így sok nő egyedül maradt. Mivel nehezen tudták fenntartani magukat egyedül, így összeköltöztek és ilyen házakban laktak. Most némelyikben szociálisan hátrányos helyzetűek laknak, vagy kiadják diákoknak.

Ez a Mi Asszonyunk templom, Michaelangelo szobrával.

Pár kép még a városról és a városháza, ahol véget ért kirándulásunk.

Este 7-re értünk haza, átfagyva az egész napos hideg széltől, de remek hangulatban. Este végre sikerült betöltenem egy filmet, amin jókat kacagtam és közben levest ettem, amit nagy ügyesen előző nap főztem. :)

február 20-25.

febr. 25.

A német teszt 12 pontjából 11-et értem el, nekem lett a legjobb :) - gondoltam ezzel elbüszkélkedek, hátha nem lesz több ilyen alkalom. Nagy boldogan hazaballagtam, útközben betértem egy pékségbe, de nem volt tonhalas szendvics, pedig napok óta erre vágyom, így itthon csináltam egy rántottát jobb híján, majd egy hársfás-kamillás-mézes tea után aludtam másfél órát. Azt hiszem ez jót tett a kezdődő náthámnak.

A telefonom kíméletlenül ébresztett, összeszedtem magam, majd visszamentem a suliba egy órára, amire nem kell járnom, csak eddig érdekesnek gondoltam, így bejárok, különben sem volt sok programom mára. Délután elmentem az "Inno"-ba, ez a már emlegetett Skála szerű áruház és több mint 2 órán keresztül hatékonyan olvastam egy kötelező olvasmányt az éttermében.

Hazafele eleredt az eső, úgyhogy átöltöztem "játszós ruhába" és elmentem bevásárolni. Vettem raviolit a hétvégére, csoki mousse-t (puding szerűség) ha esetleg rosszabb lenne a kedvem a napokban - bár azt hiszem ilyen nem lesz . Továbbá beszereztem pár bagettet és sonkát, mert a holnapi utazásra kell pár szendót gyártanom. Eddig nem említettem, szóval holnap Brugge-be megyünk kirándulni egy napra a koordinátorunkkal. Számomra ez kötelező, mert felvettem egy órát a flamandokkal kapcsolatban és ez a kirándulás ennek az órának a része. A későbiekben még több ilyen lesz. Az estém maradék részét leves főzéssel töltöttem, skype és készülés Bruggé-re :)

febr. 24.

A 3 órás marketing óra éppen elegendő ahhoz, hogy az ember mindent végiggondoljon, ami eddig foglalkoztatta. Bár azt hiszem most már egyre jobban kezd érdekelni ez a tárgy, csak ha a tanár belelkesedik egy sztori közben, egyre gyorsabban beszél, amit csak akkor vesz észre, amikor senki sem nevet a poénján, mert nem lehet követni és mindenkinek elkalandoznak a gondolatai, de ezeket leszámítva jó volt az óra. A 10 perces szünetre kaptunk feladatot, mégpedig a "kutatás fejlesztés miként jelenne meg egy fitneszteremben" című válaszra a mi csoportunk (török, spanyol, magyar) az én javaslatomra a bébiszitter szolgálat elterjesztését javasolta a tanár úr nagy megelégedettségére. :)

Óra után elmentünk a koordinátorunk irodájába, megkaptam a várva várt diákigazolványt és leadtam a "learning agreement" - tárgyelfogadós listát, amit a koordinátor remélem elfaxol Budapestre. Így kijelenthetem, hogy a tárgyfelvételes hacacáré lezáródott. A délután többi részében programoztam 2 csoporttársammal. Elmentünk a pályaudvarra nekik vonajegyet venni, mert pénteken utazunk, majd ittunk egy kávét és sajttortát ettünk. 

Utunkat az Opera felé vettük, ahol próbáltuk megérdeklődni a műsort, de a pénztárosnő elénktolt egy holland nyelvű programot, majd folytatta a trécselést a barátnőjével.... Pillanatnyi mérgességünket hamar feledtették a bevásárlóutca csábító leárazásai. Be is vetettük magunkat pár üzletbe, végül mi lányok 2-2 fölső vettünk :).

Hazajöttem, lepakoltam és megállapítottam, hogy gyönyörűen süt a nap és még van egy órám napnyugtáig. Így a holnapi német teszthez való tanulnivalót felpakoltam és elsétáltam a folyópartra. Gyönyörű volt a Schelde, a messzi kikötőben lévő hajók árbócán megcsillant a Nap, a folyó csendesen fodrozódott. Nyoma sem volt az eddig szinte állandóan jelen levő szélnek, így letelepedtem egy padra, almát ettem és szavakat tanultam. 6-kor végignéztem, amint a Nap lenyugszik a túlparton és arra, gondoltam, hogy én is odébb húznám a székemet, mint a Kis herceg, hogy tovább nézhessem a Napot. Mire hazaértem már besötétedett, tanultam még egy kicst, majd egy bögre kakaóval betelepedtem az ágyikómba, hogy filmet nézzek. A film nem indult, a laptopom lefagyott, így gyorsan megittam a kakaót és bevágtam a szundit, ami utólag meggondolva nem volt rossz ötlet, mert kicsit fájt a torkom.

február 23.

Negyed 7-kor éredtem, lakótárs már fönt volt. Egy óra alatt összepakolt és megpróbálta összeszedni magát az utazásra. Miután fél 8-kor elment (jövő héten hétfő este jön vissza), úgy döntöttem visszafekszem aludni, csak 1-re kellett mennem suliba. Reggeli után szokásos Skypolás...... egyszer csak kopognak. Jellemző, egyedül vagyok pizsamában és pont ilyenkor jön valaki. Gondoltam csak elmegy az illető, de mikor másodszor is kopogott..... lehet, hogy fontos amit akar. Kiderült, hogy a landlord (tulaj) jött a bérleti szerződés miatt. Sajnos közölnöm kellett vele, hogy még mindig nincs diákigazolványunk, így nem tudom ráírni a hallgatói azonosító kódot. Reméljük a héten már megkapjuk az igazolványokat. Rendes volt a tulaj, felhozott nekem a pincéből egy széket, hogy használhatjuk, így már van 2 rendes íróasztali székünk. (Később rájöttem, mennyire koszos a szék, megpróbáltam kiporszívózni, de még mindig nem az igazi, nem tudom mit csináljak vele). Délben a suliban ettem makarónit, majd személyiségfejlesztés órára mentünk. Fél órát vártunk a tanárra, de nem jött. Lehet, hogy valahol volt egy rejtett kamera és következő órán elemezni fogjuk, ki hogyan viseli a várakozást? :). Aztán kiderült, hogy elmarad a mai óra, no sebaj lett egy szabad délutánon. Hazafele megpróbáltam keresni egy helyet, ahol le lehet ülni tanulni, mert otthon lenni egész délután nem a legjobb. Felfedeztem így a főutcán egy bevásárlóközpontot, olyasmi mint a Skála. Fölmentem a 4. emeletre a kávézóba és ettem egy ananászos tortát. A hely jónak bizonyult, hatékonyan tudtam tanulni. Miután hazamentem takarítottam, majd maratoni skypolást tartottam kb. 3 órán keresztül, nagyon jó volt beszélgetni mindenkivel, kicsit bekapcsolódni az én nagy és okos Bátyán szülinapi ünneplésébe és látni a "kicsipiciket" :). Este elmentünk egy ír sörözőbe, legnagyobb meglepetésünkre olyan csend volt mint a könyvtárakban, kiderült meccs van :). Jót beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam. Éjfélkor asztalt bontottunk, másnap suliba kell menni.

február 22.

Esik az eső, nem jön a villamos - hétfő reggel van. Késve estünk be az órára, aztán kiderült nem maradtunk le semmiről, számítógépes problémák miatt fél óra vacakolás következett. Az angol óra jól telt, tényleg sok hasznos dolgot tanultunk. Meg kell állapítanom, nincs mese az idegen nyelv oktatásához itt máshogy állnak hozzá. Nem arról szól, hogy mit nem tudsz - majd megmondja más, következő alkalommal pedig te fogod tudni. Óra után elmentünk a kantinba enni, na sajnos elég vacak volt az ebéd, eddig pedig mindig finom volt, de most a rizs nem volt megfőzve rendesen.... délután a lakótársam rosszul volt, pedig nem is evett velem a suliban, na de erről később. Ebéd után holland óra jött, szerencsére nem írtunk tesztet, majd csak következő alkalommal, de az óra nagyon jó hangulatban telt. Kicsit nehéz de jó nyelv ez a holland. Hazajőve ágyban találtam a lakótársamat, szegény egész délután feküdt, elrontotta valamivel a gyomrát. A legrosszabb az egészben, hogy holnap megy haza, betegen pedig nem a legjobb utazgatni. Délután aludtam, pakolásztam és megkaptam a választ a koordinátoromtól és a tanszéktől, hogy felvehetem azokat a tárgyakat, amiket szeretnék, juhé :). Este elmentem a Profba (lakótársnak hagytam termoszban teát meg egy kis ropit) "karneváli bulira", ami végülis alulmúlta várakozásomat, mondanom se kell, hogy senki se volt beöltözve - szerencsére én sem jártam úgy, mint dr. Szöszi a nyuszijelmezében :)

február 21.

A nap csendesen telt, itthon voltunk, tanulgattunk. Délutánra tele lett a fejem, így elmentem sétálni. Az utcákon nem volt tömeg, az emberek nem nézelődtek, célirányosan siettek dolgukra. Az üzletek zárva, akkor mégis mit csinálnak az emberek? A tereken és a parton jobbnál jobb éttermek, elengánsan megterített asztalokkal. Bizony ám, itt vasárnap este csinosan felöltözve sokan vacsoráznak házon kívül. Bepillantva az ablakon a 3 hetes kisbabától az idős néniig minden féle korosztály megfordul,  a közös hogy - csinosak és jókedvűek. Mégis ő volt a kedvenc vendégem:

Útközben megcsodáltam még a csokiboltok kirakatát, hm. nagyon jól néznek ki még mindig, majd továbbsétáltam a partra. Az idő szeles volt és kicsit alkonyodott már a Schelde pedig fodrozódott. A párkányra könyökölve hallgattam amint a hullámok nekicsapódnak a falnak. Jó lenne már vitorlázni menni.

Este írtam a koordinátoromnak és tanszékvezetőnek a tárgyelfogadással kapcsolatban. Na hát ez nem egy egyszerű történet. Végül szépen megfogalmazva táblázatba vettem, hogy mit szeretnék megváltoztatni mire és legyenek oly drágák elfogadni ezt nekem. Majd a másik régóta halogatott dolgot - az utalást is elvégeztem. Este 10-kor nyugovóra tértünk...... 11-kor megkérdezem a forgolódó lakótársamat, hogy alszik-e, a válasz nevetés közepette egy "nem" volt. Nem jöttünk rá, hogy miért de egyikünk sem tudott aludni, - pedig én aznap a párnahuzatomat kimostam, kivasaltam és közben azon gondolkodtam, hogy a blogbejegyzés  a következő lesz: "és édesdeden aludtam a friss, illatos párnámon" így teáztunk, ropiztunk és beszélgettünk majd egy órán át. :)

február 20.

Délelőtt mindenki útnak indult, lakótárs kikísérte a lengyel ismerősét a pályaudvarra, mert ment vissza Hollandiába tanulni. Én pedig elindultam a sétáló utcán. Közben kaptam egy felhatalmazó sms-t a Nyuszitól, hogy betérhetek a Mac boltba iPodot venni, tanulmányaim sikeres előrehaladásának érdekében, nem kell várnom Húsvétig :). Először feltérképeztem az árakat, de mindenütt ugyanannyi, így végül bementem a Mac boltba és ékes angol tudásomat elővéve megvettem az én gyönyörű iPodomat. Ezt itt is szeretném megköszönni Nyuszinak. :). Utána még sétálgattam, betértem a boltba és ettem egy csokis gofrit. Délután kis alvás, este zöldborsófőzelék gyártás - azt hiszem most egy hónapra lekerül a menüről, bár még nem unom. Este hivatalosak voltunk egy srácnak a búcsúbulijára, bár csak egyszer találkoztunk vele, de akkor meghívott minket. A buli egy galériában volt - utólag én nem nevezném annak, inkább csak pár rajz volt a falon, de szép volt a hely, a zene jó volt, a bor finom. Kicsit fura volt, hogy nem ismertem senkit, csak a 3 csoporttársamat, akikkel mentem. A végére azért hozzáteszem, hogy szóba elegyedett velem egy srác, akiről kiderült, hogy pakisztánból való, pár perc múlva pedig azt is megtudtam, hogy övé a galéria :) Na nem kell tovább gondolni a történetet, ezt csak humorként jegyeztem le.

ui.: módosítottam a brüsszeli bejegyzésen, utánanéztem, hogy mik láthatók a képen.

BRÜSSZEL 02.19.

Reggel megpróbáltam "halkan zacskózni", vagyis csendben felkeltem, megreggeliztem, míg lakótársam és vendége aludtak, majd elindultam BRÜSSZELBE. Nagy nehezen megtaláltam a vonatot és 45 perc alatt begördültem a főpályaudvarra. Itt várt már rám kedves bátyám volt osztálytársnője, aki az idegenvezetőm volt ma. Nagyon kedvesen fogadott, sétáltunk a városban,  megmutatta a fő látnivalókat, csináltam sok fényképet. Egy hangulatos csokiboltban megkávéztunk és jót beszélgettünk. A város számomra abszolút pozitív csalódás volt, nyüzsgő nagyvárosra számítottam, tömegre és nagy üveges felhőkarcolókra. E helyett  az épületek többsége egy-egy remekmű és ezek összhatása páratlan. Őszintén szólva nem is mertem semmire számítani, mert az hiszem ez (is) az a város, amiről megoszlanak a vélemények. Bár ha belegondolunk, hogy Brüsszel - Belgium, és  az Európai Unió fővárosa, akkor csak nem lehet egy csúnya város.

Az alábbiakban láthattok pár képet Brüsszelről - ígéretemhez híven megpróbáltam utánanézni a pontos neveknek.

Első állomásunk volt a Cathedrale des Saints Michael et Gudule templom:

A Galeries Royales de Saint-Hubert egy zárt, árkádos bevásárlóutca az eső miatt, majdnem olyan, mint a londoni Covent Garden:

Csipkebolt Brüsszelben:

A Manneken-Pis (pisilő kisfiú) és az "ellenszobor", a pisilő kislány:

A királyi palota. A király nem itt lakik, bár állítólag, ha fel van húzva a zászló akkor itthon van.... talán látott az ablakból :)

Túránk lassan a végére ért, mivel kedves idegenvezetőm babát vár, így fárasztó volt neki az egész napos gyaloglás, de én sem ellenkeztem, amikor beültünk egy pékségbe szendvicset enni és kicsit ücsörögni. Nagyon jól éreztem magam, a város tényleg nagyon tetszett és jól elbeszélgettünk. Hazafele a vonatút csak 20 perc volt, mire elhelyezkedtem a meleg vonaton már szálhattam is le. Átfagyva értem haza, sajnos egész nap fújt a szél és lógott az eső lába, így boldogan kucorodtam be kedvenc fotelomba egy nagy bögre meleg mézes teával és a laptopommal. Innen természetesen 10-kor ki lettem robbantva, elindultunk a Profba, de a szokásos cseresznyés sör után éjfélkor asztalt bontottunk mind a négyen és hazafele vettük az irányt.

február 18.

február18.

Miután kipihentem az elmúlt napok fáradalmait, próbáltam ezeket szavakba is önteni blog formájában felkelés után. Hozzátartozik még a tegnapi naphoz, hogy megérkezett a lakótársam egyik barátja Hollandiából, úgyhogy ő pár napot itt fog tölteni nálunk. Így napközben ők járták a várost és lengyelül társalogtak, lakótársam nagy örömére. Na azért engem sem kell félteni, én is nekiindultam a városnak. Először elmentem a pályaudvarra, vettem vonatjegyet holnapra, mert megyek Brüsszelbe :). 

Hazafele sétáltam a főutcán, csokis goffrit ettem, majd megejtettem a heti bevásárlást - ez utóbbival csak az a baj, hogy haza is kell cipelni, amit "jaj de jó, erre is szükségem van" címmel vásárolok. Ebédre főztem egy zöldséglevest, életemben először de finom lett friss bagettel. Miután végeztem újra elindultam a városnak, mégpedig felfedezni egy eddig ismeretlen zugát - a kikötőt. Bár fújt a szél és hideg volt körbesétáltam és gyönyörködtem a kicsinek nem nevezhető tengeri hajókban. 

Este zöldborsófőzeléket gyártottam, kicsit rendbeszedtem a lakást, mert 10-re jöttek a csoporttársaink. Jó hangulatban gyülekeztünk, beszélgettünk, iszogattunk, majd éjfélkor elindultunk egy új szórakozóhelyet felfedezni. A hely természetesen füstös volt és zsúfolt, egy órát megpróbáltam táncolni és jól érezni magam, de már eléggé fáradt voltam és másnap megyek Brüsszelbe, úgyhogy kicsit aludni is kellene. A lányok egy része elhagyta a szórakozóhelyet és elindultunk hazafele egy török csoporttársunkkal. Rendesek voltak, mert hazakísértek, a lakótársam még maradt a hollandiából jött ismerősével egy kicsit tovább. Hazaérvén ettem egy kis zöldborsófőzeléket :), majd nyugovóra tértem.

HOLLANDIA 02.15-17.

február 15.

A reggel nagy szaladgálással telt, én a bolt felé vettem az irányt pár bagettért, amit tegnap nem sikerült megvenni, a lakótársam pedig a bank felé szaladt, mert a kártyája blokkolva lett valami pin-kód probléma miatt. Remélem nem fog rendszeres lenni, hogy az utazásaim előtt valami hivatalos probléma akad.... Hazajőve gyors "szendó" gyártás, aztán irány a vonat, ami 10-kor indult. Hátizsákkal, kis táskával megpakolva, kimelegedve éppen időben estünk be a pályaudvarra, ahol a többiek már vártak minket ..... "be on time" - légy pontos :).

A vonaton végigsétáltunk helyet keresve - ami sajnos nehezen ment, de legalább volt idő tanulmányozni az embereket. Jól öltözöttek voltak, itt-ott egy-egy MacBook, iPhone és társai, de látszólag munkába menő emberkékből állt az utazóközönség, meg kalandor diákokból :), de nem voltak rosszul öltözött hontalanok, mint amire számítottam eddigi tapasztalataim alapján.

Első állomásunk Rotterdam volt. Gondoltuk, hogy kihasználjuk a csomagmegőrző komfotját az állomáson és ott hagyjuk a hátizsákjainkat. Na a végére meggyűlt a bajunk vele, mert kártyával lehet csak fizetni, nem pont az csukódik be, amiben a cuccaink vannak és hasonló apróságok de aztán egy lány segített nekünk, úgyhogy neki tudtunk indulni a városnak a hátizsákjaink nélkül, egy meleg kávéval a kezünkben. 

Antwerpen nyugalma után furcsa volt a sok építkezés, felhőkarcolók, üveges épületek. Sétáltunk a városban, megkerestük  Rotterdami Erasmus szobrát, láttunk régi fa hajókat egy kikötőben, aztán pár fotó után folytattuk utunkat.

Amszterdamban megrohantuk az információs irodát. Kiderült, hogy a várostérképért fizetni kell, a hotelünk pedig nem a városközpontban van, hanem onnan 10 megállónyira..... Na kalandra fel, vettünk 48 órás tömegközlekedéses jegyet (ez utólag nagyon jó döntés volt), majd elindultunk a szállásunk felé, ahol természetesen folytatódott a kaland. Több mint egy órát kellett várni a fiatal, dinamiusnak hirdetett recepciósra, aki nagy nehezen odaadta a szobakulcsot és közölte, hogy a honlap szerinti ingyen törölköző 5 euróba kerül. Na ezután elfoglaltuk a 10 ágyas szobánkat nyolcan és "bosszúból" megettük maradék szendvicseinket a szobában, mely a házirend 4. pontja szerint nem megengedett :). Miután jóllaktunk és kicsit pihentünk, villamosra fel. Sétáltunk a kivilágított városban, pizzát ettünk egy étteremben, megnéztük a piros lámpás negyedet - hát mit ne mondjak teljesen le voltunk döbbenve mi lányok, de a srácok is zavarban voltak, amint a kirakatra pillantottak. Ezután beültünk a Mekibe, egy meleg kávéra és almás tortára, valami fantasztikus volt e kettő együtt. Pár magyar csoporttárunk is a városban volt, ők külön programoztak napközben, de este öszefutottunk velük egy sörözőben. Miután elfogyasztottunk Heineken-ünket az utolsó villamossal visszamentünk a szállásunkra. Az éjszaka lassan telt, óránként felébredtem, mert 2 idegen aludt még velünk egy szobában. Na ez elsőre teljesen sokkolt, gyorsan berámoltam összes értékemet a kispárnám alá, de jó volt, hogy egy 8 fős csoport tagjaként voltam ott, igazából nem volt félnivaló, csak még nem voltam hostelban, szokatlan volt számomra ez a helyzet.

február 16.

Elfogyasztottuk az ingyen reggelinket, mely kenyérből, sajtból, nutellából és lekvárból állt, volt még tea, kávé és narancslé. Azt hiszem csak ott tűnt szánalmasnak a választék, így leírva egész jól hangzik, na és mindez ingyen volt - nem úgy, mint a törölköző.

Volt még egy óránk, amíg a múzeum kinyit, gondoltuk addig visszafekszünk aludni. Azt hiszem mindenki legédesebb álmai közepén volt, amikor nem túl kedves hangnemre ébredek, kinyitom álmos szemeimet és nini a recepciós áll a szoba közepén és közli, hogy 10 óra van, ideje elhagyni a szobát. Na köszönjük szépen, összeszedtük magunkat és levonultunk a recepcióra. Fél óra helyett több mint egy órát vártunk, hogy kitakarítsák azt a szobát, ahol a második éjszakát fogjuk tölteni, de csak nem sikerült nekik ezt időben megtenni, így ott hagytuk cuccainkat a recepción és elindultunk a Van Gogh múzeumba. Kis sorban állás, de megérte, nagyon szép volt, láttam a napraforgós képet, illetve volt egy hajós ami nagyon tetszett még. A fapapucsos sajnos nem volt itt, pár kép utazik a világban, de azokat pár éve láttam Budapesten, úgyhogy nem volt akkora tragédia. Utána fotózkodtunk az I AMsterdam feliratnál, majd ebédeltünk. 

Délután elsétáltunk Anne Frank házához, gyönyörködtünk a csatornákban, csónakokban és a rengeteg bicikliben. 

A havas szeles idő elől bemenekültünk egy Segafredoba egy jó kávéra. Majd újabb kaland - egyik útitársunk elvesztett 30 eurót valahol.  Na visszamentünk a szállásra, hátha ott van - nem volt, majd elmentünk vissza a Mekibe, mert szerinte ott maradt - megkérdezte, de hát persze, hogy nem találták meg. Este egy nagyon hangulatos térre mentünk, ott sétálgattunk a kis kivilágított utcákban, újra pizzát ettünk, de valami csuda extra volt, több mint egy órát kellett várni rá......, majd elmentünk egy Coffeeshopba. Nagyon hangulatos volt, lehetett teát, kávét, forró csokit inni és persze lehetett füvet venni, de kultúrált volt a hely, nem kell aggódni én nem próbáltam ki :).

Éjfél körül hazavillamosuztunk, jól elfáradtunk, de fájt a hasunk a sok nevetéstől. Ez az éjszaka jobban telt, 2 csoporttársunk hazament, így 6an maradtunk, de úgy volt csak férőhely, hogy 2 szobában  3-3 szabad ágy. A biztonság kedvéért keveredtünk fiúk-lányok, úgyhogy én a lakótársammal és egy spanyol sráccal aludtam több idegennel, de ezúttal csupa fiatal volt a szobatársunk, nagy bőröndökkel és csendben aludtak egész éjjel.

február 17.

Reggel napsütésre ébredtünk végre, reggeli után hátizsákokkal felpakolva elindultunk búcsú sétára a városba. Útközben vettünk kávét elvitelre, úgyhogy igazán kellemes volt a meleg kávét szorongatva, napsütésben sétálni a hangulatos utcákban. 

Dél körül az állomásra értünk és elmentünk Hágába. Fél óra alatt meg is érkeztünk a csendes emeletes vonattal. Sétáltunk a főutcán, kebabot ettünk - a törökök ajánlották, hogy ez majdnem olyan mint az eredeti, tényleg nagyon finom volt, közben egyfolytában Starbucks kávéról álmodtunk, de miután több embert megkérdeztünk, kiderült, hogy tévedett a vasutas és nincs a városban Starbucks kávézó. 

No sebaj, vissza az állomásra és egy átszállással délután 4-re megérkeztünk Antwerpenbe. 

Mondanom sem kell, hogy a vonaton mindenki hatalmasat aludt és amikor megérkeztünk az állomásra, megállapítottuk, hogy "otthon" vagyunk :). Örömünket fokozta, hogy a pályaudvaron lévő Starbucks-ba betereltek minket, mert aznap ingyen kávét osztogattak - bármilyet lehetett választani. Azt nem tudom pontosan miért, de valami tréninget tartanak, így pár napig ingyen kávé van. Szegény pincérek azt se tudták, hova kapjanak, annyi vendég volt és többször elnézést kértek, hogy lassú a kiszolgálás, nade kérem ingyen Starbucks kávé, amiért 5 percet kell várni, hát soha nagyobb gondunk ne legyen. Közben még azt is megtudtam, hogy jövőre Magyarországon is lesz Starbucks :). Azt hiszem ez volt a tökéletes befejezése annak a hollandiai kirándulásnak, melyen 8 hallgató 4 országból vett részt és 3 nap alatt 3 várost látogatott meg.

fotók a lakásról

február 1-14-ig

február 14.

A tegnap esti időben lefekvés eredményeként ma időben tudtam felkelni. No ez még köszönhető a 9 órás harangnak is, kb. 100-ig számoltam a kongatását, aztán visszaaludtam egy kicsit azt hiszem. A délelőtt nagy része a lakbér átutalásával telt, ami nem kis teljesítmény. Nem azzal volt a baj, hogy angolul van a netbankár, hanem hogy adnak egy kis kütyüt és állandóan azzal kell kódot generálni, amit be kell pötyögni a weboldalra - na most ha nem cselekszik időben az ember akkor ez eltűnik pár másodperc múlva.... A sikeres utalást végül még egy öröm követett, miszerint  össze tudtam "barátkoztatni" a lakótársam nyomtatóját a laptopommal, így sok mindent ki tudtunk nyomtatni, ami a holnapi utazással kapcsolatban fontos. Délben összeütöttem egy jó kis rántottát - tényleg nagyon fincsi lett, majd nekiláttunk takarítani. Találtam a pincében egy porszívót, de a felmosórongyot még mindig a törött nyelű képviselte. Ezután megnyílt mosó-masa-mosodája, kimostam kézzel pár apróságot, amik a radiátorton szerencsére 2 óra alatt megszáradtak. Később elmentünk boltba, de itt minden zárva van vasárnap, csak az éttermek és a mozi van nyitva, de azon kívül az üzletek nem. No legalább sétáltunk fél órát a szállingózó hóesésben. Este pudingot gyártottunk, keksszel és csokival, mert jöttek a holnapi útitársaink megbeszélni, hogy mit is csináljunk az elkövetkező 3 napban. Most este próbálok összekészülni az útra, azt hiszem nem viszek sok dolgot, csak egy hátizsáknyit, pár váltás ruha de semmi luxus :)......... Internet híján (4 és fél órája nincs) nem tudom közzétenni írásomat, úgyhogy tényleg megyek aludni, remélem holnap reggel sikerülni fog.

február 13.

A délelőtt nagy része alvással telt, majd skypolással és palacsinta evéssel. Ezután nekiláttam a 200 oldalas könyv olvasásának a flamandokról......, majd pihenés képpen pedig megmelegítettem a zöldborsó főzeléket. Délután egyedül elmentem sétálni. 


A közelünkben lévő templomot eddig csak a - mint már említett - harangozásáról ismertem de most bementem és teljesen elámultam. Nagyon szép, nem túl díszes, kevés az aranyozás, de sok a szép apró részlet ebben a hatalmas épületben. 

A templom nyugalma után egészen furcsa volt a bevásárló utca nyüzsgése. Rengetegen sétáltak az utcán, mindenki 2-3 szatyorral, az üzletekből csak úgy hömpölyögtek ki a vásárlók. 
Utamat a Rubens-ház felé folytattam. Nagyon szép az épület, tele sok festménnyel. Legjobban azok a képek tetszettek, amik egy galériát ábrázolnak - festmény a festményben stílussal. Hihetetlen ez a sok apró részlet, nem is tudom, hogy lehet megfesteni. 

Ezután sétáltam egyet a városban, elmentem a katedrális felé, majd a főtérre, gofrit ettem, benéztem a kis utcákba és sok fényképet készítettem. 

Nagyon tetszenek a szűk utcák, a régi épületek, a hangulatos kávézók. Gyönyörű a város. Ez a pár óra teljesen feldobott, egy kávé után újult erővel láttam neki újra a könyvnek. Az este maradék részét ezzel tölöttem, nem túl könnyű olvasni, sok az idegen szó de azzal nyugtatom magam, hogy több mint egy hetem van még, csak okosan kell beosztani az időt.

február 12.

6:30-kor kegyetlenül csörgött az ébresztőóra, ami valljuk be azért elég korai főleg pénteken. A Transporteconomic óra viccesen indult, pár percig csak négyen voltunk a teremben - na mondom ajjaj mi lesz itt, mire a tanár úr megkérdezte - némi feszültségoldásként -  hogy kit hívnak itt Szofinak - ajjaj mondom az én lennék,. Kiderült csak azért volt kíváncsi, mert tegnap írnom kellett neki egy emailt és alig akarta elhinni, hogy "filozófia" a nevem.... ugye-ugye :)

Hazafele bementünk a bankba és megejtettem az első pénzfelvételemet holland nyelven. Fél óra semmittevés után vissza kellett mennünk a főiskolára találkozni a spanyoltanárnővel, mert lehet, hogy fel tudom venni ezt a tárgyat. Mire hazaértünk már totál fáradtak voltunk, így minden gond nélkül ment 3 óra alvás. Ez után irány a bolt, majd főztem egy zöldborsófőzeléket :) (nagyon fincsi lett). Este nálunk volt a gyülekező, majd elmentünk a spanyolokhoz, akiknek a házában Welcome Party volt. Ők 20-an laknak egy nagy házban, úgyhogy végülis ez egymás közti ismerkedős buli volt, de minket is szívesen láttak. A buli egész jó volt - bár volt már jobb is, de éjfél után már mindenki táncolt a konyhában :)

február 11.

Német óra után hazajöttünk és próbáltuk a 2 órás szünetet valami hasznossal elütni, én végülis tarhonya főzésbe kezdtem. Miután végeztem, visszacsattogtunk nemzetközi pénzügyi management órára. Az előadás csak egy órás de számomra egy örökkévalóság. Igazából érdekes lenne, mert tőzsdéről meg hasonlókról szól de azt hiszem nem rendelkezem elegendő háttérinformációval e témában, főleg mikor én voltam az egyik példaállatka, hogy az én üzletembe fektessen be vagy a spanyol csoporttársaméba.... még jó, hogy a tanár úr válaszolta meg a saját kérdését, miszerint az én üzletem lett a nyerő a gondolatmenet végére.... csak tudnám miért :)

Este 6-ra elmentem egy tánciskolát megnézni, de zárva volt pechemre.... bosszúsan jöttem haza, hogy egy órán át mászkáltam a városban feleslegesen. Hideg volt és fáradt voltam, úgyhogy na mondom csak ledőlök a kanapéra - végül este 9-kor ébredtem fel 2 óra alvás után. Nem éreztem magam sokkal frissebbnek ennek ellenére, így pár óra múlva ismét álomra hajtottam fejemet.

február 10.

Reggel hóesésre ébredtünk és ebből kifolyólag megállt az élet itt kb. 3 centi hó miatt - nem ér nevetni ezen, ez itt országos esemény.... 

hókotrónak nyoma sem volt, az autók és az emberek csúszkáltak a havas jégen. Mi ennek ellenére 9-kor nyitásra várva Imperiál módjára toporogtunk a bank előtt, hogy átvegyük új bankkártyáinkat, még a postára is elmentünk bélyeget venni, majd a főiskola felé vettük az irányt. Délután boltba mentünk, ahol találkoztunk 2 csoporttársunkkal, akik hősugárzót vettek, mert hideg a lakás - nálam szerencsére nincsenek ilyen problémák.

Itthon viszont a lakótársam elromlott gépe várt minket .... persze senki sem tudja, hogy mi történ és mit lehet ilyenkor tenni. Ilyenkor örülök, hogy Apple felhasználó vagyok, mert itt van 2 utcányira egy Apple bolt, ha bármi kérdésem van csak becsattogok oda és segítenek - remélem... bár inkább ne legyen problémám. Este átjött hozzánk az a 6 csoporttársunk akikkel megyünk Amszterdamba és nagy nehezen sikerült találnunk olcsó szállást a város központjában, úgyhogy sürgősen le is foglaltuk. Ezután elmentünk a Prof-ba szokásunkhoz híven....

február 9.

A délelőtt vánszorogva telt, a környezetgazdálkodós óra meglehetősen unalmas volt, pechemre az első sorban ülve próbáltam leplezni álmosságomat. Ezzel szemben a délutáni óra a flamandokról nagyon jó volt, teljesen belelkesedtem, hogy minden hónapban  egy napra kirándulni fogunk menni egy városba a tanárnővel, hogy megismerjük a város történelmét és rejtett zugait.

Óra után irány a központi pályaudvar, ahol megvásároltuk vonat jegyeinket Amszterdamba, ahova jövő héten hétfőn fogunk indulni és eddigi terveink szerint 2-3 napot töltünk ott,  útközben pedig ellátogatunk Rotterdamba is, meg ami belefér :) Ezt megünnepelve betértünk egy kávézóba és egy meleg kapucsínó társaságában újra megünnepeltük spanyol csoporttársunkat, valamint szövögettük terveinket a holland utazással kapcsolatban.

február 8.

A reggeli angol óra okozta sokktól délutánig nem téretem magamhoz. Az óra felét egy számítógépteremben töltöttük - mint az amerikai filmekben - ahol önállóan csináltunk nyelvtani feladatokat. Mit ne mondjak nem voltak egyszerűek, elég lassan haladtam, mire mindent végig gondoltam .... másrészt pedig, az itteni billentyűzet más, mint amihez szokva vagyok, pár betűt bizony keresgélni kellett. Az óra felénél cseréltünk a másik csoporttal és a tanárral csináltunk különböző feladatokat. Alig vártam az óra végét, hogy menjünk a kantinba egy kávét inni és csokis muffint enni. Közben megbeszéltük, hogy a szombaton kezdődő 9 napos szünetben hova is utazhatnánk el. Végül úgy döntöttünk, hogy Hollandiába megyünk - részletek később. Rohanás az első holland órára - remélem ott majd hasznát veszem az itt  megszerzett tudásomnak :)

Hazafele - miközben egyedül sétáltam a főutcán egész szépnek láttam a helyzetemet és miközben pár képet csináltam a városról megállapítottam, hogy a reggeli angol óra nem is volt olyan szörnyű és egész szép a világ.

Délután boltba mentünk, majd főztünk, mivel este "International Dinner-re" mentünk, amit a város Erasmusosainak szerveztek és melynek célja az volt, hogy megismerhesse az ember különböző népek különleges ételeit, valamint találkozzanak a hasonló nemzetiségüek, így történt, hogy a lakótársam is ráakadt egy lengyel lányra nagy nehezen.

A vacsi után pedig törzshelyünkre a Prof-ba mentünk, ahol egyik spanyol csoporttársunk szülinapját ünnepeltük. Az este jó volt, főleg mivel késett egy órát, de vígaszul meghívott minket a lakótársammal egy cseresznyés sörre :)

február 6-7. hétvége

A délelőttöket alvással, gépezéssel töltöttük nagyrészt. 

Vasárnap délután sétáltam egyet, de meglehetősen hideg és ködös arcát mutatta a város, hazafele bementem a központi pályaudvarnál ahhoz a sültkrumplishoz, ahol Anyuékkal is voltam, ettem egy közepes krumplit, mit ne mondjak hatalmas adag volt, úgyhogy a maradékkal hazaballagtam.

Szombaton a lakótársamnak volt kis problémája a laptopjával, úgyhogy több órán keresztül próbálta ezt megoldani, én ezalatt képeket rendeztem stb. Délután kis takarítás, na hát itt ez is egy kisebb kihívás.... porszívó nincs, seprű sem, csak egy kis seprű, de olyan kicsi, amit az asztal lesöprésére szoktak használni, na ezzel felsepertük az egész lakást !, majd egy törött nyelű felmosóval felmostuk. Na a lényeg, hogy csillog-villog minden. Ezután nekiláttam főzni, hohó mégpedig kedvenc eledelünket drága barátnőmmel, mely nem más mint a  tojásos nokedli. Azt hiszem nagy fába vágtam a fejszét, nem volt sem nokedliszaggatóm, sem konyhai mérlegem, de valahogy csak sikerült kiskanállal kiszaggatni mind a 265 nokedlit :)

Este egy jazz pub-ba mentünk, ugyanoda, ahol egyik első este voltunk. Nagyon jól éreztem magam. Jót beszélgettünk egy törökkel és egy spanyollal. A zene is nagyon jó volt, egy 3 tagú együttes zenélt, hú hát tényleg nagyon jó volt :) Feldobva jöttünk haza, alig jött álom a szememre, de aztán úgy bedobtam a szunyát, hogy másnap reggel még a harang sem tudott felébreszteni.

február 5.

Reggel rohanás a főiskolára 8 órára, de az előző napi buli ellenére nem késtünk el, lássatok csodát, alig várakoztak páran az ajtóban. :). Az óra jó volt, leszámítva, hogy a tanár a lakótársamtól meg tőlem kérdezte, hogy milyen ország van Szlovákiától keletre - mire felfogtam, hogy ja east = keletre, hát izé.... aztán megkérdezte, hogy mit szállítanak a Donau-n - ez a Duna akart lenni, na ez is időbe telt, de érdemben erre fogalmam sincs mit lehet válaszolni és nem is derült ki a válasz. Mondjuk nem töltök sok időt Budapesten konkrétan a Duna mellett, de nem szoktam sok hajót látni, mondjuk van egy pár tolt kötelék :)...... ki tudja mit szállítanak ott.

Suli után hazajöttünk, aludtam 3 órát, aztán elmentünk vásárolni. Azt hiszem ideje, hogy elkezdjek főzőcskézni, mivel utoljára azt hiszem előző hét kedden ettem normális kaját (Anyu főztjét :) ). Hoztam otthonról pár dolgot, de bármit is akartam csinálni, valami mindig hiányzott. Úgyhogy most vettem pár alapanyagot, remélem összejön egy leves, vagy valami husi körettel. Este mindenesetre csináltam egy rántottát, hm most ez is fantasztikus volt a kenyér-vaj-egyszögletű sajt után. Az este további részét a Prof-ban töltöttük, cseresznyés sört ittam megint, kicsit táncoltunk, de nagyon nagy volt a tömeg, mozogni is alig lehetett, ennek oka persze az volt, hogy most hétvégén van az Erasmusosoknak igazából az első hétvégéje és szerveznek mindenféle bulikat, úgyhogy sok külföldi volt rajtunk kívül.

Február 4.

Nos e reggel nem kezdődött mindennapian. Első óránk 9-kor ugyanis német volt. Ezzel természetesen nincs semmi baj, kivéve, ha egy flamand anyanyelvű angolul magyarázza a német szavakat egy magyarnak/töröknek/lengyelnek stb.. Azt hiszem kicsit megkavarodtam, de ezzel nem voltam egyedül :). Ez után következett még 2 előadás, így 3-kor végeztünk.

Rohanás a bankba, mert időpontot kaptunk a számlanyitásra. A lakótársamnak sikerült mindent gond nélkül elintézni, nekem volt egy kis problémám, hogy a lakcímkártya az hivatalos-e és külön leellenőrizte, hogy nyithat-e számlát magyarnak...... na mondom szépen állunk, de az ügyintéző hölgy kedves volt ezek ellenére. Sikerült tehát bankszámlát nyitni, bérleti szerződés és diákigazolvány nélkül is. (Először azt mondták, hogy ezek is szükségesek és mivel a diákigazolvány jövő hétre lesz kész elvileg, azt mondta a koordinátorunk, hogy ad addig egy igazolást, hogy ide járunk főiskolára, de ezt idő hiányában nem tudta megtenni), na a lényeg, hogy megvan a számla, jövő hétre pedig remélem a kártya is :)

A délutánnak volt még egy nagy eseménye, mégpedig nagy nehezen találtam repülőjegyet, úgyhogy

- Hölgyeim és Uraim - beszéltem a nyuszival és Húsvétkor 4 napra hazavisz :).

Azért is örülök, hogy sikerült megvenni a jegyet, mert az ünnep miatt egyre drágább lesz, ez az ár még elfogadható, szerintem lesz a duplája is.

Ezután indultunk is bulizni a de Prof nevű helyre, azt hiszem erről már írtam, ez az Erasmusosok találkozóhelye. Most már sokkal nagyobb élet volt, mint múltkor, de kiderült, hogy csütörtök esténként valami extra buli van, ezért volt jó zene meg fények is. A sör nagyon finom volt - a nevére nem emlékszem - de cseresznyés volt, teljesen olyan, mint a Márka üditő otthon, abszolút nem lehetett érezni, hogy alkohol, pláne, hogy sör lenne.

február 3.

A hangulatom éppen úgy váltakozik, mint az időjárás itt. Ha jól emlékszem tegnap előtt reggel esett, délben sütött a nap, este havazott. Itt egy nap alatt ha mindez előfordul azt hiszem senki sem lepődik meg, még azok sem akik biciklivel közlekednek. Szerencsére ma sütött a nap, de nem tudtam megfelelően értékelni.
Ma 9ig aludtam, délelőtt kis takarítás, megpróbáltam "spártai napot" tartani. Ez valami olyasmit jelent, hogy az ember megpróbálja egy nap alatt utolérni magát. Kicsit átdolgoztam az eddigi rendszert a szekrények terén, rendet raktam a konyhában és a hűtőben. Mire ezekkel végeztem már indultunk is. Elmentünk a bankba. Az épület gyönyörű ugyan, de nem sikerült sok mindent intézni sajnos. Mivel a személyimen nincs rajta a lakcímem, így csak 3 hónapra tudok számlát nyitni.... na szuper, hogy utána mi van azt senki sem tudja persze. Bosszankodva, hogy ez nem sikerült elmentünk suliba. Na ott negyed óra bolyongás következett, fogalmunk sem volt, hol van a terem, nagy nehezen leizzadva beestünk és vagy 30 belga szempár meredt ránk, amikor is megkérdeztük, hogy ez-e a "Transport economics" óra...... A tanár kedves volt, az óra nagyon tetszett és örültem, hogy értettem miről is van szó. Óra után hazajöttünk, folytattuk a takarítást, de igazából nem volt konkrét dolgunk. Kicsit fáradt vagyok, igaz nem aludtam sokat. Most följöttem az emeletre, lehet, hogy kicsit alszom, bár már fél6 van. Legszívesebben eltenném magam holnapra, nem tudom mi van velem, fáradt vagyok és elegem van az angol nyelvből..... este 8, felkeltem, megpróbálok pár képet feltenni.

február 2.

Reggel a szokásos "ú fel kell kelni" hangulatban telt, de aztán csak sikerült elindulni a suliba. Kis eltévedés a városban, majd a főiskola épületében, de aztán megérkeztünk. Első óránk Business English volt. Egy viszonylag egyszerű játékkal kezdtünk, aminek során nagyjából kiderült ki mennyire beszél angolul. Az óra során átmentünk egy másik terembe, ami tele van számítógépekkel, ilyen nyelvi labor szerűség. Ha elkészül számunkra a Blackboard (elektronikus tanulmányi rendszer, mint otthon a Neptun vagy ETR), akkor innen fogunk tudni sok mindent letölteni ill. kinyomtatni. Lesznek fent hanganyagok is, amit midenki hallgathat az iPodján.... - lehet, hogy elérkezett az idő, hogy vegyek egyet? :)

Óra után elindultunk hazafele szakadó esőben, de útközben bementünk az Apple boltba illetve ettünk gofrit (helyi specialitás és valami isteni volt forró csokiöntettel), úgyhogy a szeles eső ellenére vidáman értünk haza.

A négy szabad óránk így hamar elment, utána visszamentünk a délutáni órára és lássatok csodát már nem tévedtünk el :). Az óra sajnos elmaradt, mert a koordinátorunk tartja és még sok dolga volt az adminisztrációval de kaptunk 100 oldal fénymásolatot, hogy olvassuk el otthon :) és amíg várakoztunk jót beszélgettük a többiekkel, pár emberkét a térkép alapján útbaigazítottam. Hazafele bementünk abba a szállodába, ahol Anyuék laktak, mert hagytak ott számomra egy doboz teát. Hazaérve volt 2 óránk, majd indulás..... 8-kor találkozó a Katedrálisnál a csoportunkkal.

Nagy nehezen megtaláltunk a de Prof nevű helyet, ami elvileg a város összes Erasmusosának a találkozóhelye, mondjuk ehhez képest 9-kor még senki sem volt ott, csak mi és kb. 11-kor kezdtek szállingózni más fiatalok. A buli várakozásomat felülmúlta teljes mértékben. Elég sok emberrel tudtam beszélgetni, a legjobban talán 2 török lánnyal sikerült összebarátkozni, de beszélgettem franciákkal és spanyolokkal is. Nagyon tetszett, hogy kb. 8an körbeültünk és mindenki mesélt arról, hogy otthon milyen speciális ételek, szokások vannak, kinek mikor lesz a születésnapja és akkor ki fog főzni neki valami hazait. Másik nagy témánk az utazás volt. Délután még találtunk pár olcsó repülőjegyet a tavaszra, arra gondoltunk, először beutazzunk Belgiumot illetve a környéket, aztán kitekintünk kicsit Európára. A végére már eléggé elfáradtam ebbe a gasztrónómiai és európai utazásba angolul, de a többiek is bevallották, hogy ők is. A nap hosszú volt, de tartalmasan, programokkal zsúfoltan telt. Most jó hangulatban vagyok, lehet hogy a végén még jó lesz ez a "kampuszélet"? :)

február 1.

Első gondolatok: sötét van, álmos vagyok és nem akarok suliba menni :(. Na persze az egész reggel torokban gombóccal, gyomorral gombóccal telt. Na miután összeszedtük magunkat, elindultunk jegyet venni a villamosra. Erről valamennyi információval korábban már a tegnapi török lány mesélt, úgyhogy tudtuk hol lehet jegyet venni. Sor nem volt szerencsére és az eladó néni ékes angolsággal árulta a jegyeket, 1. 20 -ért darabját.... na igen, bár ha belegondolok otthon sem olcsó egy vonaljegy. A villamos azonnal jött - lássatok csodát, nyoma sem volt tömegnek, így kényelmesen leültünk. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez a szerencse egész nap mellém szegődik.

Időben beértünk a főiskolára, ahol nagyon korrektül ki volt táblázva minden sarkon kis plakát, nyíllal, rajta, hogy "Erasmusstudents". A teremben már várakozott pár emberke, aztán hogy kellemesebben teljen a kínos csend, egyikük javasolta, hogy mindenki mutatkozzon be. Na gondoltam - több se hiányzott, de meghallgatván a többieket elégnek bizonyult a "Hi, Zsófi vagyok Magyarországról, 19 éves - itt gondosan hatásszünetet tartottam a csodálkozóknak (megint én vagyok a legfiatalabb) - majd hozzátettem, hogy nemzetközi tanulmányok szakos vagyok." Miután lement a bemutatkozás leszűrtem nagyjából, hogy van jó pár francia, török, spanyol, litván, holland egy Lettországból, a lengyel lakótársam és nem utolsó sorban mi 5-en vagyunk magyarok. Azt hiszem ennyi náció képviselteti itt magát. Közben előkerült a koordinátor hölgy, akivel eddig már sokat e-maileztem és meglepetésemre emlékezett rám és megállapította, milyen aktív vagyok (Tanulság: ha egy levélben az áll, hogy válaszolj ha megkaptad, akkor arra válaszolni kell!!) Ő mint a nap folyamán kiderült nagyon kedves, segítőkész középkorú hölgy, aki gondosan terelgetett minket az első napunkon. Tartott nekünk egy 1 órás prezentációt a főiskoláról, illetve megosztott velünk fontos információkat a közlekedéssel kapcsolatban, ami nagyjából abból állt, hogy drága a "BKV", béreljetek cangát. Szinte mindenkitől ezt hallom, viszonylag olcsó (holnap azt hiszem utánanézünk), de valószínűleg erre a következő hónapban fog sor kerülni. E mellett kaptunk egy zacskónyi prospektust, térképet és pár információt a színházakról. Majd jött a pezsgő!!!! és egy zsúrkocsin megérkeztek a csipszek, mogyorók. Közben bejöttek a terembe a tanárok, lehetett velük beszélgetni, hogy milyen lesz az órájuk stb. Megtudtuk, hogy 3 hétig bemehetünk az összesre és eldönthetjük melyikre szeretnénk aztán végleg járni. Ez kis megkönnyebbülés, mert a tárgyak neve nem sokat árul el, ezen felül kaptunk egy dossziét, ahol részletesen le van írva, hogy mit fednek a tárgyak, mi a kötelező olvasmány és nem utolsósorban mi kell a tárgy teljesítéséhez. (Ez utóbbi az este során okozott némi stresszt). Ezután az elméleti információk után elmentünk a 3 "kampuszt" megnézni, majd az utolsóban megmutatták a kantint, ahol meghívtak minket ebédre. Délután találkoztam a tegnap említett magyar lánnyal, majd elmentem Anyuékhoz a szállodába. Sétáltunk egy kicsit, vettek pár sört és csokit otthonra, no és persze estére, hiszen elérkezett az utolsó este.....

Duvel sört ittunk és jót beszélgettünk - szerencsére a lakótársamnak már sok mindent tudtam fordítani, így nem érezte magát kirekesztve. Ez után jött a nap legszomorúbb pillanata - búcsút venni Anyuéktól....... pár percig úgy éreztem itt vagyok egyedül, mi lesz most velem? A jelenet teljesen filmbe illő volt, esett az eső, én pedig az ajtóban álltam papucsban és integettem, amíg Anyuék eltűnnek az utca végén...... na mondanom se kell, hogy elszomorodtam.

Estém maradék részét azért - nem kell aggódni- jó hangulatban töltöttem, kényelmesen itthon beszélgettünk a lakótársammal. Úgy érzem egyre jobban megy az angol, legalábbis kezdek belejönni a "konyhanyelvbe". A többi időt blogolással töltöttem egy fotelban kucorogva és megállapítottam, hogy hihetetlen időigényes dolog ez, azt hiszem javasolni fogom, hogy az SZTK-ban receptre írják az unatkozó nyuggereknek (ezennel elnézést is kérek tőlök).

Az idő későre jár, sok volt az új élmény és holnap fél9kor Business English, 3 órán keresztül.... azt hiszem jobb is ha most nyugovóra térek, mielőtt átérzem e dolog súlyát :)